Tenger

Nem tévesztendő össze a következővel: Tenger (keresztnév).

A tenger egy nagy kiterjedésű sós víztömeg, mely lehet peremtenger – melyet a vízáramlatok az óceánhoz kapcsolnak –, beltenger – mely csak vékony csatornákon érintkezik az óceánnal –, vagy egy nagy sósvízű tó, valamelyik kontinens belsejében.

Homokföveny és türkizkék hullámok a Földközi-tenger partján, *Παραλία Καλογριάς*, Görögország

A történelem során a legnagyobb mennyiségben halászott tengeri halfaj a perui szardella *(Engraulis ringens)*^[1]

A tengerek meghatározása nem egyértelmű, ezért több tenger (vagy tó) besorolása vitatott.

Köznapi értelemben tengernek nevezik például az óceánt sós vize és beláthatatlan távolságai miatt, gyakran tenger nevet kapnak sós-, vagy édesvizű tavak is, és előfordul az is, hogy széles körben tengernek tekintett vizeket mások tónak tartanak. A Kaszpi-tengert például nevezik Kaszpi-tónak, az Aral-tavat Aral-tengernek is, a jóval kisebb Holt-tengert viszont nem szokták tónak nevezni. Egy édesvizű tó Kineret-tó néven is ismert.

A tengerek jellegzetes illatát főként a vízinövények által nagy mennyiségben termelt dimetil-szulfonio-propionát (DMSP) baktériumok által történő lebontásakor bomlástermékként létrejövő dimetil-szulfid alkotja.^[2]

Etimológia

A „tenger” török eredetű szó, a finnugrista^[3] álláspont szerint csuvasos jövevényszó,^[4] az ótörök teŋ (ejtése körülbelül teng) származéka, amelyhez egy ősi török főnévképző, az -er járul. A szó jelentése „tó” és „nagy folyó”. A középtörökben ten és tin változatai alakultak ki, innen erednek Don, a Donyec és a Dnyeper folyónevek is.