[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Queensberry hercege

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Queensberry hercege
Duke of Queensberry
A hercegi címer
A hercegi címer
OrszágSkócia
Nemzetségskót
Alapítva1684. november 3.
AlapítóII. Károly angol király
Kihaltnem, lásd Buccleuch hercege
Utolsó tagWilliam Douglas (1724 – 1810)
FejeRichard Walter John Montagu Douglas Scott (1978–)
FőágQueensberry hercege
Rangherceg
A Wikimédia Commons tartalmaz Queensberry hercege témájú médiaállományokat.

A Queensberry hercege skót főrendi cím, amit 1684-ben hozott létre az uralkodó. A címet a Doulas klán Drumlanrig ágának vezetői viselték, ám örökös hiányában a cím a Buccleuch hercegekhez került, akik máig viselik. Jelenleg Richard Walter John Montagu Douglas Scott (1978–) Buccleuch 10. hercege, Queensberry 12. hercege. Ez a szócikk csak az első négy herceget mutatja be, amíg a cím el nem került a Douglasoktól.

Lairdek és lovaggá válás

A Douglas klán egyik ágának vezetői, a Drumlanrig Laird-ek[m 1] jelentős hatalommal bírtak Skóciában a középkor során, mielőtt grófi címet nyertek volna. A történetük a XIV. században kezdődött, amikor William Douglas – James Douglas, Douglas 2. grófjának fia –, Drumlanrig első Lairdje birtokot kapott. A Douglas család Drumlanrig ága közel állt a skót uralkodókhoz, ami sok előnyt biztosított számukra, de időnként konfliktusokat is eredményezett.[1]

A Drumlanrig vezetők befolyása a háborús időszakokban is megnyilvánult, erősítve pozíciójukat Skócia déli részén. William Douglas, Drumlanrig 6. Lairdje 1513-ban elesett az angolok ellen vívott Flodden-i csatában.[m 2] A Lairdek egyre inkább beágyazódtak a nemesi hierarchiába, és szoros kapcsolatban álltak a koronával.[1]

A Douglasok részt vettek Skócia belpolitikai harcaiban is. James Douglas, Drumlanrig 7. Lairdje 1526-ban megpróbálta kiszabadítani V. Jakab skót királyt Angus gróf fogságból. Őt Mária skót királynő melletti kiállása és hűsége okán 1578-ban John Erskine, Mar grófja, Skócia régense lovaggá ütötte. Azonban 1567-ben részt vett a királynő elűzésében, ami ismét konfliktust hozott a Douglasokra. A család kapcsolatát a skót királyi családdal VI. Jakab skót király 1617-ben Drumlanrig-i látogatása is megerősítette.[1]

Grófok, márkik és hercegek

Rövid életrajzok azokról, akik a hercegi cím megszerzéséhez hozzájárultak, illetve azt viselték. Az utolsó tárgyalt személy Queensberry negyedik hercege, utána a Queensberry hercegi címet a Buccleuch hercegek viselték.

Lásd még: Buccleuch hercege

William Douglas, Queensberry 1. grófja

A Drumlanrig kastély (kép: 2019) Buccleuch herceg egyik otthona, körülvéve kiterjedt kertekkel és erdővel. A Drumlanrig kastély a skóciai Thornwillben, a Queensberry birtokon áll. Az „A“ kategóriájú műemléki kastély Buccleuch és Queensberry hercegének Dumfriesshire-i otthona. A kastély, az istállóudvar és a kalandjátszótér korlátozottan, a gyalogos és kerékpáros útvonalak egész évben nyitva állnak.[2]
A Queensberry ház XVII. századi épület, amely ma „A“ kategóriás műemlék. Edinburgh-ban a Royal Mile Canongate szakaszának déli oldalán áll, a skót parlament épületegyüttesének északnyugati sarkában. A parlament tisztségviselőinek irodái találhatók az épületben, ez magyarázza a szögesdrótot.

