Carausius morosus

Mogorva botsáska
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Öregrend: Polyneoptera Rend: Botsáskák (Phasmatodea) Alrend: Verophasmatodea Alrendág: Anareolatae Öregcsalád: Phasmatoidea Család: Valódi botsáskák (Phasmatidae) Alcsalád: Lonchodinae Nemzetség: Lonchodini Nem: Carausius Faj: C. morosus
Tudományos név
Carausius morosus Stål, 1875
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mogorva botsáska témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mogorva botsáska témájú médiaállományokat és Mogorva botsáska témájú kategóriát.

A mogorva-, vagy indiai botsáska (Carausius morosus), a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a valódi botsáskák (Phasmatidae) családjához és a Lonchodinae alcsaládjához tartozó faj.

A faj a botsáskák rendjének legközismertebb faja, rengetegen gondozzák otthonaikban, terráriumi díszállatként.

Indiában őshonos, a cserjés, bokros területeket kedveli.

A nőstények 70-80 mm hosszúak, pálcaszerűek, barnák vagy zöldek. Az első pár láb belseje ivarérett nőstényeknél vörös. Fogságban ritkán találkozhatunk a szárnyas hím példányokkal, de a természetes populációkban előfordulnak. Lábaik vékonyak, csápjaik rövidek. Fejükön jellegzetes szarvszerű kinövést viselnek.^[1]

Egyes körülmények között a petékből günandromorf egyedek is kikelhetnek. A günandromorfok 55 mm hosszúak, nem csak mellső lábuk, de a tor is vöröses színű.

Táplálkozását tekintve, a többi botsáska fajhoz képest erősen polifág. Fogsásgban elsősorban szeder, Borostyán (növénynemzetség), tölgy, mogyoró levelével táplálják.

Veszélyhelyzetben az állat halottnak tetteti magát.

A természetes populácók ivarosan is, a fogságban tartott egyedek szinte kizárólag szűznemzés (parthenogenesis) útján szaporodnak. A nimfák 3-8 hónap múlva kelnek ki az 1 mm nagságú petékből.

Az első hónapban 28-30 °C-on tartott petékből nagy számmal kelnek ki günandromorf egyedek.

• Eugène Bruins: Terráriumok enciklopédiája. Ford. Vági Balázs. Budapest: Ventus Libro. 2006. ISBN 963 9546 81 X