Régis Szent Ferenc-János

1597. január 31-én született a Narbonne melletti Fontcouverte településen, kisnemesi családból, melynek története során sokszor fogott fegyvert a hugenották ellen. A kor szokása szerint kezdeti oktatását otthon kapta, házitanítótól. 1610-ben került Béziersbe, a helyi jezsuita iskolába.

1616 decemberében Toulouse-ban belépett a Jézus Társasága noviciátusába. 1618. december 8-án Auchban tette le első fogadalmát, majd ez után kilenc hónapig retorikát tanult Cahorsban. 1619. októberétől tanító a Billon kollégiumban, Auvergneben. 1622 és 1625 között a tournoni kollégiumban katekizmust tanult. 1625 őszétől két évig Puy kollégiumában, egy évig az auchi kollégiumban volt tanító. 1628-tól ismét Toulouseban folytatja teológiai tanulmányait. Ekkor a városban pestisjárvány tört ki, s kérelmezte, hogy ápolhassa a betegeket. Erre nem kapott engedélyt, viszont a veszélyhelyzet miatt előrehozták a papszentelését, így 1630 májusában pappá szentelték.

1631-től tanár a pamiersi kollégiumban, 1632-től Montpellierben népmisszióba kezd. Kifejezetten kálvinista vidékre került, de főleg egyszerű, érthető prédikációinak köszönhetően nagy sikereket ért el.

 

A jezsuita rendben 1633. november 6-án tette le utolsó fogadalmait. Ez után Viviers-be került, amely környéken a kor vallási villongásai a pasztorációt nagyon megnehezítették. Ferenc-János bátran fogott munkához, szolgálata azonban egy meglehetősen kellemetlen esettel kezdődött. Néhány kétes erkölcsű pap bepanaszolta a püspöknél, hogy megzavarja a plébániákat. A püspök hitt nekik, és el akarta őt távolítani. Hitelt érdemlő tanúk végül győzelemre vitték az igazságot. Ferenc-János ekkor kérelmezte, hogy Észak-Amerikába misszióba mehessen, de erre nem kapott engedélyt.

1634-1635 között népmissziókban működött. A szerencsétlenek iránt mindenütt megnyilvánult irgalmas szeretete, a közvélemény pedig számos csodát tulajdonított neki. Az általa tartott hitoktatásokra néha négyezernél is többen gyűltek össze. Látogatta a börtönöket, az elbukott lányok részére otthont épített.

Hivatása közben halt meg, mivel súlyos betegen téli missziót vállalt, s közben Lalouvesc felé tartva eltévedt, s tüdőgyulladást kapott. Még így is megtartotta a prédikációit, de december 26-án összeesett, majd 1640. december 31-én késő este elhunyt.

XI. Kelemen pápa 1716-ban boldoggá, XII. Kelemen pápa 1737-ben szentté avatta.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a John Francis Regis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.  
• Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.  
• Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932.   (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7