William Douglas (1582. december 1. – 1640. március 8.) 1616 körül Lincluden prépostja, 1620-tól Dumfries megye seriffje,[m 3] 1623-tól Dumfries békebírója.[m 4] I. Károly skót királytól 1628-ban kapta a Drumlanrig vikomtja (Skócia 1628)[m 5] címet, majd 1633-ban Queensberry grófjává[m 6] emelte az uralkodó. Többször is konfliktusba keveredett a Covenanterek[m 7] mozgalmával, amely ellenezte a királyi beavatkozást az egyházi ügyekbe. Halála után fia, James Douglas követte őt a címben. Ő vásárolta meg az edinburgh-i Queensberry House-t, amely a Douglas család egyik jelentős központjává vált.[3][4][5]

James Douglas, Queensberry 2. grófja

James Douglas (1622. január előtt – 1671) első felesége Mary Hamilton volt, Hamilton 2. márkija lánya, akit 1630-ban vett el. Felesége halála miatt újra nősült Margaret Stewartot, John Stewart, Traquair 1. grófja lányával. A Queensberry grófi címet 1640-ben örökölte. Jamest 1642. július 5-én nevezték ki a katolikusok letartóztatásáért felelős biztosnak. I. Károlyt támogatta a polgárháborúban, és a kilsythi csata[m 8] után fogságba esett, 1645-ben Carlisle városában tartották fogva. 180 000 skót márkás pénzbírságot[m 9] kapott, ennek csak a kétharmadát fizette ki. 1661-ben jövedéki biztossá,[m 10] 1663-ban békebíróvá[m 4] nevezték ki.[4][6][5]

William Douglas, Queensberry 3. grófja, majd Queensberry 1. márkija, majd Queensberry 1. hercege PC

William Douglas (1637 – 1695. március 28.) alatt a család megbecsülése nagyot emelkedett, az egyik legfontosabb főrendé vált. 1661-ben jövedéki biztosként[m 10] kezdte a karrier építést, majd békebíró[m 4] lett. Még 1663-ban kinevezték Dumfriesshire seriffjévé.[m 3] Hatalmának növekedését jelzi, hogy 1667 és 1674 között skót titkos tanácsos. 1671-ben örökli meg apja grófi címét. A skót Parlament rendkívüli űlésén (1681–1686) az intézmény egyik vezetője, emellett az Edinburgh-i vár kormányzója (1682-1686), ezzel párhozamosan Skócia főkincstárnoka.[m 11]

1681. február 11-én II. Károly angol király Queensberry márkija (Skócia 1681)[m 12] címet adományozza részére. Alig három évvel később, 1684. november 3-án a király Queensberry első hercegévé[m 13] (Skócia 1684) emelte.

1685-ben az uralkodót képviselte[m 14] a skót presbiteriánus egyház közgyűlésén. James Drummond, Perth 4. grófja 1687-ben hivatali visszaéléssel vádolta meg, ezért megfosztották titkos tanácsosi tisztségétől. Halála előtt ismét élvezte a királyi kegyet, 1693-ban skót parlament rendkívüli űlésének egyik vezetőjévé nevezték ki. Az edinbourgh-i Royal Mile-on álló Queensberry házban halt meg.[5][4][7][8]

James Douglas Queensberry 2. hercege, Dover 1. hercege KG

James Douglas (1672. december 18. – 1711. július 6.) apja méltó utóda volt, aki tovább erősítette a család hatalmát, ugyanakkor súlyos öröklési kérdést is meg kellett oldania.

Huszonegy évesen lett Dumfries prépostja, egy évvel később már Skócia titkos tanácsosa. A skót királyi hadsereg egyik lovassági alakulatánál, a Dundee Horse-nál szerzett alezredesi, majd a hatodik skót lovassági elit ezrednél ezredesi rangot. A katonai pályát politikaira cserélte, 1685-ben a kincstárnál dogozott, 1692-től kincstári biztos egészen 1704-ig, 1694-ben főkincstárnok.[m 11] 1689 és 1702 között udvari tanácsos (Gentleman of the Bedchamber[m 15]), 1696 és 1702 között az uralkodó pecsét őre (Lord Privy Seal[m 16]). Az parlament egyik vezetője (1696-1711), 1702-1703-ban és 1706-ban, apjához hasonlóan az uralkodó képviselője a skót egyház éves gyűlésén,[m 14] szolgálatáért elnyeri a Térdszalagrendet.

E feladtok ellátás közben, 1695-ben örökölte meg a Queensberry hercegi címet. Utóda, legidősebb élő fia, James elmeállapota miatt 1706. június 17-én a Queensberry hercege[m 13] címét – visszaadta Anna brit királynőnek. A Királynő novodamus[m 17] visszaadta a második hercegnek. Ennek értelmében a Queensberry hercegi cím[m 18] első örököse a jelenlegi herceg Charles fia, onnan ismét férfi ági az öröklés rendje, feltéve, hogy az örökös a Douglas vezetéknevet viseli és hordozója a Douglas címernek. Két évvel később az Uralkodó Dover hercegévé ( 1708)[m 19] teszi az angol főrendben, így biztosítva helyét a londoni Lordok házában.

