[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

„Csúsingura” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a {{magyaros}} sablonok cseréje
 
(28 közbenső módosítás, amit 19 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{magyaros|japán}}
{{magyaros|japán}}
[[Fájl:Kuniyoshi Utagawa, The Chushingura.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|A róninok támadása [[Utagava Kunijosi]] fametszetén]]
[[Fájl:Kuniyoshi Utagawa, The Chushingura.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|A róninok támadása [[Utagava Kunijosi]] fametszetén]]
A '''Csúsingura''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 忠臣蔵, [[Hepburn-átírás]]sal: Chūshingura) egy valóságos történelmi esemény, az „Akó-incidens” (egyben talán a legismertebb [[japán]] történet külföldön), amelynek során 47 [[rónin]] megbosszulta ura, Aszano Naganori halálát. Feldolgozták [[bunraku]]ban, [[kabuki]]ban, [[fametszet]]eken, modern színpadon, filmekben, tévésorozatokban stb. Csak 1997 és 2007 között tíz különböző japán tévéprodukciónak volt a témája.
A '''Csúsingura''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 忠臣蔵, [[Hepburn-átírás]]sal: Chūshingura) valóságos történelmi esemény, az „Akó-incidens” (egyben talán a legismertebb [[japán]] történet külföldön), amelynek során 47 [[rónin]] megbosszulta ura, Aszano Naganori halálát. Feldolgozták [[bunraku]]ban, [[kabuki]]ban, [[fametszet]]eken, modern színpadon, filmekben, tévésorozatokban stb. Csak 1997 és 2007 között tíz különböző japán tévéprodukciónak volt a témája.


== A történelmi esemény ==
== A történelmi esemény ==
[[Fájl:ToyokuniActor.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Kanpei, a rónin [[Utagava Tojokuni]] fametszetén]]
[[Fájl:ToyokuniActor.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Kanpei, a rónin [[Utagava Tojokuni]] fametszetén]]
[[Fájl:Sengakuji Ronin Graves.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Füstölők égnek a róninok sírja előtt, ma, a Szengakudzsi temetőjében]]
[[Fájl:Sengakuji Ronin Graves.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Füstölők égnek a róninok sírja előtt, ma, a Szengakudzsi temetőjében]]
Tokugava Cunajosi [[sógun]] 1701-ben azzal bízta meg hűbéresét, Akó [[daimjó]]ját, Aszano Naganorit, hogy ünnepélyes keretek között ő fogadja a sóguni palotában a [[kiotó]]i [[Japán császárainak listája|császári udvar]] küldöttségét. A sóguni ceremóniamesternek, Kira Josinakának kellett felkészítenie Aszanót a feladatra. Ám a fogadás napján Aszano kardot rántott Kirára az [[Edo|edói]] kastélyban. Valamilyen sértést akarhatott megtorolni rajta, egyes beszámolók szerint Kira kevesellte a felkészítésért Aszanótól kapott szokásos ajándékot, ezért kigúnyolta őt, vagy éppenséggel szándékosan rossz etikettfogást tanított neki. Aszanónak tettéért, mivel a sóguni rezidencián senkinek sem volt szabad kardot rántani, [[szeppuku]]t kellett elkövetnie, Kira azonban büntetlen maradt. A sógunátus elkobozta az Aszano család akói birtokát, Aszano szamurájai pedig földönfutókká vagyis [[rónin]]okká váltak.
[[Tokugava Cunajosi]] [[sógun]] 1701-ben azzal bízta meg hűbéresét, Akó [[daimjó]]ját, Aszano Naganorit, hogy ünnepélyes keretek között ő fogadja a sóguni palotában a [[kiotó]]i [[Japán császárainak listája|császári udvar]] küldöttségét. A sóguni ceremóniamesternek, Kira Josinakának kellett felkészítenie Aszanót a feladatra. Ám a fogadás napján Aszano kardot rántott Kirára az [[Edo|edói]] kastélyban. Valamilyen sértést akarhatott megtorolni rajta, egyes beszámolók szerint Kira kevesellte a felkészítésért Aszanótól kapott szokásos ajándékot, ezért kigúnyolta őt, vagy éppenséggel szándékosan rossz etikettfogást tanított neki. Aszanónak tettéért, mivel a sóguni rezidencián senkinek sem volt szabad kardot rántani, [[szeppuku]]t kellett elkövetnie, Kira azonban büntetlen maradt. A sógunátus elkobozta az Aszano család akói birtokát, Aszano szamurájai pedig földönfutókká vagyis [[rónin]]okká váltak.


