Heraldikai lexikon/Lovagi irodalom

A lovagi irodalom a lovagkorban keletkezett, lovagokkal kapcsolatos írásos irodalmi művek összessége.

Nagy Lajos király beszélt a magyaron kívül latinul, németül, elképzelhetően olaszul és franciául is. Könyvtárában voltak könyvek, elhozott a nápolyi Castel Nuovo-ból is néhányat, ezeket később elajándékozgatta. A korabeli világi irodalom két példányának, a Nagy Sándor, és a Trója regénynek töredékeit fellelték irodalomtudósaink délszláv környezetben. Azt már bizonyította a kutatás, hogy Anonymus írt egy Trója regényt, elképzelhető, hogy ennek volt egy magyar fordítása is. Népi imádságaink gyűjtésekor a Grál-legenda töredékei csillantak meg a népi imaszövegekben.

Eljutott az eredeti lovagi költészet a magyar uralkodó osztályhoz, de főleg csak a király környezetében. Elképzelhető, hogy külföldi vándorénekesek "műsorát" végighallgatta az udvarba bejáratos magyar énekmondó, és kölcsönvehetett belőle részleteket. A világi uralkodó osztály ízlésének fejlettségéhez mérten a hőstettekről költött énekek iránt volt érdeklődés. A szerelmi líra meglétére még halvány utalást sem lehet találni. A magyar feudális világban a hölgyeknek nem jutott olyan szerep, mint nyugat-európai társnőiknek. A lovagi típusú irodalom meglétének kutatása szempontjából izgalmas a Toldi-monda keletkezésének vizsgálata. A mondára jellemző, hogy hol Nagy Lajos, hol Mátyás király idejében játszódik. Kevésbé megfogható, hogy hol és milyen formában alakult többé-kévésbe összefüggő elbeszéléssé. A legnagyobb valószínűséggel Ilosvai Selymes Péter több párhuzamosan létező, szóban terjedő mondából ötvözte munkáját. Az énekek, mondák terjesztőire, a jokulátorokra vannak okleveles adatok a vidéki nagybirtokosok köréből is. Egy formuláskönyvben fennmaradt levélminta szerint Magyar Pál gimesi várnagynak már jól bevált jokulátorokat ajánlottak, akik lakodalmakon már nagy tetszést arattak.

http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/62.html

A lovagregény neve roman volt. Erdeteileg francia nyelvű könyvet jelentett, melyeket a 12. században több nyelvre is lefordítottak. A várakban élő kisasszonyok ezekből tanulták meg a jó modor, az illem szabályait, a társasági viselkedést, az úri magatartást.

A török hódoltság korától és azt követően a végvári vitézek mindennapjait és bajvívásait örökítették meg a históriás énekek. Ilyen volt Kónyi János, Magyar hadi románja (Pest, 1779), Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének felhasználásával. Etédi Sós Márton, Magyar gyász (1792) a mohácsi csatát foglalta versbe Brodarics István emlékirata alapján [1]