Übü király

Übü király
Szerző	Alfred Jarry
Műfaj	vígjáték
Eredeti nyelv	francia
Szereplők	Übü
Premier dátuma	1896. december 10.
Premier helye	Párizs
A Wikimédia Commons tartalmaz Übü király témájú médiaállományokat.

Az Übü király (franciául Ubu roi) Alfred Jarry színdarabja, amely az Übü-ciklus első részét képezi, és 1896. április 25-én adták ki a Le livre d'Art-ban (folyóirat-szerkesztő: Paul Fort) és adták elő először 1896. december 9-én. A kísérőzenét Claude Antoine Terrasse szerezte. Ezt az alkotást a szürrealista mozgalom és az abszurd színház megelőlegezéseként tartják számon. Jarry keveri a provokációt, az abszurditást, a bohózatot, a paródiát és a durva, vagány humort.

A darabot Magyarországon először az Ódry Színpadon adták elő 1968. február 21-én. Az előadást Bruck János rendezte, a címszerepet Linka György, Übü mamát pedig Schütz Ila játszotta.^[1][2]

A darab Übü atya, „a dragonyosok kapitánya, Vencel király megbízható tisztje, a lengyel vörös sas rendjével, Aragónia egykori királya, Sandomierz grófja” és Übü anya kalandjait követi nyomon. Ubu atya megöli Vencel királyt, és ezzel átveszi a trónt; majd megöli a nemeseket és mindazokat, akik támogatták őt. De óvakodnia kell Vencel fiától, Bugrelaus hercegtől, akit akaratlanul is megkímélt, és aki abban reménykedik, hogy visszaszerzi apja trónját.

A Jarry által említett Lengyelország legendás, mitikus ország, ugyanakkor olyan jellegzetességei vannak, amelyek a valódi Lengyelországot idézik. A dráma főbb helyszínei:

• Spanyolország (Aragónia, Kasztília)
• Franciaország (Párizs, Mondragon)
• Dánia (Elsinore)
• Németország a Szent Római Birodalom idejében

Több mint 24 jelenetből áll, köztük:

• A királyi palota
• A csatatér
• A kripta
• Két barlang
• A hajó (a darab végén)
• Übü háza
• Az erdő

A darab szereplőinek galériájában több sajátosság is van: sokuk csak rövid pillanatokra mutatkozik egy jeleneten belül, anélkül, hogy később újra felbukkanna.

Nem mindegyikük a fantázia eredménye: némelyikük valóságos történelmi személy, mint például IV. Vencel cseh király vagy Alekszej orosz cár, Stanislaus Leczinski, Fédérovics Mihály és Sobieski János.

A több főből álló orosz és lengyel hadsereg egy-egy karakterként szerepel az eredeti drámában (az egész orosz hadsereg és az egész lengyel hadsereg). Az agymentesítő gépet tehát karakterként tartják számon, annak ellenére, hogy egyetlen színész sem játssza.

A darabban számos utalás található Shakespeare Macbethjére, amely az angol szerző nevének szójátékával kezdődik. Übü atya sok, Jarry által kitalált kifejezést használ, mint például a híres „Merdre” (fos) neologizmust.

Jarryt középiskolai fizikatanárát Monsieur Hébert ihlette, aki a groteszk megtestesülését jelentette tanítványai számára; „Hébert atyá”-nak nevezték, és sok középiskolás diák bohózatban mesélte el PH kalandjait, ami meglehetősen udvarias eufemizmus a nevéből származó ragozásokhoz képest: Ebé, Eb, Ebon, Ebance, Ebouille stb. A diákokat különösen lenyűgözte a tanár szenvedélye az andouille, egyfajta szalámi iránt. Minden szemantikai kettős jelentés lehetségessé vált.

