Veneto

Veneto
Velence látképe
Veneto címere Veneto zászlaja
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Rang	Régió
Székhely	Velence
Megyéi	Belluno (BL) Padova (PD) Rovigo (RO) Treviso (TV) Velence (VE) Verona (VR) Vicenza (VI)
Kormányzó	Luca Zaia (2010. április 13. – )
Népesség
Teljes népesség	4 869 830 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	264,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	18 391 km²
Időzóna	UTC+1
Veneto régió elhelyezkedése
Veneto weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.

Veneto régió (Regione di Veneto; IPA: [ˈvɛːneto]) Olaszország közigazgatási egysége az ország északkeleti részén, az Adriai-tenger és a Dolomitok között fekszik.

Határai: nyugaton Lombardia és Trentino-Alto Adige, északkeleten Friuli-Venezia Giulia, délen pedig Emilia-Romagna régiók, míg északon Ausztria (Tirol és Karintia tartomány).

Természetes határát délről a Pó-folyó, nyugatról a Garda-tó keleti partja jelenti, északon a Dolomitok és a Karni-Alpok, keleten az Elő-Alpok illetve a Livenza és a Tagliamento-folyó biztosítja.

A régió 56%-a síkság, 14%-a dombvidék, 30%-a hegység. A terület morfológiailag – beleértve az Adria-parti területet, a Pó-síkságot és az Alpokat – meglehetősen összetett. Venetóban - tájegységeit, gazdaságát és népességi összetételét figyelembe véve - 4 kisebb szubrégió ismerhető fel:

• Legészakabbra Belluno hegyes vidéke szociális és gazdasági viszonyait tekintve alpesi jellegű: gyér népesség, szerény mezőgazdaság, gyenge iparosodás, sok fontos kis hétvégi és sportturisztikai helység.
• Veneto középső területe – az Előalpok és a síkság között - Treviso, Padova, Vicenza és Verona megyék. A régió legvitálisabb és leggazdagabb vidéke, virágzó mezőgazdasággal, szolid kereskedelemmel és iparral, ősi kisvárosokkal, a történelem és kultúra illusztris személyiségeivel.
• Veneto keleti része az Adige (Etsch) és a Pó folyók területe. A keleti és tengerparti vidék lagúnás partokkal. Legjelentősebb tájegysége a Velencei-lagúna, melynek központjában Velence helyezkedik el.
• A régió hegységi (alpesi és előalpesi) zónája nem túl kiterjedt, a terület mintegy 30%-ának felel meg, de meglehetősen változatos táj völgyekkel, fennsíkokkal, sziklás masszívumokkal, erdőségekkel.

Hegyvidékei

Az alpesi terület a Karni-Alpok (Karnische Alpen / Alpe Carniche) nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze (Vanscuro-csúcs, 2678 m) és a Dolomitok délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb Marmolada (la Marmolada, 3342 m), a Tofanák (le Tofane), a Civetta-hegy (il monte Civetta) – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető Resia (Résia).

Dombvidékei

A Venetói-Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a Garda-tóig (lago di Garda) és a Piave-folyóig. Hegységei: az Asiago, a Lessini-hegység (monti Lessini), s sziklás masszívumok, mint a Grappa s a Monte Baldo. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle Eugenai-dombság (Padova megye) (colli Euganei) és a Berici–hegység Vicenza megyében (monti Berici).

Síkságai

Veneto területének 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna (la laguna di Venezia), melynek vízszabályozása a Velencei Köztársaság idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a Pó-delta, a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.

• Folyók és csatornák:

A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az Adige, Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a Brenta (160 km), a Piave (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a Bacchiglione (118 km, Vicenza folyója), a Sile (95 km, Treviso folyója) és a Livenza (112 km).

• Tavak:

Legnagyobb taván, a Garda-tón Veneto, Lombardia és Trentino-Dél-Tirol régiók osztoznak. Emellett Veneto régióban számos kis alpesi tó található, mint a Cadore és az Agordino völgyek tavai, az Alleghei-tó, az Auronzói-tó, a Pievei-tó, a Misurina-tó (Belluno megye), a Revine tavai (Treviso megye), a Santa Maria-tó, a Lago-tó s a bellunói tavak: a Santa Croce-tó, az Arsié-tó s a Lago de Mis.

