Clipperton-sziget

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Clipperton-sziget (Île de Clipperton)
Pálmafák a Clipperton-szigeten
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Népesség
Teljes népesség	0 fő (2016)
Földrajzi adatok
Fekvése	Csendes-óceán
Terület	6,0 km²
Hosszúság	4 km
Szélesség	2,9 km
Tengerszint feletti magasság	29 m
Időzóna	UTC−8
Elhelyezkedése
Clipperton-sziget Pozíció Észak-Amerika térképén
é. sz. 10° 17′ 38″, ny. h. 109° 13′ 02″10.293888888889, -109.2172222222210.293889°N 109.217222°WKoordináták: é. sz. 10° 17′ 38″, ny. h. 109° 13′ 02″10.293888888889, -109.2172222222210.293889°N 109.217222°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Clipperton-sziget témájú médiaállományokat.

A Clipperton-sziget (franciául Île de Clipperton, ritkábban Île de la Passion) lakatlan, mindössze 7 km² területű atoll, a Csendes-óceán keleti részén, 1300 km-re délnyugatra Mexikó partjaitól. Franciaország külbirtoka.

Habár több mint 115 halfajt azonosítottak a szigethez tartozó vizeken, az egyedüli gazdasági tevékenység a tonhalhalászat. Egyéb természeti kincs nem található a környéken.

A gyűrű alakú sziget teljesen körbezárja a belső lagúnát, kerülete 8 km, legmagasabb pontja a Clipperton-szikla (21 m). A szárazföldi terület 1,7 km².

A szigetet eredetileg Ferdinand Magellan fedezte fel 1521-ben, de a nevét az angol kalózról, John Clippertonról kapta, aki a spanyolok elleni harcok során rejtekhelyként használta a szigetet a 18. században.

1708-ban két francia hajó, a La Princesse és a La Découverte érte el a szigetet, majd elnevezték Île de la Passion-nak és a francia korona nevében birtokba vették. Az első tudományos expedíció a szintén francia M. Bocage nevéhez fűződik, aki 1725-ben néhány hónapig a szigeten élt.

Az American Guano Mining Company az 1856-os Guano Islands Act alapján jogot formált a szigetre az Amerikai Egyesült Államok nevében. Ez a lépés az Oceanic Phosphate Company és Mexikó között zajló 1848-1849-es területi vita folytatásának tekinthető.

1858. november 17-én III. Napóleon császár a francia gyarmatbirodalom részévé nyilvánította a szigetet.

Mexikó továbbra is magának követelte a szigetet, ezért 1897-ben katonai helyőrséget létesített rajta, de az amerikai katonák könnyen elfoglalták az 1898-as spanyol–amerikai háború során.

1906-ban a brit Pacific Island Company foszfátbányát létesített a szigeten, a mexikói kormány jóváhagyásával. Ugyanebben az évben egy világítótornyot építettek Porfirio Díaz mexikói elnök rendeletére és Ramón Arnaud kapitány irányítása alatt katonákat küldtek a szigetre. 1914-ben már több mint száz ember (férfiak, nők és gyerekek) élt a szigeten. Kéthavonta érkezett egy utánpótlással megrakott hajó Acapulcóból, de a mexikói forradalom kitörése után nem küldtek több hajót, a szigetlakók magukra maradtak.

1915-re a szigetlakók többsége éhen halt, a túlélők pedig megpróbáltak felkérőzni az amerikai haditengerészet arra járó Lexington nevű hajójára, de a sziget mexikói katonai parancsnoka megtiltotta az evakuálást.

1917-re a férfiak többsége meghalt, a legtöbben akkor, amikor sikertelenül próbáltak eljutni a szárazföldre, hogy segítséget kérjenek. A világítótorony őre, Victoriano Álvarez maradt az egyedüli férfi a szigeten, 15 nő és gyerek társaságában. Álvarez azonnal királlyá nyilvánította magát és nemi erőszakkal, gyilkosságokkal teli ámokfutásba kezdett, mígnem őt is megölték.

1917. július 18-án, nem sokkal Álvarez halála után, a túlélő négy nőt és hat gyereket fedélzetére vette a USS Yorktown amerikai ágyúnaszád.

A sziget hovatartozása továbbra is vitatott volt Franciaország és Mexikó között, döntőbírának a Vatikánt kérték fel 1930-ban. A Vatikán a megbízatást továbbadta III. Viktor Emánuel olasz királynak, aki egy évvel később Franciaországnak ítélte a szigetet. A franciák újjáépítették a világítótornyot és helyőrséget létesítettek a szigeten, mely hét éven át működött.

Az 1930-as évek végén Franklin D. Roosevelt amerikai elnök kétszer is járt a szigeten, mivel az amerikaiak repülőteret akartak ott építeni. 1944-ben Roosevelt elnök utasítást adott a sziget elfoglalására. A háború után az amerikaiak elhagyták a szigetet.

1962-ben, Algéria függetlenné válásával Franciaország elvesztette a Szaharában található, kísérleti atomrobbantásokra alkalmas területeit, ezért megvizsgálták annak a lehetőségét, hogy a Clipperton-sziget és környéke alkalmas lenne-e atomrobbantások végrehajtására, de a tervet elvetették.