Raoul Lufbery

Lufbery Franciaországban született 1885. március 14-én, anyja francia, apja, Edward Lufbery amerikai volt. Édesanyja korán meghalt, apja pedig 1890-ben újranősült, őt és két idősebb fivérét édesanyja családjára bízta, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Ott először New Yorkban és New Jersey-ben lakott, majd a connecticuti Wallingfordba költözött. Ismét megözvegyült, és bélyegügynökként dolgozott, hogy támogathassa öt gyerekét.^[1]

Raoul Lufbery tizenévesen kezdett el dolgozni Franciaországban, majd 19 éves korában elindult világot látni. Keresztülutazott Észak-Afrikán, járt Konstantinápolyban, a Balkánon és Németországban, útközben alkalmi munkából élt. 1906-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzon apjával. Csak megérkezése után tudta meg, hogy Edward Lufbery Európába hajózott. A következő két évet Wallingfordban töltötte Charles bátyjánál és sógornőjénél, közben egy ezüstöző üzemben dolgozott.^[1]

1908-ban Kubába, New Orleansba, majd San Francicóba utazott, ahol belépett az amerikai hadseregbe. A Fülöp-szigeteken szolgált, majd leszerelése után Japánba és Kínába utazott. 1912-ben Indiában találkozott a francia pilótával, Marc Pourpéval. Lufbery Pourpe fő szerelője lett, és repülőbemutatójukkal Indiában, Kínában és Egyiptomban turnéztak. 1914 nyarán Franciaországba utaztak. Az első világháború kitörése után Purpe belépett a légierőbe, Lufbery, mivel amerikai állampolgár volt, a Francia Idegenlégióhoz csatlakozott. Lufbery, miután 1914 decemberében értesült társa haláláról, engedélyt kért és kapott arra, hogy pilótakiképzést kapjon. Először bombázógépeken repült, majd 1916 áprilisában megkezdte vadászrepülői kiképzését.^[1]

1916 májusában Raoul Lufbery őrmester csatlakozott a frissen, amerikai önkéntesekből alakult repülőszázad, az Escadrille Lafayette-hez. Lufbery 1916 októberében lelőtte az ötödik ellenséges repülőgépet, ezzel hivatalosan, a századból először ász lett. Szolgálata során igazoltan 17 ellenséges repülőt semmisített meg. 1917. november 17-én áthelyezték az amerikai légierőhöz, ahol őrnagynak nevezték ki 1918. januárban. A következő hónapokban pilótákat oktatott. Köztük volt a legeredményesebb amerikai, a 26 gépet lelövő Eddie Rickenbacker is, aki öt hónappal az első világháború vége után azt mondta kiképzőjéről, hogy „mindent, amit tanultam, Lufberytől tanultam”. Lufbery visszatért a frontra, és 1918. május 19-én felszállt utolsó bevetésére. Toul közelében rátámadt egy német megfigyelő gépre, és a tűzharc során repülője hirtelen kigyulladt. Az amerikai pilóta, annak ellenére, hogy nem volt ejtőernyője, kiugrott a lángoló, alacsonyan szálló gépből, rázuhant egy kerítésre, és azonnal meghalt. katonai tiszteletadás mellett temették el, majd 1920-ban maradványait áthelyezték az Escadrille Lafayette versailles-i emlékművéhez.^[1]

• ↑ Connecticut History: World War I Flying Ace Raoul Lufbery. connecticuthistory.org. Hozzáférés ideje: 2024. január 9.