tánc
Kiejtés
- IPA: [ ˈtaːnt͡s]
Főnév
tánc
- Egy vagy több ember művészi értékkel bíró, illetve élményt okozó mozgása. Lényeges része a ritmus, ezért általában zenére adják elő. Kialakulása az emberiség történelmével egyidős.
Etimológia
Fordítások
Tartalom
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | tánc | táncok |
| tárgyeset | táncot | táncokat |
| részes eset | táncnak | táncoknak |
| -val/-vel | tánccal | táncokkal |
| -ért | táncért | táncokért |
| -vá/-vé | tánccá | táncokká |
| -ig | táncig | táncokig |
| -ként | táncként | táncokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | táncban | táncokban |
| -on/-en/-ön | táncon | táncokon |
| -nál/-nél | táncnál | táncoknál |
| -ba/-be | táncba | táncokba |
| -ra/-re | táncra | táncokra |
| -hoz/-hez/-höz | tánchoz | táncokhoz |
| -ból/-ből | táncból | táncokból |
| -ról/-ről | táncról | táncokról |
| -tól/-től | tánctól | táncoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | táncom | táncaim |
| a te | táncod | táncaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
tánca | táncai |
| a mi | táncunk | táncaink |
| a ti | táncotok | táncaitok |
| az ő | táncuk | táncaik |
Származékok
- táncikál, táncol, táncoló, táncoltat, táncos
- (összetételek): hastánc, hajdútánc, jégtánc, kanásztánc, karaktertánc, kardtánc, menyasszonytánc, néptánc, össztánc, pásztortánc, szalontánc, táncbemutató, táncbetét, tánccipő, tánccsoport, táncdal, táncegyüttes, táncest, táncestély, táncfigura, táncház, tánchely, tánchelyiség, tánciskola, táncjáték, tánckar, tánclecke, tánclemez, tánclépés, táncmester, táncmulatság, táncművész, táncművészet, táncóra, táncparkett, táncrend, táncrendezvény, tánctanár, tánctanfolyam, tánctanító, táncterem, tánctudás, táncverseny, táncvigalom, tánczene, tánczenekar, tancsapat, tánccsoport, táncszám, társastánc, tojástánc