A Dover hercege címet elnyerését annak köszönhette leginkább, hogy támogatta, aláírta és elfogadta az 1706–1707-es egyesülési törvényeket (Acts of Union 1707). Emiatt nagyon népszerűtlen volt Skóciában. 1709-től haláláig Skócia államtitkára volt. A herceg a londoni Albemarle utcai házában halt meg 1711-ben, bélelzáródás következtében.[8][9][10]

James Douglas Queensberry 3. márkija

James Douglas (1697. november 2. – 1715. január 24.), akit 1711-ig Drumlanrig grófjaként ismertek, skót nemes volt, Queensberry hercegének legidősebb fia. A róla szóló történetek gyengeelméjűnek és erőszakos őrültnek írják le. Gyermekkora óta felügyelet alatt tartották az edinburghi Queensberry Házban. 1706-ban apja a Queensberry hercegi címet Anna brit királynővel módosíttatta, hogy azokat James örökölje. Ugyanakkor nem mondott le a Queensberry márki címről, amelyet James örökölt.

A jelentések szerint amikor 1707-ben aláírták az egyesülési okmányt, a felügyeletére rendeltek elmentek ünnepelni (vagy a zavargásokban részt venni), James kiszabadult. A tíz éves gróf lemészárolt egy fiatal szolgálót a ház konyhájában, nyárson megsütötte, és elkezdte enni, mielőtt megtalálták és elfogták volna. Innen származik gúnyneve: „kannibál idióta”. Az – állítólag – általa használt sütő a Queensberry House pincéjének egyik helyiségében ma is megtekinthető. A pince 2012-ig a Parlament Juttatási Hivatala részeként a skót képviselők és vendégeik privát bárja volt.[11]

1711. július 6-án örökölte meg a Queensberry márki címet.[m 12] 1715. január 24-én halt meg, február 17-én temették el. A nyughelyéről szóló egyházi dokumentumok egymásnak ellentmondanak, talán nem véletlenül.[12]

Charles Douglas Solway 1. grófja, majd Queensberry 3. hercege, Dover 2. hercege

Charles (1698. november 24. – 1778. október 22.) nyolc évesen lett Solway grófja (Skócia 1706).[m 20] Bátyja, James őrült volt, ezért apja, a második herceg Anna brit királynőtől novodamust[m 17] kért, a megváltoztatott öröklési rend értelmében Charles a hercegi cím várományosává. Ugyanakkor nem volt jogosult a hercegi cím alcímét használni, ezért a Királynő a Solway grófja címet adományozta neki és leszármazottainak. 1711-ben apját követte Queensberry hercegeként,[m 18] és amikor az őrült Jakab 1715-ben meghalt, a herceg megörökölte a Queensberry márki[m 12] címet is.

Karrierje szépen ívelt felfelé, 1720 és 1727 között a Lord of the Bedchamber[m 15] tisztét töltötte be, 1721-ben Dumfriesshire és Kirkcudbrightshire megyék hadnagya,[m 21] 1722 és 1729 között Skócia altengernagya. 1726-ban skót titkos tanácsossá nevezték ki. Az 1739-ben alapított londoni Foundling Kórház alapító kormányzója volt. 1761-ben kinevezték Skócia Nagy Pecsétjének Őrzőjévé.[m 22]

1746-tól Queensberry hercege egyik tulajdonosa volt a British Linen Companynak.[m 23] A vállalkozás az amerikai gyarmatoknak és a karibi ültetvényeknek eladandó vászongyártással segítette a skót gazdaság fejlődését. 1762-ben, Archibald, Argyll 3. hercege halála után Queensberry lett a cég vezetője egészen 1776-ig. Az időszak zűrzavaros és szerkezetátalakítási időszak volt, mivel a cég igazgatói úgy döntöttek, hogy leállítják a felvidéki gyárakból származó ágyneműgyártást, és független gyártók finanszírozásához fordulnak kereskedésük folytatásához.

Két fia – Henry Douglas[m 24] (1722–1754) és Charles Douglas[m 25] (1726–1756) – előbb halt meg, mint ő. Ezért a Dover hercege[m 19] és a Solway grófja[m 20] cím megszűnt.[8][9][13]

William Douglas Queensberry 4. hercege, Queensberry 5. márkija, March 3. grófja, KT

William Douglas (1724. december 16. – 1810. december 23.) volt az utolsó, aki a Queensberry hercegi címet nem társ-címként viselte. Gyakran csak „Öreg Q“-nak nevezték a hintója ajtajára festett „Q“ betű után. 1731-től sorban örökölte meg címeit, kezdve az apja utáni March grófjával, 1748-ban anyja után ő lett Ruglen grófja is. A Queenberry hercegi és márki címeket másodunoka testvére után 1778-ban örökölte meg. 1786 báró Douglas (of Amesbury in the County of Wiltshire) ( 1786) címet nyert, amely a brit parlamentben való megjelenést biztosította számára.

