hermetikus

Hungarian

Borrowed from Medieval Latin hermeticus, irregular derivation of Hermes Trismegistus, the god and mythological alchemist, said to possess a magic ability to seal treasure chests so that nothing could access their contents.^[1] With -ikus ending.

hermetikus (not generally comparable, comparative hermetikusabb, superlative leghermetikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	hermetikus	hermetikusak
accusative	hermetikusat	hermetikusakat
dative	hermetikusnak	hermetikusaknak
instrumental	hermetikussal	hermetikusakkal
causal-final	hermetikusért	hermetikusakért
translative	hermetikussá	hermetikusakká
terminative	hermetikusig	hermetikusakig
essive-formal	hermetikusként	hermetikusakként
essive-modal	—	—
inessive	hermetikusban	hermetikusakban
superessive	hermetikuson	hermetikusakon
adessive	hermetikusnál	hermetikusaknál
illative	hermetikusba	hermetikusakba
sublative	hermetikusra	hermetikusakra
allative	hermetikushoz	hermetikusakhoz
elative	hermetikusból	hermetikusakból
delative	hermetikusról	hermetikusakról
ablative	hermetikustól	hermetikusaktól
non-attributive possessive - singular	hermetikusé	hermetikusaké
non-attributive possessive - plural	hermetikuséi	hermetikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN