Villa Rufolo

Ravello déli részén áll, szemben a Toro-negyeddel, amelyben a 11–12. században a nemesség házai álltak. Az épületegyüttest a székesegyház és az előtte elterülő tér választja el a Torótól. A rezidencia nagy része Nicola Rufolo ideje alatt épült 1250–1283 között. A Rufolók bukása után a családnak sikerült megtartania az épületet a 14. századig, az utolsó lakója valószínűleg Pellegrino Rufolo, Ravello püspöke volt (meghalt 1401-ben).

A család kihalása után a villa a Confalone, majd a Muscettola, a 19. században pedig a D’Afflito család birtokába került át. 1851-ben a skót Francis Neville Reid vásárolta meg, és Michele Ruggiero vezetésével restauráltatta. Reid és felesége állították helyre az épületeket és a kertet. A villa később átkerült a Licata család birtokába, majd pedig a Salerno Megyei Turisztikai Hivatal felügyelete alá. Az arab, szicíliai és normann építészeti elemekkel tarkított, 13. században épített komplexum ma a Ravello Alapítványnak, a Ravello Fesztiválnak és az Európai Kulturális Örökség Központjának ad otthont.

Az épületegyüttes ma szabálytalan alakú, kb. 8000 m²-es területen fekszik. A komplexum központját összefüggő épületek alkotják, amelyek egy központi udvar körül csoportosulnak. Mellettük számos kisebb-nagyobb épület áll szétszórva a területen. A több évszázados elhanyagoltság miatt az épületek eredeti alakja nem rekonstruálható teljes egészében.

A villát, akárcsak a korabeli többi nemesi rezidenciát, megerősítették. Annak ellenére, hogy a Villa Rufolót egy méter vastag és három méter magas kőfal veszi körül, védelmi szerepe megkérdőjelezhető, ugyanis a gyenge építési technikának köszönhetően könnyen lerombolható volt. Valószínűsítik, hogy építésének oka a villa szomszéd épületekből való kiemelése volt, ezáltal kihangsúlyozva a nemesi család társadalmi pozícióját.

Az épületegyüttes részei:

• Torre d’Ingresso (Bejárati torony) – A bejárati toronynak mindig is csak dekoratív szerepe volt. Magát a bejáratot eszterhéjas kupola borítja. A bejárati boltíveket kis, terrakotta borítású oszlopok tartják. A gótikus stílusjegyeket mutató csúcsíves bejáratot sárga és szürke tufaszegélyek díszítik. Ez a sokszínű díszítés tökéletesen illeszkedik a komplexum többi épületének stílusához. Eredetileg a ma kőborítású felszíneket színes mészkőlapok borították. A kupolát belülről szintén sokszínű mészkőlemezek borították, az előtérbe helyezés érdekében azonban ezeket átlátszó zománccal vonták be. A bejárat négy sarkában négy emberalak áll: a négy évszak megtestesítői.
• Chiostro (Kolostor) – A kolostorépület érdekessége a mór stílusú udvar, amelyet boltíves árkádok vesznek körül. Az udvar az alsó szintről közelíthető meg. Az emeleti szintet egy loggia, terrakottaoszlopok és egy fríz díszíti. A kolostor alatti szinteken, az egykori pincék mellett alakítottak ki egy kis színházat.
• Torremaggiore (Nagy torony) – A háromemeletes, 30 m magas torony a komplexum legrégebbi része. Magassága a Rufolo család hatalmára enged következtetni.
• Sala dei Cavalieri (Lovagok terme) – Ezt a csarnokot szintén csúcsíves árkádok veszik körbe. Eredetileg összeköttetésben állt a nagy toronnyal, de az összekötő épületrészek az idők során elpusztultak. A Lovagok terme alatt húzódik két szinten a kert, amelyet a 19. századi romantika jegyében alakítottak ki, Neville Reid megbízásából.
• Il Pozo (Kút) – A komplexum körüli romos terület egzotikus növényeknek ad otthont. Ez volt a komplexum azon része, amely Richard Wagnert inspirálta a Parsifal megírásakor.
• Belvedere – A komplexum kertjének legszebb része. A meredek sziklafalon kiépült teraszról lélegzetelállító kilátás nyílik a Salernói-öbölre. Itt rendezik meg nyaranta a Ravello Fesztivált. Ilyenkor ideiglenes színpadot emelnek, amely a sziklán túlnyúlik és látszólag a semmiben lebeg.
• Balnea (Fürdő) – A kertek északi részén áll. Itt volt egykoron a villa fürdője, amelyet termálvizű források tápláltak. Mellette áll a törökfürdő (Bagno Turco), amelynek vízvezetékei jól láthatók, bordás kupolája pedig épségben fennmaradt.
• Sala da Pranzo (Étkezőterem) – A fürdőktől nem messze áll. A keresztboltíves két oldalán nyitott teremben volt az étkező, erre utalnak az itt látható terrakottakemencék is.<

•  
  A villa bejárata
•  
  A kolostor
•  
  A nagy torony
•  
  A kút

•  
  Kertek
•  
  Kertek
•  
  Kilátás a tengerre
•  
  Terasz a kertben

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Caskey, Jill: Art and Patronage in the Medieval Mediterranean, Cambridge University Press, Cambridge, 2004, ISBN 0-521-81187-2
• Monos János: Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
• Quercioli, Mauro: Costiera Amalfitana, Istituto Poligrafico e Zecca dello Stato S.p.A., Roma, 2003, ISBN 88-240-3501-9
• Sabella, Giuseppe: The Coast of Amalfi, Matonti Editore, Salerno, 2009
• Vassaluzzo, Mario: Ravello, Matonti Editore, Salerno, 2007

•   A Wikimédia Commons tartalmaz Villa Rufolo témájú kategóriát.
• Villa Rufolo (angolul)(olaszul)