A walesi herceg barátját, Douglast trónra lépése után Lord of the Bedchamber-ré[m 15] nevezte ki, a következő évben a Bogáncsrend lovagjává nevezte ki. A tizenhat skót felsőházi képviselő egyike volt 1761-1786 között, ezalatt egy évtizedig Skócia admirálisaként is szolgált. A király mentális egészségi állapot romlása személyes kapcsolatukban is törést okozott, 1789-ben megfosztották az Lord of the Bedchamber tisztségtől, a herceg külföldön keresett menedéket. Később Dumfries főhadnagya[m 21] volt 1794-től 1810-ig.

A herceget nagy téttel játszó szerencsejátékosként is ismerték. Versenyló tulajdonos és lóverseny szervező is volt. A zsokéit mélyvörös selyem felsőjükről és fekete sapkájukról lehetett felismerni. Megtehette, 1799-ben becslések szerint – királyi családot leszámítva – a nyolcadik leggazdagabb ember volt, vagyonát egy millió fontra becsülték (2024: 58 milliárd forint).[14]

A herceg soha nem ment férjhez. Egyik szeretőjétől, Fagnani márkinétől lánya született, Maria "Mie-Mie" Fagnani.

1810. december 23-án halt meg 85 éves korában, végelgyengülésben. Végrendeletében a vagyona javát törvénytelen lányára hagyta. A hercegi címet másod-unokatestvére, Henry Montagu Scott, Buccleuch 3. hercege örökölte. A cím létrehozási okmánya szerint a cím viselője csak olyan személy lehet, aki Douglas vezetéknevet visel, ezért Henry vezetéknevét – kötőjel nélkül – Montagu Douglas Scott-ra változtatta, a család a mai napig a három tagból álló vezetéknevet használja. A Queensberry márki címet a a negyedik unokatestvér, Charles Douglas (1777–1837) örökölte. A March grófja cím is távoli rokonhoz, Francis Douglas (1772 – 1853) Wemyss 8. grófjához került. Ruglen grófi címe megszűnt, ahogy a Baron Douglas is.

Részleges családfa

A családfán csak a Queensberry herceg és márki, illetve March grófja címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek.

  • William Douglas (1582 körül – 1639/1640 körül) Drumlanrig 1. vikomtja,[m 5] 1633-tól Queensberry 1. grófja[m 6]
    • James Douglas (– 1671) Queensberry 2. grófja[m 6]
      • William Douglas (1637–1695) Queensberry 3. grófja,[m 6] 1681-től Queensberry márkija,[m 12] 1684-től Queensberry 1. hercege[m 13]
        • James Douglas (1662–1711) Queensberry 2. hercege,[m 13][m 18] 1708-tól Dover 1. hercege[m 19]
        • William Douglas (– 1705)[m 27] March 1. grófja[m 28]
        • Anne Douglas (–1699) Férje: David Wemyss, Wemyss 4. grófja (1678–1720)
          • James Wemyss, Wemyss 5. grófja (1699 – 1756)
            • Francis Wemyss-Charteris (1723–1808) soi disant Wemyss 7. grófja
              • Francis Charteris (1749 – 1808) Lord Elcho
                • Francis Douglas (1772 – 1853) Wemyss 8. grófja, March 4. grófja
                  • innentől Wemyss és March grófjai, jelenleg: James Charteris (1948–) Wemyss 13. grófja, March 9. grófja
      • Catherine Douglas, férje James Douglas Kelhead 1. baronettje
    • William Douglas (– 1673)
      • James Douglas (1639–1708) Kelhead 1. baronettje[m 29] Felesége: Catherine Douglas
        • William Douglas (– 1733) Kelhead 2. baronettje
          • John Douglas (kb. 1708–1778) Kelhead 3. baronettje
            • William Douglas (kb.1730–1783) Kelhead 4. baronettje
              • Charles Douglas (1777–1837) Queensberry 6. márkija[m 12] Felesége: Caroline Scott (1774 – 1854)
                • innentől Queensberry márkijai, jelenleg: David Douglas (1978–) Queensberry 13. márkija[m 12]

A négy herceg festményen

  • William Douglas, Queensberry 1. hercege portréja, Godfrey Kneller festménye
    William Douglas, Queensberry 1. hercege portréja, Godfrey Kneller festménye
  • James, a második herceg portréja, olajfestmény
    James, a második herceg portréja, olajfestmény
  • Charles, a harmadik herceg, Thomas Hudson festménye
    Charles, a harmadik herceg, Thomas Hudson festménye
  • Queensberry 4. hercege, Joshua Reynolds olaj festménye.
    Queensberry 4. hercege, Joshua Reynolds olaj festménye.

