eszköz
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛskøz]
Főnév
eszköz
Etimológia
Ismeretlen eredetű. [1]
Fordítások
Tartalom
|
|
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | eszköz | eszközök |
| tárgyeset | eszközt | eszközöket |
| részes eset | eszköznek | eszközöknek |
| -val/-vel | eszközzel | eszközökkel |
| -ért | eszközért | eszközökért |
| -vá/-vé | eszközzé | eszközökké |
| -ig | eszközig | eszközökig |
| -ként | eszközként | eszközökként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | eszközben | eszközökben |
| -on/-en/-ön | eszközön | eszközökön |
| -nál/-nél | eszköznél | eszközöknél |
| -ba/-be | eszközbe | eszközökbe |
| -ra/-re | eszközre | eszközökre |
| -hoz/-hez/-höz | eszközhöz | eszközökhöz |
| -ból/-ből | eszközből | eszközökből |
| -ról/-ről | eszközről | eszközökről |
| -tól/-től | eszköztől | eszközöktől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | eszközöm | eszközeim |
| a te | eszközöd | eszközeid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
eszköze | eszközei |
| a mi | eszközünk | eszközeink |
| a ti | eszközötök | eszközeitek |
| az ő | eszközük | eszközeik |
Származékok
- eszközöl
- (összetételek): csereeszköz, eszközhasználat, eszköztár, evőeszköz, fizetőeszköz, halászeszköz, íróeszköz, kínzóeszköz, mérőeszköz, munkaeszköz, rajzeszköz, segédeszköz, taneszköz, termelőeszköz, vágóeszköz
Jegyzetek
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6