Óisi Josio, Aszano hajdani magas rangú [[szamuráj]]a negyvenhat rónintársával két éven át tervezte a bosszút. Ezalatt, hogy nagy hatalmú ellenségüket megtévesszék, Óisi kicsapongó életet élt a kiotói örömnegyedben, [[Gion gésanegyed|Gionban]], egyik társa, Kanpei pedig eladta a feleségét egy bordélynak, hogy a tervhez szükséges pénzt előteremtse. 1703-ban azután Óisi a negyvenhat rónin élén betört Kira edói palotájába, foglyul ejtették és lefejezték Kirát, s fejét Aszano sírjára állították, majd feladták magukat a hatóságoknak. Szeppukura ítélték őket, amit 1703. február 4-én, vasárnap mind a negyvenheten végre is hajtottak uruk sírjánál, az edói (tokiói) Szengakudzsi [[zen]] buddhista templomban. Egy ember, aki korábban leköpte a részeg Óisit a Gion negyedben, ugyanitt követett el szeppukut, és a róninok mellé temették.
[[Óisi Josio]], Aszano hajdani magas rangú [[szamuráj]]a negyvenhat rónintársával két éven át tervezte a bosszút. Ezalatt, hogy nagy hatalmú ellenségüket megtévesszék, Óisi kicsapongó életet élt a kiotói örömnegyedben, [[Gion gésanegyed|Gionban]], egyik társa, Kanpei pedig eladta a feleségét egy bordélynak, hogy a tervhez szükséges pénzt előteremtse. 1703-ban azután Óisi a negyvenhat rónin élén betört Kira edói palotájába, foglyul ejtették és lefejezték Kirát, s fejét Aszano sírjára állították, majd feladták magukat a hatóságoknak. Szeppukura ítélték őket, amit 1703. február 4-én, vasárnap mind a negyvenheten végre is hajtottak uruk sírjánál, az edói (tokiói) Szengakudzsi [[zen]] buddhista templomban. Egy ember, aki korábban leköpte a részeg Óisit a Gion negyedben, ugyanitt követett el szeppukut, és a róninok mellé temették.