Címer

Négyelt pajzs:

  • 1. és 4. mező: Ezüst mezőben egy vörös emberi szív, amelyet birodalmi korona díszít, a főpajzson kék mezőben három ezüst csillag található (Douglas család).
  • 2. és 3. mező: Kék mezőben arany harántpólya, amelyet hat arany kereszt díszít, az egész arany szegélyű, és a szegélyt virágos liliomok kettős sora (Mar család).

A kettős liliomos szegély Skócia királyi címerére utaló motívum. A királyi hatalmat és Skócia függetlenségét szimbolizálja.[15]

Megjegyzések

  1. ↑ A Laird skót cím, amely egy nagyobb földbirtok tulajdonosát jelöli, és szoros kapcsolatban van a földdel. A Laird cím azokra vonatkozik, akik jelentős skót birtokokat örökölnek vagy vásárolnak. Ez nem egy hivatalos nemesi cím, mint a Lord, hanem inkább a birtokosokat és azok helyi befolyását tükrözi. Bár sokszor a Lord skót megfelelőjének tekintik, a Laird nem kapcsolódik automatikusan nemesi ranghoz vagy a peerage rendszerhez. Forrás: What is the difference between Lord and Laird? (angol nyelven). Scotland Titles. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. ↑ A Flodden-i, Flodden Field-i, vagy esetenként Branxtoni vagy Brainston Moor-i csatát 1513. szeptember 9-én vívták az Anglia és a Skócia Királyság közötti Cambrai Liga háborújában, az angolok győzelmét eredményezte. A csata Branxton közelében, Northumberland megyében, Észak-Angliában zajlott, a IV. Jakab skót király vezette megszálló skót hadsereg és a Surrey grófja által irányított angol hadsereg között. A csapatok számát tekintve – 30-40 ezer támadó (5-14 ezer halott), 26 ezer angol, 1500-1700 halott, ötezer sebesült – ez volt a legnagyobb létszámú csata, amelyet valaha vívtak a két királyság között. A csatában a skót oldalon Argyll 2. grófján kívül elesett IV. Jakab király, Montrose grófja, Bothwell grófja és Lennox grófja.
  3. ↑ a b A seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt.
  4. ↑ a b c A megyébe kinevezett Justice of the Peace (békebíró) olyan tisztviselő, akit egy adott megye területén kisebb bírósági ügyekben jár el. Ezek az ügyek lehetnek helyi közigazgatási és közrendvédelmi kérdések, szabálysértések vagy kisebb büntetőügyek. Az angolszász jogrendben a békebírák fontos szerepet játszanak az igazságszolgáltatás alsóbb szintjén, és leggyakrabban nem jogi végzettségű személyek, hanem a közösség tiszteletre méltó tagjai. A békebírókat a seriffek felügyelik, de a békebírók döntésébe nincs beleszólásuk.
  5. ↑ a b A Drumlanrig vikomt (Skócia 1628) cím alcíme: Lord Douglas of Hawick és Tibbers. A címet a Douglas nevet és címert viselő férfi leszármazottak örökölhetik.
  6. ↑ a b c d A Queensberry gróf (Skócia 1633) cím alcímei: Drumlanrig vikomt, Lord Douglas of Hawick és Tibbers. A címet a Douglas nevet és címert viselő férfi leszármazottak örökölhetik.
  7. ↑ I. Károly angol király 1637-ben a skót parlament vagy egyház véleményének megkérdezése nélkül elrendelte az új imakönyv használatát, amely alig különbözött az angol standard imakönyvtől. A hívek nagy része elutasította a könyvet, mert úgy érezték hogy erőszakosan angolosítani akarják őket. Amikor júliusban először vették használatba az imakönyvet, Edinburghban zavargások törtek ki. A tiltakozók közzétették a Nemzeti egyezség (National Covenant) c. kiáltványt, melynek aláírói (az ún. covenanterek) megesküdtek, hogy megtartják a reformált egyház tanításait és nem fogadnak el semmilyen újítást, amelyet a Skót Egyház vagy a parlament nem szavazott meg előtte. Erről bővebben az I. Károly angol király szócikkben olvashat, ez a – jegyzeteitől megfosztott – magyarázat is onnan származik.
  8. ↑ A kilsythi csata 1645. augusztus 15-én zajlott a skót polgárháború alatt, a Montrose márki által vezetett royalista erők és a skót Covenanterek között. A csata a royalisták döntő győzelmével végződött, és jelentős mértékben megerősítette Montrose pozícióját Skóciában. Montrose serege, amely főként ír és skót felföldiekből állt, kiváló taktikával megsemmisítette a Covenanterek erőit, mintegy 5000 katona vesztette életét. E győzelem ellenére Montrose támogatottsága hamarosan csökkent, és nem sokkal később vereséget szenvedett. A kilsythi csata a polgárháború egyik legfontosabb összecsapása volt Skóciában, amely rövid időre royalista uralmat biztosított az országban.
