Vadzsrajána
A vadzsrajána buddhizmus (Dévanágari írással: वज्रयान; szanszkrit: mennykő- vagy gyémánt jármű, mongolul: Очирт хөлгөн, ocsirt hölgön; más néven: tantrikus buddhizmus, tantrajána, mantrajána, titkos mantra vagy ezoterikus buddhizmus) a mahájána buddhizmus tantrikus változata, egy összetett és sokarcú, ezoterikus, buddhista gondolati és gyakorlati rendszer, amely néhány évszázad alatt alakult ki, sok következetlenséget és eltérő nézeteket tartalmaz.[1] Követői a mahájána szútra-formájának, a szútrajána magasabb szintjének tartják a vadzsrajánát, amennyiben a létforgatagból (szamszára) történő megszabadulás (móksa) gyorsabban érhető el segítségével. A köznyelvben tantrikus vonatkozásai miatt tévesen a tibeti buddhizmust is szokás vadzsrajánának nevezni, azonban az mindhárom utat (mahájána, hínajána, vadzsrajána) tanítja. Filozófiájában a mahájánát követi, a gyakorlata azonban attól eltérő.[2]
Fő írásaikat tantráknak nevezik.[1] A vadzsrajána buddhizmus egyik megkülönböztető eleme a rituálé, amelyet alternatív módszerként használnak a korábbi absztrakt meditációk helyett.[3][4]
Az indiai vadzsrajána buddhizmust az indiai buddhizmus ötödik[5] vagy legutolsó[1] időszakának tekintik. Annak ellenére, hogy az első tantrikus buddhista szövegek Indiában jelentek meg a 3. századtól egészen a 12. századig,[6] a tudósok (pl. Hirakawa Akira) szerint csak a 6-7. században jött létre.[5] A vadzsrajána kifejezést pedig csupán a 8. században használták először.[1] Ekkor már a bihári és bengáli Pála-dinasztia (760–1142) által alapított nagy indiai egyetemek a tan központjává váltak. Később innen is került át Tibetbe a buddhizmussal együtt.[7]
A vadzsrajána szövegek szerint a vadzsrajána kifejezés a megvilágosodáshoz vezető három út egyikére utal. A másik kettő a hínajána és a mahájána. A buddhista tantra elsősorban a mahájána tanokon fejlődött ki. A vadzsrajánát, vagy tantrikus buddhizmust „gyors út”-nak is nevezik, mivel hívői szerint a buddhaság eléréséhez ez az út vezet el a leggyorsabban. A cél, vagyis az újjászületésektől való megszabadulás (móksa) nem öncélú, az iskola tanítása szerint minél hamarabb éri el a tanítvány a megszabadulást, annál hamarabb lehet embertársai segítségére.
A 8. században vezették be Tibetbe a mahájána és tantrajána (vagy vadzsrajána) hagyományait az észak-indiai buddhizmus híres mesterei. Innen terjedt tovább Bhutánba és Mongóliába, ahol a mai napig fennmaradtak szinte teljes körűen a tantrikus tanítások a Kandzsúr és a Tandzsúr kanonizált szövegeinek köszönhetően. A tibeti hagyomány megtalálható a himalájai Ladak tartományban (Északnyugat-India), Szikkimben (Északkelet-India) és Nepálban. A Mongóliában fennmaradt vadzasrajána gyakorlatilag megegyezik a tibeti hagyománnyal. Kínában és néhány távolabbi országban, mint Korea és Japán, már csak a vadzsrajána maradványai találhatók.[8]
A vadzsrajána főbb jellemzői
szerkesztésA mahájána irányzathoz hasonlóan, a buddhaság elérése bodhiszattvákon keresztül történik, azaz a gyakorló buddhista az összes élőlény érdekében törekszik a megszabadulásra. Az egyéb buddhista irányzatoktól mágikus szertartásai különböztetik meg, melyek során a beavatott próbálja az őt körülvevő anyagi világot saját tudatának kivetüléseként értelmezni. A „gyors út” elnevezés onnan származik, hogy a tantrát gyakorló beavatott még a saját életében megvilágosodjon, ne kelljen végigvárnia életek sokaságának körforgását, mire a felszabadulásig eljut.