Visszatérve a mű eredetéhez: Károly, a Morin fivérek legidősebb tagja egy napon írt egy epizódot, amely elmesélte PH lengyelországi kalandjait, amelynek királya lett. Ebből keletkezik később „A lengyelek. Dráma öt felvonásban Charles és Henri M(orin), Bastringa, La Presa d'Ismaele és sok más uraktól, akik a PH-ról szóló mű szerzői.”

Amikor Jarry rábukkant erre a valamivel korábban írt kis könyvre, vígjátékká alakította át, majd a Morin-istállóban állította színpadra 1888 decemberében és 1889 januárjában, majd 1890-ben abban a lakásban, ahol édesanyjával és nővérével élt. A vígjátékot a Théâtre des Phynances bábjai adják elő; Jarry később egy árnyékszínház színterén, amelyben Henri Morin alakította PH-t, aki mindig is a lengyelek királya volt. A szatíra mindig a Lengyelek címet viselte, és ez az Übü-ciklus első vígjátékához legközelebb álló változat.

1891-ben Párizsba érkezve Jarry bérelt egy szobát, amelyet laboratóriumként használt, a Megöltek Kálváriája néven. Új osztálytársaival és barátaival több fellépést is szervezett, amelyekből újjászületett az Übü-ciklus, amely számos módosításon esett át, mielőtt elnyerte végleges formáját. Ezen a ponton Hébert atya Übü atya lett.

Amikor Jarry megnyerte a L'Echo de Paris littéraire illustré című újság prózaíróversenyét, találkozott Marcel Schwobbal, akivel barátságot kötött. Növekvő népszerűsége miatt megismerkedett és összebarátkozott Alfred Valette-tel, a Mercure de France igazgatójával és feleségével, Rachilde-dal. 1894-ben Jarry otthonukban bemutatta az Übü király egy változatát barátainak, amelyet nagyra értékeltek.

Élete vége felé Jarry egyre jobban hasonlított a karakterére: elkezdett úgy beszélni, mint ő, és minden levelét Übü néven írta alá.

• A Pere Ubu amerikai rockzenekar a mű főszereplőjének köszönheti nevét. Ezenkívül a zenekar komponált és adott elő egy zenei műsort a rádióban, amely Jarry művének adaptációja, Bring Me The Head of Ubu Roi címmel, később, 2009-ben megjelent CD-n.
• A Nobel-díjas Dario Fo zseniális színházi monológot készített, amelynek fő témája az „Ubu bas”, egy Silvio Berlusconihoz köthető karakter, amely Alfred Jarry munkásságát idézi és magasztalja. Dario Fo a monológot rövidített változatban mondta el a milánói Palavobisban 2002-ben, a Mani Pulite tizedik évfordulóján.^[3]
• A Broken Sword játékban számos utalás található, mint például a Rue Jarry vagy a Hotel Ubu.
• A „merdre”^[4] felkiáltás, amellyel Alfred Jarry munkája kezdődik, és amelyet Père Ubu többször megismétel, a Merdre címet adta a Merdre – Antologia del lavoro patafisico című unikális folyóiratnak, amely ritka olasz példa az Enzo Rossi Roiss által alapított patafizikának szentelt folyóiratra, és 1987 és 1990 között jelent meg (összesen 5 szám).
• Ubu Roi Max Ernst festménye címe is.
• A Rai az 1970-es években készített egy verziót gyermektévé számára Riuscirà il cav Ubu papa? címmel.
• Vinicio Capossela Canzoni a manovella albumán megtalálható a Decervellamento da „La chanson du décervelage” fordítása Alfred Jarry által az Ubu cornuto nyelven.

• Alfred Jarry (Michel Arrivé jegyzetei és előszava), Œuvres complètes I, Gallimard, Bibliothèque de la Pléiade, 1972
• Jean-Hugues Sainmont, Ubu ou la création d'un mythe, Cahiers du Collège de 'Pataphysique nº3–4, 1951
• Franciszka Themerson, UBU, Liberilibri, Macerata, 2013

• Abszurd dráma