Szikesedés

A szikesedés során a vízben oldódó sók feldúsulnak a talajban, mivel a vízben oldódnak és együtt mozognak vele. Amikor a víz elpárolog, hátramaradnak, felhalmozódnak. A sók kötődhetnek kolloidokhoz, vagy oldható alakban felgyűlnek a talaj felső rétegeiben.

A szikesedés igen elterjedt a szárazabb vidékeken, Ázsia, Afrika, Ausztrália sivatagaiban, de nagy kiterjedésben előfordul a mérsékelt égöv alatt is.

• kálium (K⁺)
• magnézium (Mg²⁺)
• kalcium (Ca²⁺)
• klór (Cl⁻)
• szulfát (SO2−4)
• karbonát (CO2−3)
• bikarbonát (HCO−3)
• nátrium (Na⁺)

Az elsődleges szikesedés természetes folyamatokon keresztül történő sófelhalmozódás, az anyakőzet vagy a felszín alatti víz magas sótartalma miatt.

Okai lehetnek:

• geológiai események, amelyek növelhetik a felszín alatti vizek, és ennek következtében a talaj sókoncentrációját;
• természeti tényezők, amelyek a sóban gazdag felszín alatti vizet a felszínre, a felszín közelébe vagy a rétegszintre vezetik a talajvíz fölé;
• a talajvíz átszivárgása a tengerszint alatt fekvő területekre, vagyis rossz vízelvezetésű mikromedencékbe;
• vízlefolyás olyan területekről, ahol nagy mennyiségű sót kieresztő geológiai rétegek vannak;
• szél, amely a tengerparti területeken mérsékelt mennyiségű sót fúj a szárazföldre.

A talaj szikességét befolyásoló természetes tényezők az éghajlat, a talaj anyakőzete, a táj takarója, a növényzet típusa és a terep.

A másodlagos szikesedést mezőgazdasági művelés illetve antropogén beavatkozás okozhatja.

Okai lehetnek:

• sókban gazdag vízzel való öntözés;
• a talajvízszint megemelkedése az emberi tevékenységek következtében (szivárgás nem szigetelt csatornákból és tározókból, az öntözővíz egyenetlen elosztása, elavult öntözési módszerek, nem megfelelő lecsapolás);
• trágya vagy más adalékok használata, különösen ahol az intenzív mezőgazdasági használat alatt álló területek alacsony vízáteresztő képességgel rendelkeznek, és korlátozott az átmosódás lehetősége;
• sókban gazdag szennyvizek használata öntözésre;
• sókban gazdag szennyvíz felszíni tárolása;
• talajszennyezés sókban gazdag vízzel és ipari melléktermékekkel.

A tengerpart menti területeken a szikesedés összefüggésbe hozható a felszín alatti vizek túlzott kiaknázásával a növekvő urbanizáció, az ipar és mezőgazdaság igényei következtében. A felszín alatti vizek túlzott kinyerése csökkentheti a normál vízszintet, ami a tengervíz beáramlásához vezethet.

A sók között elsősorban a nátriumsók szerepe nagy. Ezek részben a talajba oldott állapotban, részben pedig a talajkolloidok felületén megkötve, vagy kristályos sók alakjában találhatók meg. A nátrium e három formájának mennyisége, minősége és aránya szabja meg a szikes folyamatok jellegét és ezzel együtt a szikes talaj tulajdonságait. Ennek alapján lehetnek:

• szoloncsák talajok: Azokat a szelvényeket soroljuk ide, amelyeknek felső szintjeire a vízben oldható nátriumsók felhalmozódása a jellemző. A talajszelvény egyhangú, nehéz benne szinteket elkülöníteni, vagyis AC típusú. Fizikai tulajdonságaik igen kedvezőtlenek, kémhatásuk pedig erősen lúgos. A sófelhalmozódás maximuma rendszerint a feltalajban van.
• réti szolonyec: E típusnál a vízben oldható nátriumsók maximuma a szelvény mélyebb részeire jellemző. Ennek következményeként a felső talajszintekben csak kevés a vízben oldható só, vagy teljesen hiányzik. Ugyanakkor jelentős a talajon megkötött nátriumion mennyisége.
• szoloncsák szolonyec: Ide azokat a szikes szelvényeket soroljuk, amelyekben részben észlelhetők a szoloncsák talajokra jellemző tulajdonságok, részben pedig megjelennek szelvényükben a szolonyecesedés, az oszlopos szint kialakulásának a jegyei.
• sztyeppesedő réti szolonyec talajok: A hidrológiai viszonyok által előidézett szikesedési folyamat mellett a sztyeppesedés jellemzi. A talajvízszint természetes vagy mesterséges süllyedése következtében a talajszelvény felső részén a víz hatása már nem érvényesül. A mélyen fekvő talajvízszint már csak a talajszelvény alsóbb rétegeit tudja vízben oldható sókkal táplálni.
• másodlagosan elszikesedett talajok: Jellemzőjük, hogy az eredeti talajtípus – csernozjom, réti vagy öntéstalaj – morfológiai bélyegei mellett a szikes talajokra jellemző, vízben oldható sók és a kicserélhető nátrium is megtalálható bennük. Keletkezésükben az emberi beavatkozás döntő szerepet játszik.

A sók felhalmozódása (különösen a nátriumsóké) az ökoszisztémákra nézve az egyik legnagyobb fiziológiai veszély. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyagfelvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet.

Az egykori csatornákat széles kagyló-csíkok rajzolják ki a homokos-agyagos sivatagban. Az i.e. 2. évezred közepén épült építmények vályogtégláiban még nincs só. Ahonnan vették, most szikes van. A csatornázó öntözés árasztott hordaléka (alluvium) - vízszint ingadozás; erős párolgás - a nátriumsó felhalmozódott.^[1] i.e. 3500 körül még 1:1 az árpa búza aránya. I.e. 2500 körül 6:1-re romlott. Az árpa jobban tűrte a szikesedést. 17 q/ha a hozam. I.e. 2100 körül 50:1 az arány, 10 q/ha a termés. I.e 1700 körül nincs búza, 7 q/ha a hozam.

A földművelést északabbra vitték. Ott mélyebb a talajvízszint, kevésbé szikesedett.^[2]

• Keveiné Bárány Ilona (1998): Talajföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
• Erdey-Grúz Tibor szerk. (1968): Természettudományi lexikon: Hatodik kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest
• Komóróczi Géza: Meddig él egy nemzet 2011 Kalligram ISBN 978 80 8101 416 1 / Memento - a talaj elszikesedése Dél-Mezopotámiában (2006)

• SoCo adatlap: Szikesedés és sófelhalmozódás
• Miskolci Egyetem: Szikes talajok főtípusai