  9. ↑ A XVII. századi 180 000 skót márka körülbelül 8-12 milliárd forint 2024-es árfolyamon. Forrás: Measuring Worth (angol nyelven). MeasuringWorth. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  10. ↑ a b A jövedéki biztos (Commissioner of Excise) főként a gazdasági kérdésekkel és az adóztatással foglalkozott. Feladata volt biztosítani, hogy a termékekre, mint például az alkoholra és egyéb fogyasztási cikkekre kivetett jövedéki adókat beszedjék, és az adóelkerülést megakadályozzák. Tevékenysége nem volt közvetlen kapcsolatban a jogi vagy katonai ügyekkel, mint a békebírók, seriffek és hadnagyok esetében, de hozzájárult az állami bevételek fenntartásához.
  11. ↑ a b A főkincstárnok (Lord High Treasurer) Skócia egyik legmagasabb rangú pénzügyi tisztsége volt, amely felelős volt a kormányzati bevételek kezeléséért és a költségek nyomon követéséért. Közvetlenül az uralkodónak tartozott felelősséggel. Felügyelte az állami bevételek begyűjtését, beleértve az adókat és más forrásokat. Felelős volt az állami kiadások kezeléséért és ellenőrzéséért. Az államkincstár vezetőjeként részt vett a pénzügyi döntéshozatalban. A pozíció különösen fontos volt, mivel a kincstárnok felügyelte az ország gazdasági stabilitását és pénzügyi működését.
  12. ↑ a b c d e f g h A Queensberry márki (Skócia 1681) al– vagy mellékcímei: Drumlanrig és Sanquhar grófja, Nith, Torthorwald és Ross vikomtja, Lord Douglas of Kilmount, Middlebie és Dornock. A címet a férfi leszármazottai örökölhetik
  13. ↑ a b c d A Queensberry hercege (Skócia 1684) al– vagy mellékcímei: Dumfriesshire márkija, Drumlanrig és Sanquhar grófja, Nith, Torthorwald és Ross vikomtja, Lord Douglas of Kilmount, Middlebie és Dornock. A cím örökösei a férfi leszármazottak, a cím teljesen független a Queensberry márki címtől.
  14. ↑ a b A Lord High Commissioner a brit uralkodó személyes képviselője a skót presbiteriánus egyház, a Church of Scotland éves közgyűlésén. Ez a tisztség 1603-ban jött létre, amikor I. Jakab egyesítette az angol és skót koronát. A Lord High Commissioner nem avatkozik be az egyház ügyeibe, hanem jelképes szerepe van, részt vesz az egyházi eseményeken, és hivatalos megnyitóbeszédet tart a közgyűlésen. A posztot minden évben az uralkodó nevezi ki. A Lord High Commissioner általában egy tapasztalt skót politikai vagy közéleti személyiség, aki az uralkodót képviseli és átmenetileg királyi lakosztályokat használhat.
  15. ↑ a b c A Gentleman of the Bedchamber és a Lord of the Bedchamber fontos tisztségek volt az angol és skót királyi udvarban. Ezek a pozíciók különleges közelséget biztosított a királyhoz, hiszen a tisztség viselője a király személyes szolgálatát látta el, és számos hivatalos feladatot végzett az uralkodó körül, illetve a királyi lakosztályban betöltött teendők végrehajtásában.
    Gentleman of the Bedchamber: Ez a pozíció alacsonyabb rangú, és az uralkodó személyes szolgálatáért felelt. A pozíciókat gyakran a nemesség tagjai, de nem a legmagasabb rangú arisztokraták töltötték be.
    Lord of the Bedchamber: A Lord of the Bedchamber magasabb rangú tisztség volt, amit általában hercegek, grófok vagy magas rangú nemesek töltöttek be. Hasonló feladatokat láttak el, mint a Gentleman of the Bedchamber, de státuszuk és rangjuk magasabb volt, és közelebbi kapcsolatot ápoltak az uralkodóval. Ezen pozíciók birtokosai nagyobb politikai befolyással rendelkeztek, mivel gyakran közvetlen hozzáférésük volt az uralkodóhoz.
  16. ↑ A Lord Privy Seal magyar megfelelője a „titkos pecsét őre” vagy „titkos pecsét ura” lehet. Ez egy régi skót kormányzati tisztség. Eredetileg a királyi privát pecsét őrzéséért és annak használatáért volt felelős, a pecsétet a királyi dokumentumok hitelesítésére használták.