Nemzeti parkok (parchi nazionali):

• Bellunói Dolomitok Nemzeti Park (Parco Nazionale Dolomiti Bellunesi)
• Stelvio Nemzeti Park (Parco Nazionale dello Stelvio)

Regionális parkok (parchi regionali):

• Lessiniai Regionális Park (Parco Regionale della Lessinia)
• Sile folyó Regionális Park (Parco Regionale del Fiume Sile)
• Ampezzói Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale delle Dolomiti d'Ampezzo)
• Paneveggio és Pale di San Martino Természeti Park (Parco Naturale Paneveggio e Pale di San Martino)
• Pó-delta Természeti Park (Parco Naturale del Delta del Po)
• Friuli-Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale Dolomiti Friulane)
• Júliai-Előalpok Park (Parco delle Prealpi Giulie)
• Euganei-dombság Regionális Természeti Park (Parco Naturale Regionale dei Colli Euganei)
• Adamello-Brenta Természeti Park (Parco Naturale Adamello-Brenta)
• Comitato per il Parco Interregionale del Cansiglio
• Fanes-Braies-Sennes Természeti Park (Parco Naturale Fanes-Braies-Sennes)
• Minciói Regionális Park (Parco Regionale del Mincio)
• Sciliar-Catinaccio Természeti Park (Parco Naturale Sciliar-Catinaccio)
• Puez-Odle Természeti Park (Parco Naturale Puez-Odle)
• Sexteni-Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale delle Dolomiti di Sesto)

Veneto nevét a venétek ősi népcsoportjáról kapta, kiket a rómaiak az i. e. 2. században hódítottak meg s létrehozták Aquileia kolóniát. Később a terület barbár betörések célpontjává vált. Csak a 10. században alakultak ki fontosabb városok s később szabad kommunák. A 15. században a Velencei Köztársaság kiterjesztette hatalmát a környékbeli területek nagy részére. 1797-től osztrák uralom alá került, 1805–1814 között a francia csatlós Itáliai Királyság (1805–1814), majd 1866-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombard–Velencei Királyság része volt, 1866-ban az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A második világháború után közigazgatásilag két részre osztották, Veneto és Udine néven. Ez utóbbiból alakult ki a mai Friuli-Venezia Giulia régió. Veneto jelenlegi határai között 1947 óta létezik.

Veneto székhelye Velence. A régió közigazgatásilag 7 megyére oszlik, legnagyobb városai egyben a megyék székhelyei is. Megyéi (provincie) a következők:

• Belluno megye (Provincia di Belluno), közigazgatási székhelye Belluno
• Padova megye (Provincia di Padova), közigazgatási székhelye Padova
• Treviso megye (Provincia di Treviso), közigazgatási székhelye Treviso
• Rovigo megye (Provincia di Rovigo), közigazgatási székhelye Rovigo
• Velence megye (Provincia di Venezia), közigazgatási székhelye Velence
• Verona megye (Provincia di Verona), közigazgatási székhelye Verona
• Vicenza megye (Provincia di Vicenza), közigazgatási székhelye Vicenza

A népesség nyelvi megoszlása:

Fő szócikk: Venetói nyelv

A velencei vagy venetói nyelv nem tévesztendő össze az ókori Itáliában beszélt venét nyelvvel. Saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma Olaszországban valamivel több mint kétmillió. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.

Venetóban beszélnek egy szláv nyelvet is a réziait, ami a szlovén nyelv egy elszigetelt dialektusa ebben a régióban, de igen kevés ember beszéli.

Veneto Olaszországban vezető helyen foglal el az idegenforgalomban, a nemzeti idegenforgalmi bevételek 13,5%-át adja. Csak maga Velence kb. 10 millió látogatót fogad egy-egy esztendőben. Az idegenforgalom célterületei a régióban:

Kulturális látnivalók

• a művészet városai: Velence, Verona, Padova, Vicenza, Treviso, Rovigo, Belluno
• fallal körülvett települések: Padova, Peschiera del Garda, Asolo, Bassano del Grappa, Castelfranco Veneto, Cittadella, Montagnana, Este, Marostica, Soave

Tengerparti nyaralóhelyek

• Bibione, Eraclea Mare, Caorle - Porto Santa Margherita - Duna Verde, Cavallino-Treporti, Jesolo Lido/Lido di Jesolo, Lido di Venezia, Chioggia-Sottomarina, Rosolina Mare, Albarella

