Széchenyi Károly

Gimnáziumi tanulmányait Gyulán, a Katolikus Főgimnáziumban végezte 1916 és 1921 között magántanulóként, jeles eredménnyel.^[2] Egyetemi tanulmányairól nincs adat, de közgazdásznak nevezte magát, és Klebelsberg Kuno tanítványának tartották.

Kedvelte a vadászatot, gyakori partnere volt Horthy Miklós, ifj. Horthy Miklós, Horthy István.^[3] A pósteleki családi kastély közelében agár-^[4] és vívóversenyeket^[5] rendezett. 1925-ben tagja lett a Nemzeti Kaszinónak, és folytatva Széchenyi István, Clark Ádám, John Paget és Waldstein-Wartenberg János pesti dunai hagyományát, részt vett az evezős klub újjáalakításában, amelynek igazgatójává választották.^[6]

1926-tól számos alkalommal vett részt az országos Széchenyi bál és a Közgazdász bál szervezésében Apponyi György, Odescalchi Károly, Batthyány Gyula együttműködésével.^[7] Rokona és barátja volt Wenckheim Lajos is, akinek kalandos életű lánya később Dickens unokájához ment férjhez.^[8]

1928-ban a Magyar Vöröskereszt örökös tagja lett.^[9]

Tulajdonosa volt egy Essex típusú autónak, de nem az aranyifjúk életét élte. Egyetlen botrányos esete ismert. 1930-ban két görög üzletember illegális párbajt vívott Budapesten, és az egyik fél mellett párbajsegéd szerepet vállalt. A pisztolyharc vér nélkül zárult országos hírveréssel.^[10]

1930 májusában, alig 24 évesen meghívást kapott arra a villásreggelire, amelyet Klebelsberg kultuszminiszter a vilniusi Báthory Egyetem oktatói tiszteletére adott. A reggelin lengyel és magyar diplomatákat, egyetemi tanárokat láttak vendégül, köztük Franciszek Bossowski, Marian Stefan Wandalin Broel-Plater, Stefan Glaser, Ferdynand Ruszczyc, Marian Zdziechowski, valamint Csekey István, Eckhardt Sándor, Hóman Bálint, Lukinich Imre, Magyary Zoltán és Petrovics Elek professzorokat.^[11] Innentől kezdve Klebelsberg legközelebbi munkatársának, bizalmasának számított.

1931-ben a szegedi Dóm téren lévő Nemzeti Emlékcsarnoknak ajándékozta Kisfaludi Strobl Zsigmond Benczúr Gyulát ábrázoló szobrát,^[12] majd előadóként szerepelt a Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás védnöksége alatt szervezett Főiskolai Katolikus Diákszövetség országos jubileumi kongresszusán. A külföldi diákszervezetekről beszélt, többek között Bitter Illés, Heller Farkas, Klebelsberg, Marczell Mihály, Scipiádes Elemér, Sík Sándor, Thefenthaler József és Tóth Tihamér társaságában.^[13]

Az 1932-es év fordulópontot hozott az életében. Lady Chilston, az angol követ felesége Klebelsberggel közösen jótékonysági sorsjátékot rendezett a gazdasági válság miatt nélkülöző művészek megsegítésére. A Lady öt főből álló tanácsot hozott létre a 20 000 pengős alap kezelésére, amelybe Klebelsberg, Glattfelder Gyula, Ugron Gábor, Kertész K. Róbert mellett meghívást kapott a rendezőbizottság elnökeként.^[14]

Ugyanebben az évben Ulain Ferenc országgyűlési képviselő, Gömbös Gyula pártjának a tagja megvádolta Klebelsberget az országgyűlésben és a sajtóban, hogy „ízléstelen önistenítést” folytat, „kultúrláz-hóbortjával” tönkretette Szegedet, amikor „Magyar Velencét akart csinálni a szerencsétlen városból”,^[15] és hogy 800 000 pengőért vásárolta meg Széchenyi 500 000 pengőt érő középrigóci birtokát az állam számára.^[16] A korrupciós vád ellenére hamarosan szóba került a neve a szegedi főispáni állás betöltésénél, és a helyi közvélemény támogatta a kinevezését. A Gömbös-kormányzat azonban polgári származásúakat kívánt pozícióba emelni, a mágnásokat sorban váltotta le, és nem kapott megbízást.^[17]

Társadalmi megbecsülését jelzi, hogy október 15-én Klebelsberg ravatalánál búcsúbeszédet mondhatott a többezres gyászoló tömeg előtt,^[18] és több tisztségét fiatal kora ellenére átvette. Így lett az alföldi fejlesztések, a turizmus és a lengyel ügy országos vezetője.

