Vezeklés
A vezeklés olyan vallási cselekedetek összessége, amelyet az elkövetett bűnök megbánásából hajtanak végre, valamint a katolikus, evangélikus, ortodox és antikhalkédóni egyházakban a bűnbánat szentségének alternatív neve.
Katolicizmus
szerkesztésKeleti katolikus kánonjog
szerkesztésA nyilvános vezeklésnek négy fokozata volt: [1]
- a sírók (proschlaiontes, flentes); őket még nem engedték be a vezeklésbe; nagy bűnösök voltak, akiknek a gyülekezeten kívül kellett megvárniuk a felvételüket. Miután befogadták őket, bűnbánó „hallgatók” lettek
- hallgatók (achrooeenoi, audientes); a leckék és a homília befejezéséig segédkeztek az istentiszteleten,
- térdelők (lat. genuflectentes v. substrati), vezeklésük egész ideje alatt a templomban térdeltek és már az egyházhoz tartozóknak tekintettek, s mint ilyenek a papok és hívek könyörgéseiben és jótéteményeiben részesültek;
- együttállók (lat. consistentes), az istentiszteleten jelen lehettek, de áldozáshoz nem bocsátattak.
Ezek a különböző időszakok összesen három, öt, tíz, tizenkét vagy tizenöt évet tettek ki, a bűnök súlyosságától függően. Feloldozásuk ünnepélyesen nagycsütörtökön ment végbe.[1] A vezeklési idő az egyes fokozatokban az ún. Libri poenitentialesben („bűnbánó könyvek”) volt világosan meghatározva.[1]
Híres nyilvános vezeklések
szerkesztés- I. Theodosius
- I. (Jámbor) Lajos császár
- IV. Henrik Canossa-járása
- II. Henrik király Thomas Becket (Canterburyi Tamás) meggyilkolása után
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Vezeklés - Lexikon (Pallas Nagylexikonából) (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2023. augusztus 13.)