„Az eset a [[busidó]] előírta viselkedés kvintesszenciális példája, a legjapánabb történet, amelyről [[Arthur Koestler]] ugyanakkor azt írta: ''minden nyugati norma szerint az eszelős őrület megtestesülése''. A róninok vezetőjét, Óisit a japán közgondolkodás azóta is a legkarizmatikusabb férfinak, a beosztottak által rajongásig imádott főnök prototípusának, valóságos napóleoni figurának látja.”<ref>Gy. Horváth: ''Japán kulturális lexikon''.</ref>
„Az eset a [[busidó]] előírta viselkedés kvintesszenciális példája, a legjapánabb történet, amelyről [[Arthur Koestler]] ugyanakkor azt írta: ''minden nyugati norma szerint az eszelős őrület megtestesülése''. A róninok vezetőjét, Óisit a japán közgondolkodás azóta is a legkarizmatikusabb férfinak, a beosztottak által rajongásig imádott főnök prototípusának, valóságos napóleoni figurának látja.”<ref>Gy. Horváth: ''Japán kulturális lexikon''.</ref>
19. sor: 19. sor:
* Az 1971-es, 52 részes japán tévésorozatban [[Mifune Tosiró]] játszotta a főszerepet.
* Az 1971-es, 52 részes japán tévésorozatban [[Mifune Tosiró]] játszotta a főszerepet.
* [[Maurice Béjart]] 1986-os balettje, „A kabuki” a Csúsingura-történetre épül. 2006-ig 14 országban állították színpadra.
* [[Maurice Béjart]] 1986-os balettje, „A kabuki” a Csúsingura-történetre épül. 2006-ig 14 országban állították színpadra.
* Magyarországon először [[Németh Antal (rendező)|Németh Antal]] (1936, Nemzeti Színház, főszerepben [[Tímár József]]), majd [[Kazimir Károly]] rendezett drámát a ''Kanadehon Csúsingurá''-ból, utóbbi „Csúsingura avagy A hűséges szolgák kincsesháza” címmel a [[Thália Színház]]ban, 1972-ben, [[Kozák András]]sal, [[Nagy Attila (színész)|Nagy Attilával]], [[Bitskey Tibor]]ral, [[Drahota Andrea|Drahota Andreával]], [[Sáfár Anikó]]val a főszerepekben.<ref>[http://www.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37857&catid=23 A magyar bemutatókról]</ref><ref>[[Jánosy István]] e célra készült fordítása megtalálható ''Bosszú és emberség'' című műfordításkötetében, Magvető, 1975, ISBN 963 270 039 2.</ref>
* Magyarországon először [[Németh Antal (rendező)|Németh Antal]] (1936, Nemzeti Színház, főszerepben [[Timár József (színművész)|Timár József]]), majd [[Kazimir Károly]] rendezett drámát a ''Kanadehon Csúsingurá''-ból, utóbbi „Csúsingura avagy A hűséges szolgák kincsesháza” címmel a [[Körszínház (Budapest)|Körszínházban]], 1972-ben, [[Kozák András]]sal, [[Nagy Attila (színművész)|Nagy Attilával]], [[Bitskey Tibor]]ral, [[Drahota Andrea|Drahota Andreával]], [[Sáfár Anikó]]val a főszerepekben.<ref>{{Cite web |url=http://www.criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37857&catid=23 |title=A magyar bemutatókról |accessdate=2010-08-02 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20141227171543/http://criticailapok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=37857&catid=23 |archivedate=2014-12-27 }}</ref><ref>[[Jánosy István]] e célra készült fordítása megtalálható ''Bosszú és emberség'' című műfordításkötetében, Magvető, 1975, {{ISBN|963-270-039-2}}.</ref>
* A [[Jefferson Airplane]] [[Crown of Creation]] című albumának egyik dala a „Chushingura” címet viseli.
* A [[Jefferson Airplane]] [[Crown of Creation]] című albumának egyik dala a „Chushingura” címet viseli.


27. sor: 27. sor:
== Források ==
== Források ==
* {{JIE|1}}
* {{JIE|1}}
* Kato, Shuichi: ''A History of Japanese Literature I–III.'', II. kötet, Kodansha, Tokyo, 1990, ISBN 4770015461
* Kato, Shuichi: ''A History of Japanese Literature I–III.'', II. kötet, Kodansha, Tokyo, 1990, {{ISBN|4770015461}}
* [[Gy. Horváth László]]: ''Japán kulturális lexikon'', Corvina, 1999, ISBN 9631347567
* [[Gy. Horváth László]]: ''Japán kulturális lexikon'', Corvina, 1999, {{ISBN|9631347567}}

== További információk ==
* Tamenaga Shunsui: ''47 rónin''. Fordította [[Szász Károly (költő, 1829–1905)|Szász Károly]]. Fapadoskönyv, 2011 {{ISBN|9789633292884}}


{{japán irodalom}}
{{japán irodalom}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Irodalom||Japán|-}}


[[Kategória:Japán irodalmi művek]]
[[Kategória:Japán irodalmi művek]]

[[en:Chūshingura]]
[[ar:تشوشينغورا]]
[[fr:Chūshingura]]
[[it:Chushingura]]
[[ja:忠臣蔵]]
[[pt:Chūshingura]]

A lap jelenlegi, 2021. július 12., 09:20-kori változata

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
A róninok támadása Utagava Kunijosi fametszetén

A Csúsingura (japánul: 忠臣蔵, Hepburn-átírással: Chūshingura) valóságos történelmi esemény, az „Akó-incidens” (egyben talán a legismertebb japán történet külföldön), amelynek során 47 rónin megbosszulta ura, Aszano Naganori halálát. Feldolgozták bunrakuban, kabukiban, fametszeteken, modern színpadon, filmekben, tévésorozatokban stb. Csak 1997 és 2007 között tíz különböző japán tévéprodukciónak volt a témája.