  17. ↑ a b A novodamus jogi kifejezés, amely a skót jogban arra vonatkozik, amikor egy nemesi vagy földbirtokosi cím vagy jog újra kiadásra kerül, módosítva vagy megerősítve egy meglévő királyi adománylevél (charter) alapján. Ez általában akkor történt meg, amikor a címhez vagy birtokhoz fűződő eredeti jogokat frissíteni kellett vagy megváltoztatni. A novodamus lényege az volt, hogy a meglévő cím vagy birtok új jogi keretet kapjon, amely egyértelműbbé tette az öröklést vagy a birtoklás jogát.
  18. ↑ a b c d e f A Queensberry hercege (Skócia 1684) al– vagy mellékcímei: Dumfriesshire márkija, Drumlanrig és Sanquhar grófja, Nith, Torthorwald és Ross vikomtja, Lord Douglas of Kilmount, Middlebie és Dornock. A cím örökösei a férfi leszármazottak, a cím teljesen független a Queensberry márki címtől. Az eddig felsoroltak megegyeznek az 1684-es Queenberry hercege címhez rendeltekkel. Ez az új rendelkezés első örökösnek a jelenlegi herceg Charles fiát tette meg.
  19. ↑ a b c d A Dover hercege ( 1708) cím al- vagy mellékcímei: Beverley márkija, Ripon bárója. A címet először a viselő második fia örökli, onnan ismét férfi ági az öröklés rendje, feltéve, hogy az örökös a Douglas vezetéknevet viseli és hordozója a Douglas címernek.
  20. ↑ a b A Solway grófja (Skócia 1706) cím al– vagy mellékcímei: Tiberris vikomtja és Lord Douglas of Lockerbie, Dalveen és Thornhill, Tiberris vikomtja és Solway grófja.
  21. ↑ a b A hadnagy (Lieutenant) megyei tisztviselő volt, aki a katonai és rendvédelmi erők irányításáért felelt az adott területen. A hadnagy feladatai közé tartozott a katonai védelmi feladatok ellátása és a helyi rend fenntartása. Gyakran a megye fegyveres erőinek parancsnoka volt, különösen vészhelyzetekben vagy katonai konfliktusok esetén.
  22. ↑ A Great Seal (Nagy Pecsét) az uralkodó hivatalos pecsétje, amelyet a legfontosabb állami dokumentumok, törvények és rendeletek hitelesítésére használnak. A Keeper of the Great Seal feladata ennek az eszköznek az őrzése és használata. E tisztség gyakran a Lord Chancellor (Lordkancellár) tisztséggel jár együtt, aki a királyság egyik legfontosabb jogi tisztviselője. A Great Seal a kormányzati és jogi folyamatok hitelességét biztosítja, így a tisztség betöltője kulcsszerepet játszik az állami dokumentumok hivatalos elfogadásában és kibocsátásában. A Keeper of the Great Seal hagyományosan az egyik legmagasabb tisztség a brit kormányzati struktúrában, mivel az állami jogi és adminisztratív rendszerek egyik alapvető szereplője.
  23. ↑ A British Linen Company jelentős skót kereskedelmi és ipari vállalat volt, amelyet 1746-ban alapítottak. Eredetileg a skót lenvászonipar fellendítése érdekében jött létre, és célja a lenvászon gyártásának, feldolgozásának és exportjának ösztönzése volt. Az alapítók között számos neves skót arisztokrata és kereskedő szerepelt, akik gazdasági és ipari lehetőséget láttak a lenvászon kereskedelemben. A cég alapvetően Skócia ipari fejlődésének egyik korai motorja volt. A vállalat a XIX. század folyamán egyre inkább a banki tevékenységekre helyezte a hangsúlyt, és végül British Linen Bank néven vált ismertté. 1969-ben beolvadt a Bank of Scotland-ba.
  24. ↑ a b Henry Douglas (1722. október 30. – 1754. október 19.) a Winchester College-ban és az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában tanult, majd a katonai pályát választotta. Két hadjáratban szolgált John Dalrymple, Stair 2. grófja alatt, valamint három hadjáratban Szardínia királya alatt, ahol Cuneo ostrománál annyira vitézül küzdött, hogy Károly Emánuel, Szardínia királya utasította londoni nagykövetét, hogy személyesen köszönje meg a Queensberry hercegének fia szolgálatait. 1747 és 1753 között egy két zászlóaljból álló ezredet irányított a Skót Dandárban a Németalföldön. 