Hiti
| Hiti (Hiti-rau-mea) | |
 | |
| Hiti felülnézetből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Raeffsky-szigetek |
| Terület | 3 km² |
| Hosszúság | 9 km |
| Szélesség | 6 km |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Hiti
Pozíció Francia Polinézia térképén
| |
 d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′16.650000°S 144.216667°WKoordináták: d. sz. 16° 39′, ny. h. 144° 13′16.650000°S 144.216667°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hiti témájú médiaállományokat. | |
Hiti vagy Hiti-rau-mea egy apró atoll a Dél-Csendes-óceánon. A terület politikailag Francia Polinéziához tartozik. Hiti a Tuamotu-szigetek egyik alcsoportjának, a Raeffsky-szigeteknek a része. A Raeffsky szigetcsoport a Tuamotu szigetcsoport központi részén található. Hiti a Reffsky-szigetek középső részén található, Tahititől 545 km-re keletre. A háromszög alakú atoll, melynek legnagyobb hosszúsága 9 km, legnagyobb szélessége 6 km, a területe 3 km². 15 km²-es lagúnájába nem vezet tengerszoros, ezért hajóval nem lehet bejutni a belsejébe. Az atoll legközelebbi szomszédja Makemo 19 km-re fekszik északkeletre.
Az atollon emberek nem élnek.
Története
A nyugat számára Fabian Gottlieb von Bellingshausen orosz világutazó fedezte fel Tuanake szigetét 1820. július 15-én.[1][2] Bellinghausen az atollnak a Raevsky nevet adta.[3] 1840. december 20-án szintén a szigeten járt még Charles Wilkes amerikai felfedező, aki a szigetenek a Clute Island névet adta.[1]
A 19. században Makemo francia gyarmattá vált, amelyen ekkor élt néhány ember (1850 környékén).[4]
Közigazgatás
Makemo az önkormányzati település központja. Hozzá tartozik Haraiki, Raroia, Takume, Katiu, Taenga, Nihiru atollok és a lakatlan Észak-Marutea, Tuanake, Hiti, Dél-Tepoto atollok.[5] A közigazgatási terület lakossága 1422 fő (2007).
Jegyzetek
- ↑ a b Les Atolls des Tuamotu Jacques Bonvallot, Institut de recherche pour le développement, 1994, ISBN 9782709911757, pp.275-282.
- ↑ Tahiti et ses archipels Pierre-Yves Toullelan, éditions Karthala, 1991, ISBN 286537291X, p.61.
- ↑ Names of the Paumotu Islands, with the Old Names So Far As They Are Known Archiválva 2012. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben J.L. Young dans The Journal of the Polynesian Society, Volume 8, No. 4, December 1899, p.264-8 (angolul)
- ↑ Notices sur les colonies françaises, Étienne Avalle, Challamel aîné kiadás, Paris, 1866, p.638.
- ↑ Tahiti Tourisme (franciául). [2007. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
További információ
- Atoll lista (franciául) Archiválva 2007. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
