engedély
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛŋɡɛdeːj]
Főnév
engedély
- Valamire jogosító hivatalos irat.
Etimológia
Fordítások
Tartalom
áthaladásra/belépésre/használatra
Ragozás
| eset/szám | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| alanyeset | engedély | engedélyek |
| tárgyeset | engedélyt | engedélyeket |
| részes eset | engedélynek | engedélyeknek |
| -val/-vel | engedéllyel | engedélyekkel |
| -ért | engedélyért | engedélyekért |
| -vá/-vé | engedéllyé | engedélyekké |
| -ig | engedélyig | engedélyekig |
| -ként | engedélyként | engedélyekként |
| -ul/-ül | - | - |
| -ban/-ben | engedélyben | engedélyekben |
| -on/-en/-ön | engedélyen | engedélyeken |
| -nál/-nél | engedélynél | engedélyeknél |
| -ba/-be | engedélybe | engedélyekbe |
| -ra/-re | engedélyre | engedélyekre |
| -hoz/-hez/-höz | engedélyhez | engedélyekhez |
| -ból/-ből | engedélyből | engedélyekből |
| -ról/-ről | engedélyről | engedélyekről |
| -tól/-től | engedélytől | engedélyektől |
| birtokos | egy birtok | több birtok |
|---|---|---|
| az én | engedélyem | engedélyeim |
| a te | engedélyed | engedélyeid |
| az ő/ön/maga az önök/maguk |
engedélye | engedélyei |
| a mi | engedélyünk | engedélyeink |
| a ti | engedélyetek | engedélyeitek |
| az ő | engedélyük | engedélyeik |