pofátlanság
Kiejtés
- IPA: [ ˈpofaːtlɒnʃaːɡ]
Főnév
pofátlanság
- (bizalmas) (Felháborító) szemtelenség. [1]
Etimológia
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | pofátlanság | pofátlanságok |
| tárgyeset | pofátlanságot | pofátlanságokat |
| részes eset | pofátlanságnak | pofátlanságoknak |
| -val/-vel | pofátlansággal | pofátlanságokkal |
| -ért | pofátlanságért | pofátlanságokért |
| -vá/-vé | pofátlansággá | pofátlanságokká |
| -ig | pofátlanságig | pofátlanságokig |
| -ként | pofátlanságként | pofátlanságokként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | pofátlanságban | pofátlanságokban |
| -on/-en/-ön | pofátlanságon | pofátlanságokon |
| -nál/-nél | pofátlanságnál | pofátlanságoknál |
| -ba/-be | pofátlanságba | pofátlanságokba |
| -ra/-re | pofátlanságra | pofátlanságokra |
| -hoz/-hez/-höz | pofátlansághoz | pofátlanságokhoz |
| -ból/-ből | pofátlanságból | pofátlanságokból |
| -ról/-ről | pofátlanságról | pofátlanságokról |
| -tól/-től | pofátlanságtól | pofátlanságoktól |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | pofátlanságom | pofátlanságaim |
| a te | pofátlanságod | pofátlanságaid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
pofátlansága | pofátlanságai |
| a mi | pofátlanságunk | pofátlanságaink |
| a ti | pofátlanságotok | pofátlanságaitok |
| az ő | pofátlanságuk | pofátlanságaik |
Jegyzetek
- ↑ Magyar értelmező kéziszótár. Főszerk. Pusztai Ferenc. 2. kiad. Budapest: Akadémiai. 2003. ISBN 978-963-05-8416-6