Párizs korábbi villamosai a Szajna partonModern villamos a T1 vonalon Noisy-le-Secben
Île-de-France villamoshálózata (franciaul: Tramways d'Île-de-France) a franciaországiÎle-de-France régióban található, a főváros, Párizs közelében. Jelenleg tizenhárom vonal üzemel (a T3a és T3b vonalakat különálló vonalaknak tekintve), a meghosszabbítások és további vonalak építési és tervezési szakaszban vannak. Bár a rendszer főként Párizs elővárosi régióiban közlekedik, a T3a és T3b vonalak teljes egészében Párizs város határain belül futnak, míg a T2 és T9 vonalak Párizs határain belül kezdik útvonalukat. Bár a vonalak egymástól függetlenül működnek és általában nincsenek összeköttetésben, néhány összeköttetés mégis létezik: a T2 és a T3a (2009 óta a Porte de Versailles állomáson), a T3a és a T3b (2012 óta a Porte de Vincennes állomáson), a T1 és a T5 (2013 óta a Marché de Saint-Denis állomáson), a T1 és a T8 (2014 óta a Saint-Denis vasútállomáson), a T8 és a T11 Express (két állomáson: Villetaneuse-Université és Épinay-sur-Seine, 2017 óta), T3a és T9 (a Porte de Choisy állomáson, 2021 óta) és T6 és T10 (a Hôpital Béclère állomáson, 2023 óta). A teljes tervezett villamoshálózat végleges kialakítása azonban meglehetősen integrált. (A "T" előtag a villamosvonalak számozásában a párizsi Métro-vonalak számozásával való összetévesztés elkerülése végett).
A legtöbb vonalat (a T4, T9, T11 Express és T13 Express vonalak kivételével) a Régie Autonome des Transports Parisiens (RATP) üzemelteti, amely a párizsi metrót és a legtöbb buszjáratot is üzemelteti Párizs közvetlen környezetében. Továbbá, míg a legtöbb vonalon hagyományos acélkerekes gördülőállományt használnak, két vonalon (T5 és T6) gumikerekes villamosok közlekednek. A T4, T11 Express és T13 Express vonalak villamosvonatok, amelyek a fővonali vasúttal közös pályán közlekednek, és amelyeket a francia nemzeti vasúttársaság, az SNCF üzemeltet a Transilien regionális vasúthálózat részeként (kivéve a T11 Express vonalat, amelyet az SNCF leányvállalata, a Transkeo üzemeltet).
Párizsban 1855-től közlekedett villamos, ám a hálózatot 1938-ra felszámolták. Később Párizs alatt kiépült a metró, lefedve a város nagy részét. A külvárosokban is szükségessé vált egy környezetbarát kötöttpályás közlekedési eszköz, ám itt már nem volt gazdaságos a metróépítés, így metró helyett inkább az olcsóbb villamosvonalakat építettek ki. Az első villamosvonal 1992-ben nyílt meg, majd a hálózat évről évre tovább bővült. 2021-ben már 11 vonal üzemelt, összesen 186[1][2] állomással és megállóval. A hálózatot a jövőben tovább szeretnék bővíteni újabb vonalakkal.
Jean Robert: Les tramways parisiens. (franciául) 3. (hely nélkül): Eigenverlag. 1992.
Jean Tricoire: Le tramway à Paris et en Île-de-France. (franciául) (hely nélkül): La Vie du Rail. 2007. ISBN 978-2-915034-66-0
Clive Lamming: Paris Tram. (hely nélkül): Parigramme. 2003.
Claude Wagner: Les petits trains et les tramways des Yvelines et de l’Ouest parisien du XIXe aux années 2000. (franciául) (hely nélkül): Éditions du Valhermeil. 1997. ISBN 2-905684-85-2
Franciaország
é. sz. 48° 51′ 08″, k. h. 2° 19′ 03″48.852194°N 2.317611°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 08″, k. h. 2° 19′ 03″48.852194°N 2.317611°E
Île-de-France közlekedése
Métro
RER
Transilien
Villamos
Busz
