Thurzó család
Bethlenfalvi Thurzó család jól ismert történelmi főúri család, amelynek tagjai nemcsak a Magyar Királyság arisztokratái voltak, hanem Lengyelországban, a Cseh királyságban és a Német-Római birodalomban is előjogokkal rendelkeztek. A család számos tagját más közép-európai nemzetek is magukénak vallják.
A család származása
szerkesztésA család eredetére vonatkozóan nincs egységes kutatói álláspont, többen több irányból eredeztetik a családot. Az tény, hogy sokkal többen vannak azok, akik ausztriai eredetűnek tartják a családot. A 12. században Ausztriában több Thurzó család is élt. A magyarországi Thurzó család, amely fontos történelmi szerepet játszott, Zsigmond király alatt emelkedett főúri rangba.
A család azért is nevezetes, mert nemcsak a magyarországi arisztokraták sorába emelkedett főúri famíliáról van szó, hanem később egy városi polgári és nagyvállalkozói család[1] is lett egyúttal. Felemelkedésükben a gazdasági tevékenységnek-szolgálatnak is kiemelkedő szerep jut. A 15. század végére az egyik leggazdagabb magyarországi család lett.
A Thurzó család kapcsot jelentett a lengyel, az osztrák és a magyar főrangúak között, illetve rokonságban álltak a kora újkor egyik legbefolyásosabb bankár dinasztiájával a Fuggerekkel. Széles, egész Közép Európára kiterjedő nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeztek. A család egyes tagjai a protestáns (evangélikus) hit fő támogatói voltak.
A Thurzó család a Magyar Királyság mellett a közép-európai Habsburg Birodalom nemzetek feletti arisztokráciájának is meghatározó tagja volt. Levéltári anyaguk egy részét Budapesten őrzik, nagyobbrészt azonban Biccsén található.
A család nevezetes tagjai
szerkesztésA Thurzó család első neves tagja (I.) Elek[2] aki saját magyarországi gazdasági tevékenysége révén került be az udvari elitbe, először mint körmöci kamaragróf, majd mint királyi kincstartó. 1521-ben királyi kamaramester lett, majd tárnokmesterként jelentősen előrelépett a főméltóságok rangsorában. Az 1526-i mohácsi csata után I. Ferdinánd magyar király híveként (1526-1564) országbíróvá emelkedett. Majd egy évtized alatt a kamaragrófságból eljutott az ország egyik legbefolyásosabb főnemesi címébe. Korában szokatlanul gyors volt karrierje, amivel utódai sem tudtak versenyezni. A korabeli magyar nagybirtokosok sorában benne volt az első ötben.[3] Ilyen gyors felemelkedést a Magyar Királyság elitjébe, csak a család egy másik tagja Thurzó György tudott elérni.
A magyar elit is befogadta, hiszen Anna leányát Báthori András tárnokmester és későbbi országbíró vette el.
1622-ben az evangélikus Thurzó III. Szaniszló-nak szoros küzdelemben sikerült legyőznie a nádorválasztáson a nagy befolyású és gyorsan emelkedő Esterházy Miklóst.[4] Ezzel jelentősen megerősítette a Thurzó család az országos befolyását. Fiai (Szaniszló, Ádám és Mihály) korai halálával a politikai és anyagi örökség későbbi élvezője az Esterházy család lett. Esterházy Miklós a nádor fiatalon elhunyt fiának, Imrének az özvegyét Nyáry Krisztinát vezette az oltár elé.
A Thurzó család neves tagjai:
- Thurzó (I.) György lőcsei előkelő kereskedő ember, országgyűlési követ
akinek fia:
- Thurzó (II.) János (1437-1508) körmöci kamaragróf, Krakkóba költözve irányította a vállalkozását. Ott épített rézolvasztót és ott dolgozta fel a magyarországi nyersanyagot.
Öt nevezetes gyermeke (számos mások között):
- Thurzó (III.) János (1466-1520) boroszlói püspök
- Thurzó Szaniszló (1476 (?) – 1540) olmützi püspök
A fenti két püspök a közép-európai történetbe építkezéseikkel és nemes adományaikkal írták be a nevüket.