A Három drágaság tanításait átértelmezik. Ezekből a Buddha Ékkő a mesterben, vagy a guruban testet öltő tanító, a Dharma Ékkő a megidézendő, választott istenség, bodhiszattva, akinek mandaláján gyakorló a beavatást kapta, a Szangha Ékkő pedig a dákini, a „némber” akivel a legközvetlenebb kapcsolatban áll a megvilágosodás elérésének folyamatában.
Az alapvető emberi ösztönök (például vágyakozás, harag, gyűlölet) felhasználásával törekszik a vadzsrajána a bodhiszattva eszmény elérésére.
A hagyományok közötti eltérés nem mindig merev. Például a tibeti buddhista kánonban szereplő szövegek tantrikus szakaszait más hagyományok nem tekintik tantrikusnak. Ilyen például a Szív szútra[9] vagy akár a páli kánonban található szövegek bizonyos verziói is.[10][11]
Rituálé
szerkesztésA vadzsrajána buddhizmus egyik megkülönböztető jellemzője a rituálé, vagy rituális mágia, amelyet alternatív módszerként használnak a korábbi absztrakt meditációk helyett.[3][4] A beavatott jelképesen eggyé válik a világegyetemmel, és saját fizikai és finomtestének manipulációi révén irányítani képes a körülötte létező valóságot. Mivel a belső énje és a világ azonos, így közvetlen ráhatása van saját átalakulására, testi és legmagasabb rendű szellemi fejlődésére.[12]
A gyakorlatok legmagasabb szintje az ún. anuttara-jóga , amelynek során a jógi a testben létező bonyolult energiarendszer, energiacsatornák segítségével pszichofizikai energiáit mozgósítani képes. Ehhez a módszerhez bizonyos szexuális vonatkozások is kapcsolódnak. A bódhicsitta felébresztése érdekében a jógi rituálisan közösül az áramló energiát megtestesítő női pólusával, hitvesével, a saktival (=„erő”). Mivel ez az önmegtartóztatást megkövetelő szerzetesi fogadalom megszegésével jár, a tibeti buddhizmus tantrikus gyakorlata az egyesülési folyamat szimbolikus voltát hangsúlyozza, ahol a sakti nem valós élő személyt, hanem transzcendens bölcsességet jelképez.
Ezeket a gyakorlatokat a 10-11. századig a nyilvánosság elől elzártan, titokban gyakorolták és ez meglehetősen sok félreértésre adott okot. A népi vallásosság szintjén megbélyegezték a vadzsrajána gyakorlóit, rosszindulatot, ártó szándékot tulajdonítottak a tantrikus buddhizmus híveinek, ezért előfordult, hogy a tantrikus szentélyeket lerombolták, irataikat elégették.
Cél és motiváció
szerkesztésA spirituális gyakorlatok célja a mahájána és vadzsrajána hagyományoknál az, hogy elérjék a buddhaság szintjét (pl. elérni a teljes megvilágosodást). Ezzel szemben a théraváda gyakorlat kifejezett célja elérni az ún. arhat szintet, ami egy nagyon magas spirituális szint (pl. elérni a megvilágosodást és a nirvána megszabadulását). A mahájána hagyománynál a motiváció rendkívül fontos összetevője a vadzsrajána gyakorlatnál, amely szerint minden gyakorlatot azzal az erőfeszítéssel kell végezni, hogy az ember minden érző lény javára elérje a buddhaiságot (Buddha állapotot).
Két igazság doktrína
szerkesztésA vadzsrajána a két igazság doktrínáját követi. Az egyik a konvencionális igazság (józan ész), a másik a legvégső igazság, ahogy azt egy megvilágosodott elme látja. A legvégső igazság megtapasztalása a célja a számos vadzsrajána tantrikus technikának.
