Felsőtisztás

	Felsőtisztás; (Horný Tisovník)
	; Felsőtisztás; zászlaja
	; Felsőtisztás; zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Gyetvai
Rang	község
Első írásos említés	1573
Polgármester	Ján Kľuka
Irányítószám	962 75
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	DT
	Népesség
Teljes népesség	170 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	6 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	388 m
Terület	32,16 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 25′, k. h. 19° 22′48.416667°N 19.366667°EKoordináták: é. sz. 48° 25′, k. h. 19° 22′48.416667°N 19.366667°E
	Felsőtisztás; weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőtisztás; témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2023. december 26.) ezen a változaton alapul.

Felsőtisztás (1886-ig Felső-Tiszovnyík, szlovákul: Horný Tisovník) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban.

Fekvése

Zólyomtól 25 km-re délkeletre, az 591-es út mentén, a Tiszovnyik bal partján fekszik.

Története

A település a 15. században keletkezett a divényi váruradalom területén. 1573-ban "Folso Thyczolnik" alakban említik először. A 17. században területe megoszlott a divényi és a kékkői váruradalom között. A 17. és 19. század között területén 18 irtványtelep keletkezett. A 18. században sörfőzde működött a településen. 1828-ban 70 házában 444 lakos élt, akik mezőgazdasággal, fuvazozással, gabonakereskedéssel foglalkoztak. Birtokosai a Balassa család, majd a 19. században a Zichy és a Nemeskéri-Kiss család voltak.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Tiszovnyik. Két tót faluk Nógrád Várm. földes Uraik Gr. Balassa, és Gr. Zichy Uraságok, lakosaik katolikusok, Alsó a’ Felsőnek filiája; földgyeik közép termékenységűek, réttyeik, legelőjök meglehetősek."^[2]

Fényes Elek szerint "Tiszovnyik, (Felső), tót falu, Nógrád vgyében, 42 kath., 398 ev. lak. Kath. paroch. templom. F. u. mind a 2 helységnek gr. Zichy, b. Balassa."^[3]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott.

Népessége

1880-ban Felsőtisztás 1154 lakosából 1100 szlovák és 17 magyar anyanyelvű volt. Alsótisztáson 229 szlovák anyanyelvű, Balázshután 90 szlovák és 4 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben Felsőtisztás 1464 lakosából 1413 szlovák és 29 magyar anyanyelvű volt. Alsótisztáson 217 szlovák és 3 magyar anyanyelvű élt.

1980-ban Felsőtisztás 501 lakosából 499 szlovák volt. Alsótisztáson 75 szlovák élt.

2001-ben 273 lakosa mind szlovák volt.

2011-ben 207 lakosából 154 szlovák és 53 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt, római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusú, később reneszánsz, majd gróf Balassa Pál költségén 1755-ben barokk stílusban építették át.
Evangélikus temploma 1865 és 1875 között épült.

További információk

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Források

Ján Aláč: Tu spočíva kvet, čo zanechal svet

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]