- Thurzó (III.) György (Jerzy) (Krakkó 1467 – Augsburg 1521) krakkói udvarnagy és körmöci kamaragróf. Ő volt az első Thurzó aki a neve Fugger családba házasodott, Fugger Annát vette feleségül. E házasság hatására az elkövetkező közel 30 évben a Fugger család kezében volt , a magyarországi réz- és ezüstbányászat.[5]
- Thurzó Elek (1490-1543) országbíró
- Thurzó Katalin (? – 1535) férje Fugger Raymund volt.
A család a 16. században két ágra bomlott. Az árvai ág György nádor fiával, míg a szepesi ág Szaniszló nádor fiaival halt ki.
Árvai ág
- Thurzó György (1567-1616) nádor
Szepesi ág
- Thurzó Szaniszló nádor
A család temetkezési helye a szepeshelyi Szent Márton templom volt.
Emlékezetük
szerkesztés- A szlovák és a magyar történetírás közösen értékelte szerepüket.[forrás?]
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Rézbányászattal és –kereskedelemmel foglalkoztak
- ↑ A továbbiakban a Thurzó családnál használt családfa (genealógiai) kutatásnál elfogadott római számjelölést használjuk.
- ↑ Pálffy Géza történész kutatásai alapján.
- ↑ Az evangélikus Thurzó 80 voksot, míg a katolikus Esterházy 75-öt kapott. Forrás: ÖSta HHSta Hofarchive, Obersthofmeisterampt, Ältere Zeremonial-akten Kart. 2. No. 3. fol 12.
- ↑ A genealógiai szakirodalomban sok bizonytalanság van.
Források
szerkesztés- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Ila Bálint: A Thurzó család levéltára. Levéltári Közlemények 10. 1932.
- Berlász Jenő 1936: A Thurzó-birtokok a XVII. sz. első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Budapest.
- Marián Skladaný 1977: K počiatkom levočských Thurzovcov In: Nové Obzory 19/1977. Košice.
- Dományházi Edit - Herner János 1989: A Thurzó család és a Wittenbergi egyetem - dokumentumok és a rektor Thurzó Imre írásai 1602-1624.
- Tünde Lengyelová 1996: Rodinné sviatky Thurzovcov. In: Zborník Oravského múzea XIII.
- Romuald Kubiciel 1998: Turzonowie w Polsce i na Slasku. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
- Marián Mrva 1998: Hrad Lietava – rodisko Juraja Thurzu. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
- Milan Šoka 1998: Thurzovci a Banská Bystrica. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
- Magyar Nagylexikon Szp-Ung. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2003.
- Monok István 2005 (szerk.): Kék vér, fekete tinta.
- Jozef Kočiš 2006: Bytčiansko-oravská vetva Thurzovcov. Z minulosti Spiša 14, 255-266.
- Lengyel Tünde 2006: Konflikty v rodine palatína Juraja Thurzu. ZbOM 23, 5-18.
- Janka Petőczová 2006: Testament Alexeja Thurzu a mecenášska tradícia v hudobnej kultúre Levoče 16. a 17. storočia. Z minulosti Spiša 14, 229-242.
- Helena Saktorová 2007: Príspevok ku genealógii rodiny Turzo. BiografŠt 32, 175-186.
- Helena Saktorová 2009: Turzovské knižnice. Martin.
- Pálffy Géza: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájában. Történelmi Szemle. Budapest: (kiadó nélkül). 2011.
- Csepregi Zoltán 2012: Thurzovci a počiatky reformácie. In: Thurzovci a ich historický význam. Bratislava, 77-90.
- Lengyel Tünde et al. 2012: Thurzovci a ich historický význam. Bratislava.
- 2012 Turzovci - Zborník konferencie. ISBN 978-80-971035-7-6.
- Rastislav Stanček: Uloženie pozostatkov rodiny Turzo na Oravskom hrade.
- Martin Lauček: Centuria diplomatum et epistolarum - Sto Turzovských listín a listov.
- Chmelinová, K. a kol. 2016: Thurzo - Sprievodca po pamiatkach rodu.
- Tózsa-Rigó Attila 2019: A Fugger–Thurzó együttműködés első szakasza az 1490-es években. In: Hunyadi Mátyás és kora. Debrecen.
- Monok István: A Thurzó család semptei és augsburgi könyvtárai.