Carl Legien
| Carl Legien | |
 | |
| Született | Carl Rudolf Legien 1861. december 1.[1][2][3] Marienburg (Nyugat-Poroszország) |
| Elhunyt | 1920. december 26. (59 évesen)[1][4][2] Berlin[5][4] |
| Állampolgársága | német[6] |
| Nemzetisége |  Német |
| Foglalkozása | faesztergályos, szakszervezeti vezető, szociáldemokrata politikus |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | A szocialisták emlékhelye |
 | |
| Carl Legien aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Legien témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Carl Legien (Malbork, 1861. december 1. – Berlin, 1920. december 26.) német szakszervezeti funkcionárius, szociáldemokrata politikus. A weimari köztársaság kialakulásakor kulcsszerepet töltött be a Stinnes–Legien egyezmény (1918. november 15.) létrejöttében, illetve a Kapp-puccs (1920. március 12–18.) idején az általános sztrájkra való felhívás kiadásában és a sztrájk megszervezésében, amivel nagyban hozzájárult a fiatal köztársaság megmentéséhez.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Szüleit még gyerekkorában elvesztette, árvaházban nőtt fel. 1875–81-ig faesztergályos tanonc volt, majd három éves katonai szolgálatot töltött a porosz hadseregben. Leszerelése után vándor iparossegéd volt, ezen időszak alatt 1885-ben belépett Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD), majd 1886-ban Hamburgban letelepedett. 1887-ben megalakult a Német Faesztergályos Szakszervezet, mely elnökévé választotta. Hamarosan szervező zseniként tekintettek rá, s 1890-ben megválasztották a Németország Szakszervezeteinek Általános Bizottsága (Generalkommission der Gewerkschaften Deutschlands) elnökévé, mely pozíciót három évtizeden át, a szervezet 1919-es feloszlásáig megtartott. A német parlament, a Reichstag SPD frakciójának tagja volt 1893–98-ig, majd 1903-tól haláláig. Aktív volt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban, 1913–19-ig a Szakszervezetek Nemzetközi Föderációjának elnöki tisztségét is betöltötte.
Az 1918–19-es németországi forradalom alatt nem szimpatizált a tanácsmozgalommal. Nevéhez fűződik a Hugo Stinnes-el, a legbefolyásosabb Ruhr-vidéki iparmágnással aláírt egyezmény, az ún. Stinnes–Legien egyezmény, melynek egyik legfontosabb pontja a 8 órás munkanap bevezetése. Az egyezmény több pontját beépítették a weimari alkotmány szövegébe. 1919 júliusában a németországi szakszervezetek kongresszusán megválasztották az új Általános Német Szakszervezeti Szövetség (Allgemeiner Deutscher Gewerkschaftsbund – ADGB) elnökévé. Az ADGB taglétszáma 1920-ra 8 millió fölé emelkedett, mely nagy politikai súlyt képviselt. A Kapp-puccs idején a Legien vezette szakszervezeti szövetség általános sztrájk felhívást adott ki, melyben 12 millió munkavállaló vett részt, s a puccsistákat céljaik feladására kényszerítette, s ezzel megmentette a weimari köztársaságot.[7] Ugyanekkor elhárította Friedrich Ebert köztársasági elnök ajánlatát a miniszterelnökségre.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ német, http://library.fes.de/cgi-bin/ihg2pdf.pl?vol=2&f=91&l=93
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Легин Карл, 2017. február 25.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/1467-9248.12062/pdf
- ↑ Vincent 1997 275–276. o.
- ↑ Mommsen 1996 85. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Vincent 1997: C. Paul Vincent: A Historical Dictionary of Germany’s Weimar Republic, 1918–1933. (angolul) Westport–London: Greenwood Press. 1997. ISBN 0313273766
- ↑ Mommsen 1996: Hans Mommsen: The Rise and Fall of Weimar Democracy. (angolul) Chapel Hill & London: University of North Carolina Press. 1996. ISBN 0807822493