Az 1930-as évek végétől, a második világháború körülményei közt két tucatnyi cégbe hívták meg igazgatósági tagnak. A különös ügy mögött az állt, hogy a Magyar Általános Hitelbank ún. „reprezentatív man“-je volt a jelentős hitelbanki érdekeltségeknél, többek között a Magyar Cukoripar Rt., a Magyar Gabonakereskedelmi Rt., a Pápai Pamutfonó Rt., a „Bóni“ Gyártelep és Mezőgazdaság Rt., a Neményi Papírgyár Rt., a Linum Kenderfonó Rt., az Alföldi Cukorgyár Rt., Bácskai Cukorgyár Rt., az Ipari Munkaszervező Intézet (szövetkezet), a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Rt., a Herendi Porcellán Rt., Magyar Általános Kőszénbányának és a brassói „Indumin“ iparvállalkozási tröszt vállalatoknál.^[19]

Már 1945 októberében támadások indultak ellene. A Szabad Nép megrágalmazta, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya Rt.-nél akadályozza a termelést, veszélyeztetve Budapest áramellátását, a munkások megélhetését és a lakossági szénellátást.^[20] 1946 februárjában, az igazolásokkor pedig horthystaként és németbarátként említették olyanok között, akiknek „nem ártana politikai múltjuknak utánanézni”.^[21]

Emigrációját korabeli baloldali értesülések szerint Széchenyi László és felesége, Gladys Vanderbilt, a milliárdos Cornelius Vanderbilt unokája segítette.^[22] A diplomata Széchenyi László azonban már 1938-ban elhunyt.

New Yorkban telepedett le, ahol aktív közéleti szerepet vitt. Alapító tagja és igazgatója volt a New York-i Széchenyi István Társaságnak, ami az 1956-os forradalom idején, a First Aid for Hungary keretében nagyszabású akciót szervezett Budapest gyógyszerellátása és a Magyarországról érkező menekültek befogadása érdekében. Az 1960-as években részt vett a Magyar Ház (Hungarian House of New York) megalapításában és megmozdulásaiban. A szervezet célja a magyar emigránsok integrációjának elősegítése, ugyanakkor a magyar identitás (nyelv és kultúra) megőrzése volt.^[23]

Klebelsberg korai halála után az épphogy megalakult Alföldi Bizottság vezetője lett. A Klebelsberg által megkezdett utat követve célja az volt, hogy a politika teljes mellőzésével, az alföldi érdekeltek legszélesebb körű bevonásával megvitassa az Alföld problémáit, és ezek megoldását a hivatalos szerveknél keresztülvigye. Nem központosított szervezetet akart, hanem olyat, amelynek döntéseibe és munkájába a legszélesebb néprétegeket is bevonják. Abból indult ki, hogy az Alföld Trianon előtt egy nagy és gazdag ország része volt, az ő korára azonban az ország kétharmadát kitevő, elszegényedett vidékké vált. A gazdasági és a szociális problémákat összefüggőnek látta. Úgy gondolta, hogy a gazdaság fejlesztésével a szegénység és ennek következményei (iskolázatlanság, bűnözés stb.) csökkenni fognak.^[24]

Munkássága a Duna-Tisza csatorna, a Körösök hajózhatóvá tétele, az öntözés, az erdőtelepítés, a gyümölcs-^[25] és zöldségtermesztés kérdéseire terjedt ki főképp.

Szapáry Erzsébettel és több más arisztokratával ellentétben nem voltak lengyel rokonai. A lengyel ügy közelébe is Klebelsberg révén került, aki a Magyar Mickiewicz Társaság tagja volt.

1932 áprilisában a Báthory István Egyesület, a Magyar Történelmi Társulat lengyel-magyar bizottsága és a Magyar Nemzeti Szövetség lengyel szakosztálya az együttműködés elmélyítése céljából a lengyel egyesületeket összefogó csúcsszervezetet alapított Magyar–Lengyel Szövetség néven. Elnöknek Klebelsberget választották meg, Klebelsberg javaslatára pedig ügyvezető alelnöknek Széchenyit.^[26] Nem sokkal később a legnagyobb lengyel napilap, a krakkói Ilustrowany Kuryer Codzienny részletesen ismertette Klebelsberg és Széchenyi nyilatkozatát a magyar-lengyel kulturális kapcsolatokról, a társadalmi és gazdasági közeledés szükségességéről.^[27]

Klebelsberg októberi halála után felkérték, hogy vezesse tovább a Szövetséget.^[28] Másokhoz hasonlóan a lengyel ügyet gazdasági ügynek is tekintette, így politikájának homlokterében az üzleti kapcsolatok fejlesztése is ott állt.

