| dbo:abstract
|
- Canterburyi Szent Anzelm (1033–1109) istenérve, az Argumentum Anselmianum (latin, „anzelmi érv”) az ontológiai istenérvek közül a legkorábbi ismert és talán leghíresebb. Anselmus azt szerette volna kimutatni, hogy a keresztény egyház hittartalmai a Biblia és az egyházatyák segítsége nélkül is levezethetőek – a célja tisztán pedagógiai-lelkipásztori: a korban ritka vallási türelemről tanúságot téve szerette volna, ha a monoteista vallások (zsidó, keresztény és az iszlám) közötti párbeszédet nem nyűgözné minduntalan a szent iratok értelmezésének kényszere és a hagyomány. Noha a századok során az érv számtalan filozófiai és teológiai megfontolás kiindulópontja volt, fontos megjegyezni, hogy az ontológiai jellegű istenérveket a keresztény egyházak sem Anzelm korában, sem később nem tették dogmatikájuk részévé. (hu)
- Canterburyi Szent Anzelm (1033–1109) istenérve, az Argumentum Anselmianum (latin, „anzelmi érv”) az ontológiai istenérvek közül a legkorábbi ismert és talán leghíresebb. Anselmus azt szerette volna kimutatni, hogy a keresztény egyház hittartalmai a Biblia és az egyházatyák segítsége nélkül is levezethetőek – a célja tisztán pedagógiai-lelkipásztori: a korban ritka vallási türelemről tanúságot téve szerette volna, ha a monoteista vallások (zsidó, keresztény és az iszlám) közötti párbeszédet nem nyűgözné minduntalan a szent iratok értelmezésének kényszere és a hagyomány. Noha a századok során az érv számtalan filozófiai és teológiai megfontolás kiindulópontja volt, fontos megjegyezni, hogy az ontológiai jellegű istenérveket a keresztény egyházak sem Anzelm korában, sem később nem tették dogmatikájuk részévé. (hu)
|