Richard Nixon
Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között.
| Richard Nixon | |
 | |
| 1971 decemberében | |
| Az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke | |
| Hivatali idő 1969. január 20. – 1974. augusztus 9. | |
| Alelnök(ök) | Spiro Agnew (1969–1973) Gerald Ford (1973–1974) |
| Előd | Lyndon B. Johnson |
| Utód | Gerald Ford |
| Az Egyesült Államok 36. alelnöke | |
| Hivatali idő 1953. január 20. – 1961. január 20. | |
| Elnök | Dwight D. Eisenhower |
| Előd | Alben Barkley |
| Utód | Lyndon B. Johnson |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1913. január 9. Yorba Linda, Kalifornia |
| Elhunyt | 1994. április 22. (81 évesen) New York, New York |
| Sírhely | Richard Nixon Presidential Library and Museum |
| Párt | Republikánus Párt |
| Szülei | Hannah Milhous Nixon Francis A. Nixon |
| Házastársa | Pat Nixon |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Vallás | kvéker |
| Díjak |
|
 | |
| Richard Nixon aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Richard Nixon témájú médiaállományokat. | |
Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John Fitzgerald Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első és egyetlen elnöke, aki lemondott hivataláról.[2]
Pályafutása
szerkesztésA második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké.
A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor.
1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky[3] volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a vietnámi háború végét jelentette.
Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban, június 17-én a Potomac partján álló Watergate-épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten.[4] A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.
Főbb művei
szerkesztés- Six Crises (1962)
- RN: Memoirs (1978)
- The Real War (1980)
- Leaders (1982)
- Real Peace: A Strategy for the West (1984)
- No More Vietnams (1986)
- 1999: Victory Without War (1988)
- In The Arena: A Memoir of Victory, Defeat and Renewal (1990)
Magyarul
szerkesztés- Richard Nixon elnök jelentése a kongresszusnak az Amerikai Egyesült Államok 1970-es évekre szóló külpolitikájáról. Teljes fordítás; Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnökség, Bp., 1973
Megjelenése a kultúrában
szerkesztésFilmművészet
szerkesztés- Az elnök emberei (1976) rendező: Alan J. Pakula
- Washington zárt ajtók mögött (tv sorozat, 1977) rendező: David W. Rintels
- Frost Nixon: Watergate (1977) rendező: Jørn Winther
- Nixon (1995) rendező: Oliver Stone
- Kissinger és Nixon (1995) rendező: Daniel Petrie
- Frost/Nixon (2008) rendező: Ron Howard
- Futurama – Nixon levágott és tartósított feje a Föld elnöke
- Watchmen: Az őrzők (2009) rendező: Zack Snyder
- Ki vagy, doki? 6. évad, 1-2. epizód [1]
- Mélytorok: A Watergate-sztori-Mark Felt: The Man Who Brought Down the White House (2017) rendező: Peter Landesman
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Biographical Directory of the United States Congress (angol nyelven). United States Government Publishing Office, 1903
- ↑ On this day: Richard Nixon becomes the only US president to resign. Jerusalem Post, 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2023. november 17.)
- ↑ Tricky Dicky by Country Joe McDonald, youtube.com
- ↑ 1972. június 17. | Betörőket fognak el a Watergate-épületkomplexumban, rubicon.hu
Források
szerkesztés- Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas kiadó (2006)
További információk
szerkesztés- Akiből két spániel csinált elnököt – Index fotógaléria Nixon 100. születésnapjára
- Avar János: Nixon a Fehér Házban; Kossuth, Bp., 1969
- Vajda Péter: Nixon; Kossuth, Bp., 1972
- Henry Kissinger: Richard Nixon – Az egyensúly stratégiája. In Henry Kissinger: Az állam vezetéséről: Hat politikai stratégia a XX. századból. Budapest: MCC Press. 2023. ISBN 978-963-644-000-8
| Elődje: Lyndon B. Johnson |
Utódja: Gerald Ford |
| Elődje: Alben Barkley |
Utódja: Lyndon B. Johnson |