| dbo:abstract
|
- Az s a latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű (S) – 83, kisbetű (s) – 115. A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik, és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ]. A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, míg a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett). (hu)
- Az s a latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű (S) – 83, kisbetű (s) – 115. A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik, és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ]. A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, míg a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſs-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett). (hu)
|