Qemal Stafa

A közép-albániai Elbasan városában született. Dibrai(wd) származású apja, Hasan Stafa katonatiszt volt, bátyja, Veli Stafa(wd) (1914–1939) pedig költőként vívott ki magának némi hírnevet.^[1] Középiskolai tanulmányait a shkodrai jezsuiták Xavéri Szent Ferenc Kollégiumában végezte, ekkor csatlakozott az iskolában 1934-ben megalapított kommunista sejthez.^[2] 1937-ben már a Vasil Shanto(wd) alapította shkodrai kommunista csoport tagja volt.^[3] 1939 januárjában I. Zogu hatóságai – a shkodrai csoport többi tagjával együtt – kommunista államellenes tevékenység vádjával letartóztatták, majd februárban börtönbüntetésre ítélték.^[4] A rá rótt verdiktet azonban nem töltötte le, de pontosan nem ismert, hogy fiatal korát figyelembe véve engedték el a büntetését, vagy az ország 1939. április 7-ei olasz megszállása során kialakult zűrzavarban szökött meg az ítélet-végrehajtás elől.^[5]

1939 szeptemberétől az olaszországi Firenzében tanult jogot, de tanulmányait félbeszakítva 1941-ben hazatért.^[6] 1941 nyarán Vasil Shantóval együtt a shkodrai kommunista csoport vezetője volt.^[7] Az 1941. november 8-án megalakult Albán Kommunista Párt alapító tagja, a tizenkét tagú ideiglenes központi bizottság legfiatalabb tagja lett.^[8] Néhány héttel később politikai titkári rangban őt választották meg a november 23-án megalakult Albán Kommunista Ifjúsági Szervezet vezetőjévé, valamint központi bizottságának tagjává.^[9]

A megszálló olasz hatóságok ekkor már körözték Stafát.^[10] Fél évvel később fedték fel rejtekhelyét a tiranai Szent György utcában (Rruga Shëngjergj), egy bizonyos Hysen Dashi házában, fedőnevén a „66-os bázison”.^[11] 1942. május 5-én a reggeli órákban olasz caribinierik és milicisták(wd) vették körbe a házat, de a bent tartózkodók, köztük Stafa, a fürdőszobaablakon át sikeresen megszöktek előlük. A közeli folyóparton azonban Stafát utolérték, aki pisztolyával tűzharcba bocsátkozott üldözőivel, majd saját kezével vetett véget életének, fegyverével mellkason lőtte magát.^[12] Sírja Tirana határában, az Albánia anya szobrot övező hősi temetőben található.^[13]

Diákkorában kezdett társadalmi és politikai témájú verseket és elbeszéléseket írni, ezek közül többet Brutus álnéven folyóiratokban is megjelentetett.^[14] Posztumusz megjelent irodalmi munkái mellett szótárírással is foglalkozott.

Megjelent művei

• Qemal Stafa: Qortimet e vjeshtës: Shkrime letrare (’Őszi szidalmak: Szépírások’). Tiranë: Naim Frashëri. 1962.   90 o.

 

A huszonkét éves korában mártírhalált halt Stafa az Albán Kommunista Párt emblematikus, hősi alakja lett. Az 1944-es felszabadulást követően kiépült kommunista állampárti rendszerben halálának évfordulóján rendszeresen megemlékezéseket tartottak, utcákat, tereket, iskolákat neveztek el róla, majd ő lett a névadója a Tiranában felépült Qemal Stafa Stadionnak is, amely sokáig az ország legnagyobb sportlétesítményének számított.^[15] Hősi kultusza akkora volt, hogy amikor Enver Hoxha, a pártállam teljhatalmú diktátora 1985-ben meghalt, közvetlenül Stafa mellé temették a tiranai hősi temetőben.^[16] Stafa elbasani szülőházában a 20. század második felében emlékmúzeum működött.^[17]

Ugyanakkor a hivatalos heroizálás mögött Stafa halála óta makacsul tartja magát a bizonyítatlan közvélekedés, hogy halálában a kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha keze is benne volt.^[18] A fáma szerint a kommunista pártvezérnek több oka is lehetett Stafa likvidálására: riválisa volt a párt politikai irányvonalának meghatározásában, emellett hírbe hozták azzal a Nexhmije Xhuglinivel, akit Hoxha már kiszemelt jövendőbelijéül, és később feleségül is vett.^[19] Ez utóbbi feltételezést gyengíti, hogy Stafának halála időpontjában Drita Kosturi személyében menyasszonya volt, aki a végzetes május 5-ei reggelen is vőlegényével tartózkodott tiranai rejtekhelyükön.^[20]

• ↑ Bihiku 1980: Koço Bihiku: Histoire de la littérature albanaise. Tirana: 8 Nëntori. 1980.  
• ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
• ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
• ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
• ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870  
• ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
• ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
• ↑ Réti 1981: Réti György: Mit kell tudni Albániáról? Budapest: Kossuth. 1981. ISBN 9630917211  
• ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890