szerzet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szerez +‎ -et (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛrzɛt]
  • Hyphenation: szer‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

szerzet (plural szerzetek)

  1. (archaic, rare) religious order, confraternity
    Synonyms: rend, szerzetesrend
  2. (colloquial) guy, figure
    Synonyms: fickó, alak

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerzet szerzetek
accusative szerzetet szerzeteket
dative szerzetnek szerzeteknek
instrumental szerzettel szerzetekkel
causal-final szerzetért szerzetekért
translative szerzetté szerzetekké
terminative szerzetig szerzetekig
essive-formal szerzetként szerzetekként
essive-modal
inessive szerzetben szerzetekben
superessive szerzeten szerzeteken
adessive szerzetnél szerzeteknél
illative szerzetbe szerzetekbe
sublative szerzetre szerzetekre
allative szerzethez szerzetekhez
elative szerzetből szerzetekből
delative szerzetről szerzetekről
ablative szerzettől szerzetektől
non-attributive
possessive - singular
szerzeté szerzeteké
non-attributive
possessive - plural
szerzetéi szerzetekéi
Possessive forms of szerzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerzetem szerzeteim
2nd person sing. szerzeted szerzeteid
3rd person sing. szerzete szerzetei
1st person plural szerzetünk szerzeteink
2nd person plural szerzetetek szerzeteitek
3rd person plural szerzetük szerzeteik

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]
  • szerzet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN