George Berkeley

Mivel a filozófia a bölcsesség és az igazság tanulmányozása, ésszerűen elvárható, hogy azok, akik idejük és fáradozásaika legjavát erre áldozzák, nagyobb lelki nyugalomra és emelkedettségre, a tudás legnagyobb világosságra és biztonságára tegyenek szert, s a többi embernél kevésbé gyötörjék őket kételyek és nehézségek. Mégis azt látjuk, hogy a könnyedség és a gondatlanság többnyire az emberiség tanulatlan tömegét jellemzi, amely az egyszerű köznapi értelem kitaposott útját járja s a Természet parancsát követi. Számukra semmi nem tűnik megmagyarázhatatlannak, vagy nehezen felfoghatónak, ami ismerős. Soha nem panaszolják, hogy érzékeik tanulsága, fogyatékos volna, és nem fenyegeti őket a veszély, hogy szkeptikussá válnak. Ám ha elhagyjuk az érzékeket és az ösztönöket, hogy egy magasabb rendű elv fényét követve okoskodjunk, elmélkedjünk és gondolkodjunk a dolgok természetéről, ezernyi kétely bukkan fel elménkben azokat a dolgokat illetően, amelyeket korábban teljességgel érteni véltünk. Mindenütt láthatóvá válnak érzékeink hibái és előítéletei; amint pedig eszünkkel helyesbíteni akarjuk őket, észrevétlenül otromba paradoxonokba, nehézségekben és ellentmondásokba bonyolódunk, melyek egyre szaporodnak és teljességgel elborítanak, ahogy előbbre jutunk az elmélkedésben, míg végül oly sok szövevényes útvesztőn áthaladva, ugyanott találjuk magunkat, ahonnan elindultunk, vagy, ami még rosszabb, megtelepszünk a kietlen szkepticizmusban.(Bevezetés)

...

Felverjük a port, aztán panaszkodunk, hogy nem látunk. (Bevezetés)

...

Aki szemügyre veszi az emberi megismerés tárgyait, annak számára nyilvánvaló, hogy ezek az érzékekbe éppen bepecsételődő ideák, vagy olyasmik, amiket az elme indulatainak és műveleteinek megfigyelésével észlelünk, végezetül pedig olyan ideák, amelyek az emlékezet és a képzelet segítségével alakítunk ki, összetéve, szétválasztva vagy pusztán megjelenítve azokat az ideákat, melyeket eredetileg az említett módokon észlelünk.

...

Azt, hogy sem gondolataink, sem indulataink, sem a képzeleteinkben kialakított ideák nem léteznek az elmén kívül, bárki hajlandó elismerni. Az én szememben az sem kevésbé nyilvánvaló, hogy különféle érzetek, vagyis az érzékekbe bepecsételődő ideák, bárhogyan keveredjenek vagy kapcsolódjanak is egymással (azaz bármilyen objektumot alkossanak is), nem léteznek másként, mint az őket észlelő elmében. (I. 3.)

...

...nincs más szubsztancia, mint a Szellem, vagyis az ami észlel. Ám e pont teljes bizonyítása végett vegyük fontolóra, hogy az érzéki minőségek: a szín, az alak, a mozgás, a szag, az íz és hasonlóak az érzékek által észlelt ideák. Mármost az, hogy egy idea olyasvalamiben létezzék, ami képtelen az észlelésre, nyilvánvaló ellentmondás: ideával rendelkezni ugyanis annyi, mint észlelni? amiben tehát a szín, és hasonló minőségek léteznek, annak észlelnie kell őket. Ennélfogva világos, hogy ezeknek az ideáknak nem lehet nem gondolkodó szubsztanciájuk, vagyis szubsztrátumunk. (I. 7.)

...

Elég egy kicsit megvizsgálni saját gondolatainakt, és könnyen megtudhatjuk, lehetséges-e megértenünk, mit jelent az önmagukban vett érzéki objektumok abszolút vagyis az elmén kívüli létezése. Számomra világos, hogy ezek a szavak vagy egy nyílt ellentmondást jelölnek, vagy semmit. S hogy erről másokat is meggyőzzek, arra nem tudok könnyebb és becsületesebb utat, minthogy megkérjek mindenkit: figyelje meg nyugodtan saját gondolatait, s ha e figyelem révén kitűnik ama kifejezések üressége és elfogadhatatlansága, bizonyára nincs már szükség másra a meggyőzéshez. Ezért hangoztatom tehát, hogy a nem gondolkodó dolgok abszolút létezése nem egyéb, mint értelmetlen szavak egymásutánja vagy merő ellentmondás. (I. 24.)

• George Berkeley: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről és más írások, Gondolat, Budapest, 1985. ISBN 963281553X

 

A Wikipédiában további információk találhatóak

George Berkeley témában.