Pályafutása egyik csúcspontja volt a Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyfejedelem születésének 400. évfordulója 1933-ban. Az ünnepségen részt vett Horthy Miklós, Serédi Jusztinián bíboros, Auguszta hercegasszony, lengyel részről pedig Olgierd Czartoryski herceg, a poznańi Lengyel-Magyar Egyesület elnöke, valamint August Hlond bíboros-érsek és népes kormányküldöttség.^[29] Ekkor avatták fel Esztergomban a Sobieski-emlékművet.

1939-ben a Magyar–Lengyel Szövetség keretében megalakult Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság vezetője lett. A lengyel követ, Leon Orlowski visszaemlékezése szerint pénzintézeti és kormányhatósági kapcsolatai révén pénzt tudott szerezni a kétségbeejtő anyagi helyzetben lévő, több tízezer lengyel háborús menekült számára.^[30] A Bizottság azonban nemcsak a menekültek ellátásáról, oktatásáról gondoskodott. Segítette a katonák Nyugatra jutását, és a lengyel követség bezárása után Teleki Pál miniszterelnök ezen a szervezeten keresztül tartott informális kapcsolatot lengyel hivatalos körökkel. Hogy a németek gyanakvását elterelje, lemondott a szervezet vezetéséről Károlyi Józsefné (Margarate von Wenckheim), Szapáry Erzsébet és Andrássy Klára (Odescalchi Károlyné) javára. A Bizottság munkájában a továbbiakban titkárán, Salamon Rácz Tamáson keresztül vett részt, aki a Menekültügyi Bizottság titkára lett.^[31]

A Klebelsberg által vezetett Országos Weekend Egyesület a halála után újjáalakult, és ugyancsak megválasztotta a vezetőjének.^[32]

1933-ban több akcióval jelentkezett az egyesület: vezessék be a nyári időszámítást, a köztisztviselők már szombat délben távozhassanak a munkából pihenni,^[33] a teherhajók ne köthessenek ki a Lánchídnál, füsttel borítva el a várost.^[34] A társadalmi ellenállás ellenére 1934-ben már Gömbös Gyula miniszterelnök is támogatta a mozgalmat. Az egyesület pedig vendéglátó házakat szervezett, hogy a víkendezni vágyóknak elegendő szállás álljon a rendelkezésére. Az egyesület legfőbb célja az volt, hogy évi 40 milliós bevétellel gyarapodjon a belföldi idegenforgalom.^[35]

A szervezet 1936-tól Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség néven működött. Széchenyi bő egy évtizedes munkássága alatt a dolgozók regenerálódásának és a településfejlesztésnek a kérdését együtt kezelte.

1933-ban kinevezték az Országos Fagazdasági Tanács póttagjának,^[36] és megválasztották az Országos Magyar Kertészeti Egyesület (OMKE) elnökévé. Munkáját 11 éven át látta el Varga Márton ügyvezető elnökkel együttműködve. Munkásságukat Solti László egyesületi alelnök 1942-ben így összegezte:

„Az elmúlt tíz év munkájára visszaemlékezve, nem időrendben, de a dolgok súlyának rendjében emlékezem meg: 1. Érdekképviseleti rendszer kiépítése. 2. Az állandó kiállítási csarnok megépítése. 3. Az egyesület saját otthonának megteremtése. 4. A piacrendezés. 5. Az egyesület anyagi helyzetének megszilárdítása. 6. Kertészképzés fejlesztése. 7. A kertészek Értékesítő Anyagbeszerző és Termelőszövetkezetének megalakítása, mind az elmúlt tíz év eredményes munkájáról tanúskodik.”^[37]

1933-ban az OMKE és a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete közös kiállítást szervezett annak jegyében, hogy a termelők hagyjanak fel a gabonatermeléssel, és Magyarország Európa éléskamrájává legyen a gyümölcsexport által. Felszólaltak a kertészek jogviszonyának rendezéséért, a céltalan, ötletszerű telepítések megakadályozásért és a gyümölcsimport értelmetlensége miatt.^[38] Ötlete nyomán ettől az évtől kezdve évente megrendezték A magyar föld hete c. találkozót, amely nemcsak szakmai és üzleti kiállítás volt, de az érdekérvényesítés és az oktatás színtere is.^[39]

1934-ben a kertészeti egyesület az Országos Weekend Egyesülettel rendezett virágkiállítást a Városligetben, a Stefánia úti régi Kolegorszky-kioszk helyén. A kiállítást Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter nyitotta meg.^[40] 1939-ben a kioszk helyén Virágkiállítási pavilont építettek, amely az 1970-es évek elején, a BNV Kőbányára költöztetésekor a funkcióját vesztette, romjait 2018-ban bontották el.^[41]