A történelmi esemény

[szerkesztés]
Kanpei, a rónin Utagava Tojokuni fametszetén
Füstölők égnek a róninok sírja előtt, ma, a Szengakudzsi temetőjében

Tokugava Cunajosi sógun 1701-ben azzal bízta meg hűbéresét, Akó daimjóját, Aszano Naganorit, hogy ünnepélyes keretek között ő fogadja a sóguni palotában a kiotói császári udvar küldöttségét. A sóguni ceremóniamesternek, Kira Josinakának kellett felkészítenie Aszanót a feladatra. Ám a fogadás napján Aszano kardot rántott Kirára az edói kastélyban. Valamilyen sértést akarhatott megtorolni rajta, egyes beszámolók szerint Kira kevesellte a felkészítésért Aszanótól kapott szokásos ajándékot, ezért kigúnyolta őt, vagy éppenséggel szándékosan rossz etikettfogást tanított neki. Aszanónak tettéért, mivel a sóguni rezidencián senkinek sem volt szabad kardot rántani, szeppukut kellett elkövetnie, Kira azonban büntetlen maradt. A sógunátus elkobozta az Aszano család akói birtokát, Aszano szamurájai pedig földönfutókká vagyis róninokká váltak.

Óisi Josio, Aszano hajdani magas rangú szamurája negyvenhat rónintársával két éven át tervezte a bosszút. Ezalatt, hogy nagy hatalmú ellenségüket megtévesszék, Óisi kicsapongó életet élt a kiotói örömnegyedben, Gionban, egyik társa, Kanpei pedig eladta a feleségét egy bordélynak, hogy a tervhez szükséges pénzt előteremtse. 1703-ban azután Óisi a negyvenhat rónin élén betört Kira edói palotájába, foglyul ejtették és lefejezték Kirát, s fejét Aszano sírjára állították, majd feladták magukat a hatóságoknak. Szeppukura ítélték őket, amit 1703. február 4-én, vasárnap mind a negyvenheten végre is hajtottak uruk sírjánál, az edói (tokiói) Szengakudzsi zen buddhista templomban. Egy ember, aki korábban leköpte a részeg Óisit a Gion negyedben, ugyanitt követett el szeppukut, és a róninok mellé temették.

„Az eset a busidó előírta viselkedés kvintesszenciális példája, a legjapánabb történet, amelyről Arthur Koestler ugyanakkor azt írta: minden nyugati norma szerint az eszelős őrület megtestesülése. A róninok vezetőjét, Óisit a japán közgondolkodás azóta is a legkarizmatikusabb férfinak, a beosztottak által rajongásig imádott főnök prototípusának, valóságos napóleoni figurának látja.”[1]

A bunrakufeldolgozás

[szerkesztés]
Két rónin a 47-ből Utagava Kuniszada metszetén

A történet első és azóta is legjelentősebb feldolgozása (amelyen az összes későbbi alapult) a Kanadehon Csúsingura (japánul: 仮名手本忠臣蔵) című bábjáték vagyis bunraku, amelyet Takeda Izumo (1691–1756), Mijosi Sóraku (1696–1772) és Namiki Szenrjú (1695–1751) írt, és 1748 augusztusában mutatta be az oszakai Takemotoza bunrakuszínház. (Még ugyanabban az évben kabukiként is előadták.) A címben a kanadehon „ábécéskönyvet” jelent, ugyanis éppen annyi kana írásjegy van, ahányan a róninok voltak, s mindegyik rónin egy-egy kana jelét viselte a ruháján. A csúsingura jelentése: „hű csatlósok kincsestára”. A cenzúrát kikerülendő a három szerző jóval korábbra, a Taiheiki idejére helyezte a cselekményt, és a szereplők nevét is megváltoztatták. A darabot azóta is minden évben előadják mind bunraku, mind kabuki változatban.

Érdekességek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Gy. Horváth: Japán kulturális lexikon.
  2. ↑ A magyar bemutatókról. [2014. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.)
  3. ↑ Jánosy István e célra készült fordítása megtalálható Bosszú és emberség című műfordításkötetében, Magvető, 1975, ISBN 963-270-039-2.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csúsingura&oldid=24027565”