Hszia-dinasztia

Első királya és alapítója Ta-jü (Dayu) (vagy Nagy Jü (Yu)) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát Jü (Yu)t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett Hou Csing (Hou Jing) idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.

Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, Jangcseng (Yangcheng)ben (ma Tengfeng (Dengfeng)), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a Hszia (Xia)-dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a Ta taj li csi (Da dai li ji) 《大戴禮記》 című történeti munka Hszia hsziao cseng (Xia xiao cheng) 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.

A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, Hszia Csie (Xia Jie) az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a sangok (shangok) és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A sang (shang) törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a Hszia (Xia)-dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a Sang (Shang)-dinasztiát. Csie (Jie) Nancsao (Nanzhao)ba menekült és ott is halt meg.

Manapság a Hszia (Xia)-dinasztiát a Lojang (Luoyang)tól keletre, Honan (Henan)ban feltárt Erlitou (Erlitou)-kultúrával 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.

• Sang-dinasztia

• ↑ Chang 1999: Kwang-chi Chang. "China of Eve the Historical Period." In The Cambridge History of Ancient China. From Origins of Civilization to 221 B.C. (Ed. Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy) Cambridge University Press 1999. pp. 37–73. ISBN 0-521-47030-7
• ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7

• Xia, az első dinasztia Kína történelmében