A kertészet magánemberként is foglalkoztatta. Gyermekkorának színterét, a pósteleki kastélyt édesanyja építtette. Édesapja halála után közösen gondozták tovább az épületet és a birtokot. Kertjükben 40 ezer rózsatő nyílt, és halastó, úszómedence is tartozott az épülethez, ami napjainkban romos állapotban van. Mintagyümölcsösének egy részét szociális okból helybeli kisembereknek burgonyatenyésztésre harmados művelésre átadta.^[42]

Feleségével pasaréti villájukban teraszosan emelkedő, lépcsőkkel és szökőkúttal tagolt, mediterrán kertet épített Szende Andor építész közreműködésével.^[43]

• Közös magyar-lengyel határt! Nemzeti Újság, 1932. január 19. (14. évf., 14. sz.) 1.
• A mai arisztokrata ifjúság. Észrevételek Széchenyi Aladár gróf előadására. Budapesti Hírlap, 1932. február 21. (52. évf., 42. sz.) 5.
• Gyors és mohó kartell-árdrágítás fenyegeti a földművelési kormány gyümölcstermesztési akcióját. Budapesti Hírlap, 1932. április 17. (52. évf., 84. sz.) 16.
• Az Alföld problémái. Nemzeti Újság, 1932. május 22. (14. évf., 112. sz.) 2.
• Nagy embert temetünk... Nemzeti Újság, 1932. október 14. (14. évf., 231. sz.) 7.
• „A legtöbb tennivaló az Alföldön van.” Beszélgetés Széchenyi Károly gróffal az Alföldi Bizottság feladatairól. Nemzeti Újság, 1932. december 8. (14. évf., 276. sz.) 2.
• Az 1934. évi Tavaszi Kertészeti és Weekend Kiállítás. Kertészeti Szemle, 1934. május (6. évf., 5. sz.), 143-146.
• A mezőgazdaság nagy bemutatkozója és a külföld. Budapesti Hírlap, 1934. szeptember 30. (54. évf., 221. sz.) 24.
• Széchenyi Károly gróf a Magyarság útján hívja fel a nagybirtokosokat a délvidéki menekültek elhelyezésére. Magyarság, 1934. december 23. (15. évf., 287. sz.) 5.
• Az Országos Magyar Weekend Egyesület (OMWE) szerepe a hazai nyaralás és hétvégi üdülés fellendítésében. Néptanítók lapja, 1935. november 2. (68. évf., 21. sz.) 826.
• Az alföldi gondolat. Pesti Napló, 1936. október 10. (87. évf., 232. sz.) 1.
• Széchenyi Károly gróf, az Alföldi Bizottság szónokának beszéde. In: Gróf Klebelsberg Kunó emlékezete. A gr. Klebelsberg Kunóról szóló emlékbeszédek és megemlékezések, 1932-1938. Budapest, 1938. 33.
• Mit tehet a tanító a hazai nyaralás érdekében? In: Hefty György (szerk.): Magyar tanítók albuma (Budapest, 1938) 240.

Édesapja gróf Széchenyi Antal (1867-1924), édesanyja gróf Wenckheim Krisztina (1874-1970). Apja a birtoknak és a családjának élt, nem vállalt közfeladatokat. Édesanyja építtette a pósteleki Széchenyi–Wenckheim kastélyt, amelynek kertje és rózsakertje híres volt.

Ükapja Széchenyi Ferenc (1754-1820), dédapja Széchenyi Pál (1789-1871), Széchenyi István (1791-1860) bátyja.

Testvérei:

• Széchenyi Antoinette (Ókígyós, 1896. január 22. – Overijse, Belgium, 1971. december 27.)
• Széchenyi Ilona (Ókígyós, 1898. június 2. – Seaton, Egyesült Királyság, 1984. január 20.)
• Széchenyi Ferenc (Budapest, 1901. február 9. – Asheville, USA, 1963. július 29.)

Felesége, a polgári származású Vágvölgyi Gabriella Mária (Esztergom, 1897. augusztus 4. – New York, USA, 1979. október 15.) Vágvölgyi Béla tanítóképezdei tanító lánya volt.^[44] Esküvőjüket 1936. február 19-én tartották a ferencrendi plébánia templomban,^[45] házasságuk gyermektelen maradt.

• Országos Magyar Gazdasági Egyesület (tag, 1926)^[46]
• Báthory Bizottság (alelnök, 1932)
• Magyar Weekend Egyesület (elnök, 1933)^[47]
• Országos Magyar Kertészeti Egyesület (elnök, 1933) ^[48]
• Magyar Belhajózási Egyesület (alelnök, 1934)^[49]
• Magyar Magkereskedők Országos Egyesülete (elnök, 1936)^[50]
• Österreichische Gartenbau Gesellschaft (tiszteletbeli tag, 1937)^[51]

• Magyar Érdemrend középkeresztje (1922)^[52]
• Polonia Restituta középkeresztje (1932)^[53]