Tóvidékek

• A Garda-tó keleti partja mentén található üdülőhelyek (Riviera di Garda) Veneto területén belül: Garda, Lazise, Bardolino, Garda, Malcesine, Peschiera del Garda, Torri del Benaco, Brenzone
• Cadore és Agordino tavai (Treviso megye): Alleghei-tó, Auronzói-tó, Pievei-tó (Lago di Centro Cadore), Misurina-tó
• Revine Lago tavai (Laghi di Revine Lago, Treviso megye): Santa Maria-tó és Lago-tó
• Belluno megye tavai: Santa Croce-tó, Arsié-tó, Lago del Mis

Termálfürdők

• Abano Terme, Montegrotto Terme, Battaglia Terme, Galzignano Terme, Teolo, Recoaro Terme, Bibione Thermae, Le Terme di Valgrande, Terme di Caldiero

Sícentrumok

• Recoaro Mille, Tonezza del Cimone, Cortina d’Ampezzo

• Veneto vasútállomásainak listája

• Marcantonio Bentegodi Stadion (Stadio Marcantonio Bentegodi), Verona
• Euganeo Stadion (Stadio Euganeo), Padova
• Romeo Menti Stadion (Stadio Romeo Menti), Vicenza
• Omobono Tenni Stadion (Stadio Omobono Tenni), Treviso
• Pierluigi Penzo Stadion (Stadio Pierluigi Penzo), Velence
• Mario Battaglini Városi Stadion (Stadio Comune Mario Battaglini), Rovigo
• PalaVerde, Treviso

• XI. Benedek pápa, született Nicholas Boccasini (Treviso, 1240 – Róma, 1304), egyházfő (1303–1304)
• XII. Gergely pápa, született Angelo Correr (Velence - Róma, 1417), egyházfő (1406–1415)
• IV. Jenő pápa, született Gabriele Condulmer (Velence, 1383 – Róma, 1447) pápa (1431–1447)
• II. Pál pápa, született Pietro Barbo (Velence, 1417 - Róma, 1471), egyházfő (1464–1471)
• VIII. Sándor pápa, született Pietro Vito Ottoboni (Velence, 1610 – Róma, 1691), egyházfő (1689–1691)
• XIII. Kelemen pápa, született Carlo della Torre Rezzonico, (Velence, 1693 – Róma, 1769), egyházfő (1758–1769)
• XVI. Gergely pápa, született Bartalomeo Alberto Capellari (Belluno, 1765. szeptember 18. – Róma, 1846. június 1.) egyházfő (1831–1846)
• I. János Pál pápa, született Albino Luciani (Forno di Canale, 1912 - Róma, 1978), egyházfő (1978–1978)
• X. Piusz pápa, született Giuseppe Melchiorre Sarto (Riese, 1835 - Róma, 1914), egyházfő (1903–1914)
• Pietro Bembo (Velence, 1470. május 20. – Róma, 1547. január 18.) velencei patrícius, itáliai bíboros, Gubbio és Bergamo püspöke, író és humanista tudós, III. Pál pápa kardinálisa (1539)
• Marco d'Aviano (Aviano, 1631–1699) kapucinus szerzetes
• Elia Dalla Costa(Villaverla, 1872 - Firenze, 1961) kardinális
• Severino Poletto (Salgareda, 1933) Torinó érseke, kardinális

• Publius Clodius Thraseus Paetus (Padova, ? - i. sz. 66) római szenátor, sztoikus filozófus
• Totila (Treviso, 6. század - Taginae, 552) keleti gót király
• Enrico Dandolo (1107 körül-1205) a Velencei Köztársaság negyvenegyedik dózséja, 1192
• Francesco Morosini (Velence, 1618 - Nauplia, 1694) velencei dózse
• Ludovico Manin (1725–1802) az utolsó velencei dózse
• Daniele Manin (Velence, 1804 – Párizs, 1857) patrióta, államférfi

• Titus Livius (Padova, i. e. 59 körül - i. sz. 17) Róma történetének szerzője
• John Cabot (született Giovanni Caboto, Genova, 1450 körül – 1499 körül) az észak-amerikai kontinens szárazföldi felfedezője (1497)
• Sebastiano Caboto (Velence, 1477 - London, 1577) felfedező, John Cabot fia
• Giovanni Miani (Rovigo, 1810 - Mombutta, 1872) patrióta 1849-ben Velence védelmezője; Afrika-kutató, Kartúm zoológiai múzeumának igazgatója
• Marcantonio Flaminio (Serravalle, 1488–1550) reneszánsz humanista
• Federico Faggin (1941) fizikus, elektromérnök, a mikroprocesszor egyik fejlesztője

