[go: up one dir, main page]

A Sulmtalbahn egy normál nyomtávú helyiérdekű vasútvonal Leibnitztől Pölfing-Brunnig Nyugat-Stájerországban. A vonal összeköti az osztrák Déli Vasút vonalát a Mura folyótól a GÍKB vonalával, a Wieserbahnnal. A Sulmtalbahn részvénytársaság építette, 1907-ben nyitották meg és 1967-ig használták.

Sulmtalbahn
Leibnitz – Pölfing Brunn
Karte
Karte
Kontinens Európa
Ország Ausztria
Tartomány Stájerország
Spielfeld-Straßtól
0,000 Leibnitz 270 t.sz.m.
Graz felé
1,827 Kaindorf
5,062 Muggenau-Silberberg
7,364 Heimschuh
12,000 Fresing
14,859 Maierhof még: Mayerhof
18,806 Gleinstätten
20,610 Prarath
21,954 Sankt Martin – Dietmannsdorf im Sulmtal
Lieboch felől
24,768 Pölfing-Brunn
Wies-Eibiswald felé
Die Strecke der Sulmtalbahn zwischen Leibnitz und Gleinstätten (links unten), Bearbeitung von 1910 (Franzisco-Josephinische Landesaufnahme).

Története

szerkesztés

Építése és üzeme

szerkesztés

1906. január 31-én Karl Freiherr von Wucherer-Huldenfeld és Dr. Leopold Stramitzer koncessziót kaptak egy helyi érdekű vasút kiépítésére és üzemeltetésére Leibnitztól Pölfing-Brunnig. Az első kapavágásokat már március 11-én megtették Leibnitznél. A Déli Vasút 1907. április 26-án szerződésben átvette a megkezdett pálya építésének irányítását, amelyet hivatalosan október 13-án nyílt meg. 1917-ben az első világháború következtében fennálló szénhiány miatt a forgalmat több hónapig szüneteltetni kellett. 1924. január 1-jén az Osztrák Szövetségi Vasutak (BBO) vette át, miután a Déli Vasút a Sulmtalbahnon megszüntette a forgalmat. 1930. április 1-én a Graz-Köflacher vasút vette át a működtetését, amelynek a Sulmtalbahn részvényeinek többsége most a tulajdonában van. 1930. május 15-én kezdte a GKB a Sulmtalbahn vonatokat Leibnitzből Wiesbe közlekedtetni.[1]

Az egyetlen állomás a vonalon, melyet a vasúti átjárók ütemtervnek megfelelően telepítettek Fresing állomás volt. Vasútbiztonsági és a jelzőrendszer nem készült.[2]

A háború utáni

szerkesztés

1953-tól gőzmozdonyok helyett VT 10 sorozatú sínautóbuszok bonyolították a személyforgalmat. 1957. október 13-án a Sulmtalbahn 50 éves jubileumát nagy érdeklődés mellett ünnepelték.

A háború utáni időszakban a motorizáció növekedése a személyforgalomban az utasszám csökkenését okozta. Ez a csökkenő tendencia azonban a teherforgalomban nem mutatkozott és még 1967 elején is kiterjedt felújítási munkát végeztek a vasúti pályán.[3] Ennek ellenére, meglepő módon 1967. május 27-én megszüntették a forgalmat, a személyzetet csupán három nappal korábban informálták.[3] A teherforgalom 1967. május 31-ig maradt fenn.

A 6,1 km hosszú szakasz Gleinstätten és Pölfing-Brunn között megmaradt, mint a Wieserbahnhoz kapcsolódó vasútvonal. A többi pályát 1976 őszén felszedték, és elszállítottak körülbelül 1100 tonna régi sínt. Ma a korábbi pálya egy részét kerékpárútként használják.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. Die Sulmtalbahn (1907–1967). In: GKB Drehscheibe. Graz, April 2007, S. 9 f., ZDB-ID 2181683-9.
  2. Von Graz nach Pölfing-Brunn. In: GKB Drehscheibe. Graz, Dezember 2012, S. 19–20,ZDB-ID 2181683-9.
  3. a b Sulmtalbahn eingestellt. In: Zeitschrift Eisenbahn, 7/1967, Verlag Bohmann, Wien

Kapcsolódó szócikk

szerkesztés
  • Horst Knely: Vor 100 Jahren: Die Eröffnung der Sulmtalbahn. In: Eisenbahn Österreich, Heft 9, 2007, S. 446–448.
  • Josef Slezak, Hans Sternhart: Die 100 jährige GKB - ein Leckerbissen für Eisenbahnfreunde. Eigenverlag, Wien 1960.
  • Sepp Tezak: Erinnerungen an die Sulmtalbahn. In: Schienenverkehr aktuell, Heft 6, 1992, S. 8 ff.
  • Sepp Tezak: Relikte der Sulmtalbahn. In: Schienenverkehr aktuell, Heft 12, 1998, S. 7 ff.
  • Dietmar Zweidick, Monika Andrä: Die Sulmtalbahn, Festschrift zur Ausstellung in Kaindorf. Eigenverlag, Mai 2007.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulmtalbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.