1754. október 19-én egyik pisztolyával véletlenül megölte magát Yorkshire-ben. Forrás: Person Page - 2134 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  25. ↑ a b Charles Douglas (1726. július 17 – 1756. október 24.) tanulmányait a Winchester College-ban és az oxfordi Christ Churchben végezte. A Dumfriesshire parlamenti képviselő (tory) 1747 és 1754 között. Második fiúként bátyja halála után lett a hercegi cím örököse, de két év múlva, apja előtt, meghalt. Forrás: Person Page - 2134 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  26. ↑ Jane Scott (1701. május 24. – 1729. augusztus 31.) házassága akkor vált fontossá, amikor Queenberry negyedik hercege utód nélkül halt meg. Jane 1720. április 5-én házasodott össze Francis Scott-tal, Dalkeith grófjával. A grófi cím Buccleuch hercege cím örököseként illette meg. Rövid házasságuk ideje alatt két fiuk és három lányuk született, köztük az apja nevét viselő Francis Scott (1721 – 1750). Jane azelőtt halt meg, hogy férje Buccleuch második hercegévé vált volna, és fiai is előbb halt meg, mint örökölhette volna a hercegi címet. Az ő fia, Jane unokája, Henry Scott (1746 – 1812) Buccleuch 3. hercege lett, és 1810-ben megörökölte a Queensberry hercege címet is.
  27. ↑ William Douglas (– 1705. szeptember 9.) lovas ezred helyettes parancsnoka volt. 1697. április 20-án tették March grófjává (Skócia 1697). 1702 és 1704 között az Edinburgh-i kastély kormányzói tisztét töltötte be. Forrás: Person Page - 1257 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  28. ↑ A March grófja (Skócia 1697) al– vagy mellékcímei: Peebles vikomtja és báró Douglas of Neidpath, Lyne and Munard. Ez volt a March grófja cím negyedik létrehozása a skót főrendben. A March grófja cím létezik az angol főrendben is, ott is négy alkalommal hozták létre. Jelenlegi viselője Richmond és Lennox hercege.
  29. ↑ A Új-Skócia baronetjei egy külön örökletes nemesi rend, amelyet I. Jakab angol király alapított 1625-ben, hogy Új-Skóciát (Nova Scotia) benépesítse és fejlessze. Az itt adományozott baronet címek egyfajta ösztönzők voltak az Új-Skóciába való betelepülés támogatására, és azok kapták meg, akik anyagilag támogatták a kolónia alapítását.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c The Douglas Family (angol nyelven). Drumlanrig Castle. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  2. ↑ Plan a Visit (angol nyelven). Drumlanrig Castle. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  3. ↑ Person Page - 1776 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  4. ↑ a b c Queensberry, Earl of (S, 1633) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  5. ↑ a b c Mosley 2. kötet, 3234. oldal
  6. ↑ Person Page - 10977 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  7. ↑ Person Page - 10969 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  8. ↑ a b c Duke of Queensberry (1683) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  9. ↑ a b Mosley 2. kötet, 3235. oldal
  10. ↑ Person Page - 1081 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  11. ↑ The Gazetteer for Scotland: Person Profile (angol nyelven). Scottish Places. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  12. ↑ Person Page - 67607 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  13. ↑ Person Page - 1257 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. július 29.)
  14. ↑ (1999. szeptember 19.) „Who wants to be a millionaire?” (angol nyelven). The Guardain. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.) „Source: Sunday Times)” 
  15. ↑ Duke of Queensberry (1681) (angol nyelven). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2024. július 29.)

Források

  • ↑ Mosley: Mosley, Charles. Burke's Peerage, baronetage and knightage: clan chiefs Scottish feudal barons, 107. kiadás (angol nyelven), Wilmington, Delaware, U.S.A.: Burke's Peerage and Gentry (2003). ISBN 0971196621 

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Queensberry_hercege&oldid=27567773”