John Locke

Ritkán vagyunk egészen mentesek és eléggé szabadok természetes vagy szerzett vágyaink sürgetéseitől. Akaratunkat a bántó érzések állandó sora irányítja, amelyeket igények vagy szerzett szokások halmoztak fel bennünk. Alighogy el van intézve az egyik cselekvés, amelybe ilyen akaratmeghatározással belefogtunk, már készen is van a következő bántó érzés, hogy újabb munkába állítson bennünket.

I. könyv, 255 fejezet.

...elegendő megmutatnom, hogy az emberek pusztán természetes képességeiknek használatával, bármiféle veleszületett benyomások segítsége nélkül, hogyan juthatnak el mindazon tudáshoz, amely birtokukban van, és hogyan juthatnak el a bizonyosságig minden eredendő eszme vagy alapelv nélkül. Azt képzelem ugyanis, hogy mindenki könnyen elfogadja, mennyire téves dolog volna a színek ideáját veleszületettnek feltételezni egy olyan teremtményben, amelynek Isten látást és képességet adott arra, hogy a külső tárgyakról a színeket a szemével felfogja.

I. könyv, 1. fejezet: Nincsenek velünk született eszmék.

Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi nincs irva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg? ... Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásból; ezen alapul minden tudásunk; és végeredményben ebből is származik. Külső, érzékelhető tárgyakra vagy elménk belső műveleteire irányított megfigyelésünk saját percepcióink és reflexióink révén látja el értelmünket a gondolkodás mindezen anyagával. Ez tudásunk két forrása.

II. könyv, 1. fejezet: Minden idea az érzékelésből vagy a reflexióból származik

[A hatalom birtokosának] figyelmet kell fordítania arra, hogy ne hozzanak ilyen irányú törvényeket, s ne állítsanak ilyen korlátokat, csak ha az állam szükséglete vagy a nép jóléte megköveteli őket, s nem lesz elég, ha ezen előirásokat és szigort szükségesnek vagy helyesnek véli, ha előtte nem vette fontolóra komolyan és elfogulatlanul, vajon tényleg azok-e; meggyőződése pedig (amennyiben téved) ugyanúgy nem indokolja, hogy ilyen törvényeket alkosson, ahogy a törvényeknek ellenszegülő alattvalót sem menti lelkiismerete vagy meggyőződése, ha előzetes megfontolás és vizsgálat bármelyiküket jobb tanáccsal láthatta volna el.

I. könyv, 180. rész

Egyetlen ember sem adhat egy másiknak hatalmat ...olyasmi fölött, ami fölött maga nem rendelkezik hatalommal. Márpedig az, hogy az ember nem parancsolhat saját értelmének, s nem határozhatja meg bizonyossággal ma, hogy milyen véleményen lesz holnap, világosan látszik a tapasztalatból és az értelem természetéből, mely nem képes a dolgokat másképp felfogni, csak ahogy azok megjelennek neki.

I. könyv, 176. rész

Amit meg akarunk tanítani, nem szabad erőltetett, kötelező feladattá tennünk a gyermek számára. Mert amit azzá teszünk, terhessé válik, és az elme viszolyogva fogadja, még ha előtte közömbös tevékenység is volt, vagy éppen öröm forrása: Csak parancsoljuk meg egy gyermeknek, hogy minden nap ugyanabban az időben pörgesse meg a csigáját - akár van hozzá éppen kedve, akár nincs. Tegyük kötelezővé a játékot, amivel naphosszat játszik, s nézzük meg, ha így cselekszünk, vajon nem megy-é el a kedve a játéktól egészen?

Locke, John (1692) Some Thoughts Concerning Education, para 73.1.