Szutta-nipáta

	A Khuddaka-nikája; szuttái;
PTS rövidítés
	Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv; Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps; Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln
A Szutta-pitaka nikájái
	DN · MN · SN · AN · KN
Szutták listája
	DN · MN · SN · AN · KN

A Szutta-nipáta^{[* 1]} (szó szerint: „Lezuhanó szutták”) buddhista írás, szutták gyűjteménye a théraváda buddhizmushoz tartozó, páli kánon részét képező Khuddaka-nikájában. Minden szuttáját a történelmi Buddha végső nirvánája előttinek tartják. A buddhizmuson belül ez a szutta nagy tiszteletnek örvend és gyakran idézik. Különösen a buddhista morál szempontjából fontos forrás. Javarészt időmértékes metrikus versekből áll, de akad benne próza is. Öt részből áll:

Uraga-szutta – A kígyó
Csúlavagga – a rövidebb kifejtés
Mahávagga – a hosszabb kifejtés
Atthaka-vagga – az oktett fejezet
Párájana-vagga – fejezet a túlpartra való útról

Ezek közül az első négy tartozik össze. Ezek összesen 54 költeményt tartalmaznak. Az ötödik egy önálló mű, amely tizenhat részre tagozódik. A Szutta-nipáta abban a korban keletkezett, amikor parázs vita folyt a brahmanizmus eszméivel és intézményeivel kapcsolatban. A buddhizmus megkérdőjelezte az uralkodó társadalmi, szociális és gondolkozási struktúrát – főleg az áldozati rituálékat mint a mágikus világkép kifejeződését, valamint a bráhmanák prioritását. A Szutta-nipáta tükrözi saját korszakának tényleges társadalmi helyzetét és konfliktusait.^[1]

Egyes tudósok^[2] – mint például Bhikkhu Bodhi^[3] és K. R. Norman^[4] – úgy vélik, hogy ez a szutta tartalmazza a legrégibb buddhista gyakorlatokat. A kínai buddhista kánonban, az Atthakavagga egyik verziója fennmaradt a mai napig. A nipáta egy szanszkrit verziójának egy töredéke szintén fennmaradt.^[5]

Kapcsolódó szócikkek

Megjegyzések

↑ A páli kánon szuttáira való hivatkozáskor a Szutta-nipáta hagyományos rövidítése az „Sn” vagy „Snp”. Ez különbözik az „SN” rövidítéstől, amely hagyományosan a Szamjutta-nikája.

Jegyzetek

↑ A páli kánon - a Szutta nipáta. Tarrdaniel.com. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
↑ Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey with Bibliographical Notes. Motilal Banarsidass, 45-6. o. (1980). ISBN 9788120802728
↑ Bodhi, Sutta-Nipāta - The oldest discourses in the Pali Canon (előadások). Bodhimonastery.org. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
↑ Norman, KR. The Rhinoceros Horn and Other Early Buddhist Poems (Sutta-Nipata) (1985)
↑ Hoernle, A. F. Rudolf. The Sutta Nipata in a Sanskrit Version from Eastern Turkestan, The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. Cambridge University Press, 709-732. o. (1916)

További információk

A Szutta-nipáta néhány szuttájának magyar fordítása az a-buddha-ujja.hu oldalán
A Szutta-nipáta az Access to Insight oldalán
Szutta-nipáta magyarázat Bhikkhu Bodhi előadásában Archiválva 2021. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben

Angol fordításai

Tr Viggo Fausböll, in Sacred Books of the East, volume X, Clarendon/Oxford, 1881
Buddha's Teachings, fordító: Robert Chalmers, Lord Chalmers, Harvard Oriental Series, 1932
Woven cadences of early Buddhists, fordító: E. M. Hare. Sacred Books of the Buddhists vol.15, repr. - London: Oxford University Press, 1947
The Group of Discourses, fordító: K. R. Norman, 1984, Pali Text Society, Bristol
fordító: Saddhatissa, Curzon, London/Humanities Press, New York, 1985
fordító: N. A. Jayawickrama, University of Kelaniya, 2001

[1] A páli kánon szuttáira való hivatkozáskor a Szutta-nipáta hagyományos rövidítése az „Sn” vagy „Snp”. Ez különbözik az „SN” rövidítéstől, amely hagyományosan a Szamjutta-nikája.

[2] A páli kánon - a Szutta nipáta. Tarrdaniel.com. (Hozzáférés: 2017. január 10.)

[3] Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey with Bibliographical Notes. Motilal Banarsidass, 45-6. o. (1980). ISBN 9788120802728

[4] Bodhi, Sutta-Nipāta - The oldest discourses in the Pali Canon (előadások). Bodhimonastery.org. (Hozzáférés: 2017. január 10.)

[5] Norman, KR. The Rhinoceros Horn and Other Early Buddhist Poems (Sutta-Nipata) (1985)

[6] Hoernle, A. F. Rudolf. The Sutta Nipata in a Sanskrit Version from Eastern Turkestan, The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. Cambridge University Press, 709-732. o. (1916)

[* 1]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]