empirikus

Hungarian

Borrowed from Latin empiricus, from Ancient Greek ἐμπειρικός (empeirikós).^[1] With -ikus ending.

empirikus (not generally comparable, comparative empirikusabb, superlative legempirikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	empirikus	empirikusak
accusative	empirikusat	empirikusakat
dative	empirikusnak	empirikusaknak
instrumental	empirikussal	empirikusakkal
causal-final	empirikusért	empirikusakért
translative	empirikussá	empirikusakká
terminative	empirikusig	empirikusakig
essive-formal	empirikusként	empirikusakként
essive-modal	—	—
inessive	empirikusban	empirikusakban
superessive	empirikuson	empirikusakon
adessive	empirikusnál	empirikusaknál
illative	empirikusba	empirikusakba
sublative	empirikusra	empirikusakra
allative	empirikushoz	empirikusakhoz
elative	empirikusból	empirikusakból
delative	empirikusról	empirikusakról
ablative	empirikustól	empirikusaktól
non-attributive possessive - singular	empirikusé	empirikusaké
non-attributive possessive - plural	empirikuséi	empirikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

empirikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
empirikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).