Eskü és magaviselet
szerkesztésÁltalában a vadzsrajána gyakorlói különféle esküket tesznek a jövőbeni viselkedésükkel kapcsolatosan.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Macmillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 875-876. oldal
- ↑ szerk.: Görföl Tibor, Máté Tóth András: Világvallások – Akadémiai lexikon. Budapest: Akadémiai, 964. o. (2009). ISBN 978-963-05-8708-2
- ↑ a b Indian Buddhism, A.K.Warder, 1999, p.466
- ↑ a b Hawkins, Bradley K. Buddhism, p. 24. Routledge, 1999. ISBN 0-415-21162-X
- ↑ a b History of Indian Buddhism - Hirakawa Akira (fordította és szerkesztette Paul Groner) - Motilal Banarsidass Publishers, Delhi, 1993, p. 9
- ↑ Buddhist Thought: A complete introduction to the Indian tradition by Paul Williams with Anthony Tribe. Routledge, 2000. ISBN 0-203-18593-5 pg 194
- ↑ Skilton, A., i. m. 111. o.
- ↑ THE THREE VEHICLES. viewonbuddhism.org. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
- ↑ Conze, The Prajnaparamita Literature
- ↑ Skilling, Mahasutras, I. kötet, 1. és 2. részek, 1997, Pali Text Society, 78. oldal
- ↑ Peter Skilling, Mahasutras, I. kötet, 1994, Pali Text Society[1], Lancaster, 24. oldal.
- ↑ Skilton, A. A buddhizmus rövid története, i. m. 110. o.
Források
szerkesztés- Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története. Budapest: CORVINA. 1997. ISBN 9631343294
- Tantric Ethics: An Explanation of the Precepts for Buddhist Vajrayana Practice by Tson-Kha-Pa, ISBN 0-86171-290-0
- Perfect Conduct: Ascertaining the Three Vows by Ngari Panchen, Dudjom Rinpoche, ISBN 0-86171-083-5
- Buddhist Ethics (Treasury of Knowledge) by Jamgon Kongtrul Lodro Taye, ISBN 1-55939-191-X
- Āryadeva's Lamp that Integrates the Practices (Caryāmelāpakapradīpa): The Gradual Path of Vajrayāna Buddhism according to the Esoteric Community Noble Tradition, ed. and trans by Christian K. Wedemeyer (New York: AIBS/Columbia Univ. Press, 2007). ISBN 978-0-9753734-5-3
- Tantra in Bengal: A Study of Its Origin, Development and Influence by S. C. Banerji
- A Study of Traditional Vajrayana Buddhism of Nepal
- Arnold, Edward A. on behalf of Namgyal Monastery Institute of Buddhist Studies, fore. by Robert A. F. Thurman. As Long As Space Endures: Essays on the Kalacakra Tantra in Honor of H.H. the Dalai Lama Archiválva 2011. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Snow Lion Publications, 2009.
További információk
szerkesztés- Vadzsrajána buddhista mantrák Archiválva 2021. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Trikaya del Lama Kunsal Kassapa Archiválva 2011. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Berzin archivum. Vadzsrajána szövegek és magyarázatok, Tibeti buddhizmus, Iszlám és Bön
- A tantra buddhista szemmel
- Vajramala: Istenség-jóga a vadzsrajána buddhizmusban. Az Arya Maitreya Buddhista Meditációs és Oktatási Központ jegyzete; ford. Pressing Lajos; Buddhista Misszió, Budapest, 1996 (Bodhi füzetek)
- Buddhista misztériumok. A gyémánt-szekér titkos tanításai és szertartásrendszere; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 2002 ISBN 9637310541
- Garchen Triptrul Rinpocse: 108 lényegi tanítás a vadzsrajána ösvényén; ford. Móri György Lajos; Buddhista Béke-Szentély Alapítvány, Zalaszántó, 2016