Punt
| Punt | ||||
|
Punt az ókori egyiptomi feljegyzésekből ismert távoli vidék, ahová az egyiptomiak többször is indítottak kereskedelmi expedíciót, a legkorábbi ismertet Szahuré fáraó alatt, a legismertebbet pedig Hatsepszut fáraónő uralkodásának 8. évében. Punt a Vörös-tenger partján helyezkedett el, feltehetőleg a mai Szomália, Dzsibuti vagy Eritrea területén. Az egyiptomiak hívták ta-netjernek, azaz az isten országának is.
| Punt | |
| i. e. 24. század – i. e. 1069 | |
 | |
| Punt feltételezett területe | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Punt témájú médiaállományokat. |
Punt fejedelme megérkezett és magával hozta az adót. Punt országának törzsfői megjelentek és üdvözlésként meghajoltak, hogy fogadják a királynő katonáit. Dicsőitették és magasztalták Amont, az istenek királyát. A hajókat teljesen megrakták Punt országának értékes termékeivel... jó illatú gyantával és friss tömjénnel, nagy mennyiségű ébenfával, elefántcsonttal... szemfestékkel és kutyafejű majmokkal és agarakkal, továbbá leopárdbőrrel és bennszülöttekkel és gyermekeikkel...
A Puntba indított expedíciót részletesen megörökítik Hatsepszut Dejr el-Bahari-i halotti templomának domborművei; a titokzatos országról innen lehet a legtöbbet megtudni, bár az egyiptomiak már az Óbirodalom idején is küldtek ide hajókat, elsősorban tömjénért és mirháért, és Hatsepszut csak felújította a kereskedelmet, ami a második átmeneti kor hükszosz megszállói idején szünetelt.
Punt valószínűleg egy folyó torkolatánál feküdt, mert az állatvilágát ábrázoló képeken édes- és sósvízi halak is láthatóak. Mivel odafelé 30-40 napot, visszafelé, széllel szemben csaknem 3 hónapot kitett az út, Punt nem lehetett távolabb a Vörös-tenger legdélebbi pontjánál, a Guardafui-foknál. Az ábrázolások alapján lakóinak kúp alakú házai cölöpökre épültek, létrán lehetett feljutni beléjük. Ilyen házak ma is állnak Kelet-Afrikában.
Hatsepszut domborművei bemutatják az expedíció teljes történetét. A flotta öt darab húszméteres hajóból állt, mindegyiken 30 evezős szolgált. Az egyiptomiak ajándékot vittek Punt királyának és királynéjának, Parehunak és Itinek. A királynét rendkívül kövér testtel ábrázolták, egyes értelmezések szerint valamilyen betegségben szenvedhetett. A hajókat ezek után megrakták Punt legértékesebb árucikkeivel, mirhával (egyiptomi nyelven antiju) és tömjénnel (szeneter), amikre a vallási szertartásokhoz szükség volt, de a gyógyításban is használták, de hoztak aranyat, ezüstöt, fahéjat, gyantát, egzotikus állatokat, állatbőröket és gyökerestől kiásott élő mirhafákat is – melyből 31 szerencsésen megérkezett Egyiptomba, és a karnaki Ámon-templomban ültették el, de az eltérő éghajlat miatt elpusztultak, így a későbbi fáraók újabb expedíciókat kellett, hogy indítsanak Punt földjére. A domborművek bemutatják a hazavezető utat is, és azt, ahogy Ámon megdicséri Hatsepszutot a sikeres expedícióért és kifejezi örömét.
Puntról kapta a nevét Szomália egyik régiója, Puntföld.
Források
szerkesztés- Alberto Siliotti: Királyok völgye (Gabo, évsz nélk. [1998]) ISBN 963-8009-14-4, pp.108-111