Sziklagyepek

A sziklagyepeket növénytársulástani szempontból némely pusztai gyepekkel vonják közös rendszertani egységbe: ez a száraz és félszáraz sziklai és pusztai gyepek (Festuco-Brometea Br-Bl. et R. Tx. ex Klika et Hadač, 1944) társulástani osztálya. Ezt az osztályt 3 rendre bontják:

• szubkontinentális sziklai gyepek (Stipo pulcherrimae-Festucetalia pallentis Pop, 1968),
• szubkontinentális száraz gyepek (Festucetalia valesiacae Br-Bl. & R. Tx. ex Br-Bl., 1949),
• szubmediterrán sziklai, száraz és félszáraz gyepek (Brometalia erecti Br-Bl., 1936).

Amint látható, ezek közül sziklagyepek az első és részben a harmadik rend társulásai.

1. A szubkontinentális sziklai gyepeken belül erősen különböznek egymástól a mészkerülő (szilikátos kőzeteken növő) és a mészkedvelő (mészkövön, illetve dolomiton megtelepülő) társulások.

A mészszegény, savanyú kémhatású szilikátsziklagyepek két, vikariáns társuláscsoportja:

• a nyugat-közép-európai szilikátsziklagyepeket (Alysso saxatilis-Festucion pallentis), aminek egyetlen, Magyarországon is előforduló növénytársulása a
  • sziklai ternyés (Alysso saxatilis – Festucetum pallentis Klika ex Čeřovský, 1949 corr. Gutermann & Mucina, 1993) és
• a kelet-közép-európai szilikátsziklagyepeket (Asplenio septentrionalis – Festucion pallentis) három növénytársulással:
  • gyöngyperjés szilikátsziklagyep (Asplenio septentrionali – Melicetum ciliatae (Soó, 1940) Máthé & M. Kovács, 1964),
  • magyar perjés sziklagyep (Poëtum scabrae Zólyomi, 1936),
  • nyílt szilikátsziklagyep (Minuartio – Festucetum pseudodalmaticae (Mikyska, 1933) Klika, 1938).

A karbonátos kőzeteken a kőzet típusánál nagyobb különbségeket okoz a növényföldrajzi helyzetük, és ennek megfelelő a három társulástani csoport:

• északi mészkősziklagyepek (Diantho lumnitzeri – Seslerion albicantis (Soó, 1971) Chytry et Mucina 1993) nyolc társulással:
  • gyöngyperjés mészkősziklagyep (Asplenio rutae-murariae – Melicetum ciliatae Soó, 1962),
  • kárpáti mészkősziklagyep (Campanulo divergentiformis – Festucetum pallentis Zólyomi, 1966),
  • északi zárt mészkősziklagyep (Poo badensis – Caricetum humilis Dostál, 1933 em. Soó, 1971),
  • budai nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum sadlerianae Soó ex Zólyomi, 1936),
  • magyar nyúlfarkfüves dolomitsziklagyep (Seslerietum heuflerianae – hungaricae Zólyomi, (1936) 1966),
  • nádtippan-tarka nyúlfarkfű sziklagyep (Calamagrostio variae – Seslerietum variae Vojtkó, 1998),
  • peremizs-magyar nyúlfarkfű sziklagyep (Inulo ensifoliae – Seslerietum hungaricae Vojtkó, 1998),
  • rekettyés magyar nyúlfarkfű sziklagyep (Genisto pilosae – Seslerietum hungaricae Vojtkó, 1998);

• szubmediterrán mészkő-dolomitsziklagyepek (Bromo – Festucion pallentis Zólyomi, 1966) hat társulással:
  • nyílt dolomitsziklagyep (Seselio leucospermi – Festucetum pallentis Zólyomi, (1936) 1958),
  • árvalányhajas dolomitsziklagyep (Stipo eriocauli – Festucetum pallentis (Zólyomi, 1958) Soó, 1964),
  • karbonátos homokkősziklagyep (Cleistogeni – Festucetum pallentis Csiky, 2003),
  • dolomit sziklafüves lejtő (Chrysopogono – Caricetum humilis Zólyomi, (1950) 1958),
  • magyar rozsnokos dolomitsziklagyep (Seselio leucospermi – Brometum pannonici (Mészáros-Draskovits, 1967) Borhidi Attila, 1996),
  • zárt dolomitsziklagyep (Festuco pallenti – Brometum pannonici Zólyomi, 1958);

• nyugat-balkáni mészkő-dolomitsziklagyepek (Chrysopogono – Festucion dalmaticae Borhidi Attila, 1996) öt társulással:

• • dalmátcsenkeszes sziklagyep (Sedo sopianae – Festucetum dalmaticae Simon, 1964),
  • mecseki sziklafüves lejtő (Serratulo radiatae – Brometum pannonici Borhidi Attila, 1996),
  • nyílt mecseki dolomitsziklagyep (Artemisio saxatilis – Festucetum dalmaticae Borhidi Attila, 1996),
  • zárt villányi dolomitsziklagyep (Chrysopogono – Festucetum dalmaticae Dénes in Borhidi Attila & Dénes, 1997),
  • zárt villányi mészkősziklagyep (Inulo spiraeifoliae – Brometum pannonici Dénes, 1998).

2. A szubmediterrán sziklai, száraz és félszáraz gyepek társulástani rendjében egy jellemző sziklagyep társulást találunk:

• sziklai perje – hegyi sás félszáraz dolomitgyep (Poo badensis – Caricetum montanae V. Sipos & Varga, 1996).

A száraz gyepek és a sziklagyepek közötti, átmeneti jellegű társulás:

• hegyi szálkaperjerét (Lino tenuifolii – Brachypodietum pinnati (Dostál 1933) Soó Rezső 1971

• Természettudományi lexikon VI. Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968. p.137.
• Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén: Növénytan 23. Növényföldrajz: A talajvíz által befolyásolt intrazonális erdők
• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai