Harangjáték
A harangjáték különböző magasságokra hangolt kis harangokból álló ütőhangszer. Napjainkban többnyire billentyűs változattal készül, a harangokat kis acéllemezek helyettesítik,[1] amelyek egy zongora billentyűzetéhez hasonlóan vannak elrendezve. Régebben kisebb-nagyobb hangolt harangocskák összetételéből állt.[2]
Harangjáték | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 111.212 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Harangjáték témájú médiaállományokat. |
Jellegzetes csilingelő hangjai a leírtnál két oktávval magasabban szólalnak meg.
Kelet-Ázsiában már az ókorban ismerték.[3] Európába feltehetőleg a hollandokkal került be. Virágzása a barokk korra esik.[3] Hollandia és Belgium templomainak tornyaiban nagyszabású harangjátékok működtek. Nagy részüket óraszerkezettel hajtott henger szólaltatta meg.[4] Németalföldről terjedtek el Angliába, Németországba is.[5]
A 19. század óta gyakran használták a szimfonikus zenekarokban. Itt az előírt harangjátékokat régen kalapáccsal ütött kis acélrudak helyettesítették.[6]
Alkalmazása híres művekben
szerkesztés- Händel Saul c. oratóriuma
- Gustav Mahler 4. szimfóniája
- Mozart A varázsfuvola című operájának I. felvonásában
- Prokofjev Alekszandr Nyevszkij kantátája
- Prokofjev: Rómeó és Júlia
- Prokofjev: 1. sz. zongoraverseny
- Csajkovszkij Csipkerózsika c. balett
- Csajkovszkij: Capriccio Italien
- Csajkovszkij A diótörő
- Wagner: Az istenek alkonya
- Paul Dukas: A bűvészinas
- Camille Saint-Saëns: Az állatok farsangja (itt gyakran helyettesítik mással)
- Mike Oldfield: Tubular Bells
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Balázs István: Zenei lexikon
- ↑ A Pallas nagy lexikona. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ a b Új Magyar Lexikon: Harangjáték (1962)
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Gréc-Herold (1913) |. (Hozzáférés: 2020)
- ↑ Szabolcsi-Tóth: Zenei lexikon: harangjáték (1965)
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 9. kötet: Harangjáték (1913)