Tegzesek

Az egész Földön megtalálhatjuk őket mindenhol, ahol víz van, de néhány fajuk a szárazföld belsejében él. Az összesen körülbelül 10 000 tegzesfajból hazánkban mintegy 212 él. Többségüket nagyon nehéz meghatározni, és ehhez rendszerint ivarkészüléküket kell tanulmányozni.

Hártyás szárnyú, a molylepkékre emlékeztető, kis vagy közepes méretű rovarok. Testük megnyúlt, karcsú, többnyire szőrös. Többnyire barnás, néha sárgás vagy szürkés, esetleg fekete árnyalatú szárnyaikat a lepkéktől eltérően nem pikkelyek, hanem szőrök borítják (trichoptera = szőrös szárnyú). A szárnyak szegélyén a szőrök rojtokká állhatnak össze.

A lábaikon látható tövisek száma és mérete határozó bélyeg.

A lárvák szájszerve rágó, az imágóké csökevényes, szívó-nyalogató típusú (haustellum). Csápjuk hosszú, fonalas. Két összetett szemük között a legtöbb faj fején három pontszem ül. Ahogy a lepkéknél is, a nőstények ivari kromoszómái különböznek és a hímeké egyformák.

Petéiket összefüggő, lepényszerű tövekben ragasztják kövekre, vízinövényekre stb.

A lárvák változatos módokon táplálkoznak: vannak köztük aprítók, gyűjtögetők, kaparók, amik a kövek felületéről az algákat fogyasztják, lehetnek macrophyata lyukasztók, ragadozók és paraziták.

Más és más, az adott fajra jellemző vízi környezetben élnek, sőt, néhány faj lárvája a szárazföldön. Érzékeny potrohuk köré a legtöbbször labiális mirigyeik a vízben megszilárduló váladékából és apró ásványi anyagokból vagy detrituszból lakócsövet, úgynevezett tegezt készítenek vagy fogóhálót szőnek. A fenéklakók többnyire nehéz, a felszíni formák pedig könnyű anyagokból (zöld növénydarabkákból) készítik tegzüket. Számos faj teljesen be tud húzódni a tegezbe úgy, hogy még a feje sem látszik ki. A tegezből nehéz kihúzni őket, mert az utolsó testszelvényükön növő, rövid tolólábaikkal és/vagy az első potrohszelvényükön nőtt fogóikkal erősen kapaszkodnak. Vannak olyan fajok is, amelyek lárvái a vízben szabadon élnek – ezek a bábozódáshoz készítenek bábkokont és tegezt.

Az örvénytegzesek légcseréje diffúz a test felületén át, más csoportoké fonalas: tracheakopoltyúik a potrohukon nőnek. Egyéves fejlődésű holometabolikus rovarok; öt-hét vedlés után az utolsó lárvabőrükben bábozódnak be.

A lárvák életforma-típusai: szabad életformák, hálót fonó, nyeregszerű tegezt, erszénytegezt és csőtegezt készítők – a tegezkészítők többnyire a gyorsabban folyó vizekben, a szabadon úszók lassan áramló vízben vagy pocsolyákban. A preferált limnológiai élőhelyek alapján típusaik: krenobiont, krenofil, rheobiont, rheophil, "fauna hygropetrica", "bryomadicol", illetve "petromadicol" zónában élők, lenitikus és uiquista fajok. A vízminősítés fontos bioindikátorai, emellett többféle, a vízben élő ízeltlábú, hal, sok madár (vízirigó, hegyi billegető, fecskék) táplálékai, és (a Bajkál-tó környékén) még a barnamedve is szívesen eszi őket.

Az imágók a vizek környékén rajzanak: estefelé aktívan repülnek a fényre. Egyes fajok tavasszal – nyár elején, mások nyáron, megint mások nyár végén – ősszel repülnek. Az imágók rajzása alapján a fajok lehetnek aciklikusak vagy ciklikusak; mono-, bi és polimodális rajzásgörbék különíthetők el. Rövid (néhány hetes – hónapos) életükben az imágók többnyire nem táplálkoznak; esetleg néhány vízcseppet szívnak fel szájszervükkel vagy a növények nektárját – nem ragadozók. Nyugalmi helyzetben szárnyaikat háztetőszerűen a potrohukra fektetik, és ilyenkor az első pár szárny eltakarja a legyezőszerűen összehajtogatott hátsót – csápjukat ilyenkor előrenyújtják.

• örvénytegzesek (Rhyacophilidae)
• mikrotegzesek (Hydroptilidae)
• hosszúcsápú tegzesek (Leptoceridae)
• mocsártegzesfélék (Limnephilidae)
• pozdorjánfélék (Phryganeidae)

• szövőtegzes (Hydropsyche pellucidula, Hydropsyche instabilis, Hydropsyche contubernalis, Hydropsyche saxonica);

Örvénytegzesek: őszi örvénytegzes (Rhyacophila fasciata), Rhyacophila dorsalis, Rhyacophila pubescens, Rhyacophila tristis, Rhyacophila polonica

Mikrotegzesek: Hydroptila cornuta, Hydroptila forcipata, Agraylea sexmaculata, Ithytrichia lamellaris, Orthotrichia costalis, Oxyethira falcata,

Hosszúcsápú tegzesek: Athripsodes bilineatus, Athripsodes cinereus, Ceraclea dissimilis, Oecetis furva, Oecetis lacustris, Leptocerus tineiformis

Mocsáritegzesek: Anabolia furcata, Chaetopteryx fusca, Drusus annulatus, Ecclisopteryx madida, Halesus digitatus, közönséges tegzes (Limnephilus flavicornis), Limnephilus lunatus, Limnephilus rhombicus, Micropterna lateralis, Potamophylax nigricornis, Stenophylax permistus

Pozdorjánfélék: nagy tegzes (Phryganea grandis), Phryganea bipunctata, Agrypnia varia, Ologotricha striata

• páratlan alpesitegzes (Apatania muliebris) Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
• szürke hosszúcsápú-tegzes (Ceraclea nigronervosa) Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
• nyugati őszitegzes (Chaetopteryx rugulosa) Természetvédelmi értéke: 100 000 Ft
• karsztforrástegzes (Drusus trifidus) Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
• elegáns mocsáritegzes (Limnephilus elegans) Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
• kárpáti forrástegzes (Melampophylax nepos) Természetvédelmi értéke: 5 000 Ft
• lomha lápipozdorján (Oligotricha striata) Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft
• drávai tegzes (Platyphylax frauenfeldi) Természetvédelmi értéke: 100 000 Ft
• balkáni pálcástegzes (Plectrocnemia minima) Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft
• márványos örvénytegzes (Rhyacophila hirticornis) Természetvédelmi értéke: 5 000 Ft

• Classis: Insecta – rovarok
• Fok.hu
• greenfo: Védett, veszélyeztetett fajok
• Sectio: Pterygota - elsődlegesen szárnyas rovarok
• Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237-4935 ISBN 963-282-451-2
• Alfred Brehm: Az állatok világa I. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. p. 262–263.