• Andrea Palladio (Padova, 1508. november 30. – Maser, 1580. augusztus 19.) észak-itáliai építész
• Baldassare Longhena (Velence, 1598 – Velence, 1682) építész és szobrász, korának egyik leghíresebb alkotója

• Giorgone (1477 körül-1510), született Giorgio Barbarelli da Castelfranco, a velencei reneszánsz mestere
• Tiziano vagy Tiziano Vecellio (1488/1490 között-1576) a velencei reneszánsz iskola mestere
• Tintoretto, valódi nevén Jacopo Robusti, (1518–1594) az itáliai reneszánsz és a velencei iskola egyik legnagyobb festőművésze
• Pietro Longhi (Velence, 1701–1785) festőművész
• Antonio Canova (1757–1822), szobrászművész

• Catullus, Caius Valerius (Verona, Kr. e. 87 körül – Róma?, Kr. e. 57 vagy 54) a legtehetségesebb római költők egyike
• Venantius Honorius Clementianus Fortunatus (Valdobbiadene közelében, 530 - 540 körül - Poitiers, 609 körül) latin költő, Poitiers püspöke (600–609)
• Angelo Beolco, „il Ruzzante” vagy „el Ruzante” (Padova, 1502–1542) padovai dialektusban író költő
• Lorenzo Da Ponte (1749. március 10. – 1838. augusztus 17.), eredeti nevén Emmanuele Conegliano ismert olasz librettista, Mozart szövegkönyveinek szerzője, a Columbia College első olasz nyelv és irodalom tanára
• Carlo Goldoni (Velence, 1707. február 25. – Párizs, 1793. február 8.) olasz komédiaíró
• Andrea Zanzotto (Pieve di Soligo, 1921 – Conegliano, 2011) 20. század egyik legjelentősebb olasz költője
• Mario Rigoni Stern (Asiago, 1921–2008), olasz katona, író, II. világháborús veterán, a koncentrációs tábor túlélője
• Luigi Meneghello (1922–2007) olasz kortárs író

• Andrea Gabrieli (Velence, 1510 körül – Velence, 1586) reneszánsz zeneszerző és orgonista
• Antonio Vivaldi (1678. március 4., Velence – 1741. július 28., Bécs) az olasz barokk egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb zeneszerzője, korának nagy hegedűvirtuóza
• Bartolomeo Cristofori, teljes nevén Bartolomeo Cristofori di Francesco (Padova, 1655. május 4. – Firenze, 1731. január 17.) a modern zongora atyja, a Mediciek udvari hangszerkészítője
• Benedetto Marcello (Velence, 1686 - Brescia, 1739) zeneszerző, író, ügyvéd, tanár
• Baldassarre Galuppi (1706–1785) velencei zeneszerző, operáiról vált ismertté.
• Antonio Salieri (Legnano, 1750– Bécs, 1825) zeneszerző, Mozart riválisa
• Giovanni Gabrieli (Velence, 1554–1557 körül – uo., 1612) zeneszerző, a velencei iskola képviselője
• Luigi Nono (Velence, 1924–1990) olasz zeneszerző
• Gian Pietro Bontempi (Vittorio Veneto, 1947), zeneszerző, zongoraművész és író
• Tomaso Giovanni Albinoni (Velence, 1671. június 8. – uo., 1751. január 17.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs
• Patty Pravo (Velence, 1948-), énekesnő

• Dino Meneghin (1950), kosárlabdázó
• Sara Simeoni (1953), olimpiai aranyérmes műugró (1980)
• Riccardo Patrese (Padova, 1954. április 17. –) olasz autóversenyző, 1977 és 1993 között a Formula–1 versenysorozat pilótája
• Gelindo Bordin (1959), atléta, olimpiai bajnok maratoni futó (1988)
• Roberto Baggio (1967), legendás olasz labdarúgó, 1990-ben a legjobb játékos volt
• Alessandro del Piero (Conegliano, Treviso, 1974), labdarúgó
• Damiano Cunego (Cerro Veronese, 1981), olasz kerékpárversenyző
• Francesca Segat (Vittorio Veneto, Treviso, 1983), úszónő

• 
  Padova
• 
  Rovigo
• 
  Treviso
• 
  Velence
• 
  Verona
• 
  Vicenza

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5

• Veneto hivatalos oldal
• Turismo Veneto turisztikai portál