Pataki pisztráng

A pataki pisztráng Észak-Amerika keleti felén, a hideg, oxigénben gazdag tavak és folyók lakója. 1884 óta telepítik Európában, különösen azokba a patakokba, ahová a sebes pisztráng már nem úszik fel. Magyarországi állományai nagyon megritkultak.

Alakja: A hal teste orsó alakú, erősen megnyúlt, karcsú faroknyéllel. Pikkelyei igen kicsinyek, 160-225 az oldalvonal mentén. Az ekecsont fogazottsága: a lemezen 8 fog, a nyél (a fiataloknál is) fogak nélküli. Szájnyílása nagyon széles (a szemek mögé ér). Kevesebb, mint 75 vakzsák van a gyomorkijáratánál. A farokúszó hátulsó szegélye kissé mindig kimetszett.

Színezete: Az állat háta a barnától a sötét olajzöldig változik, hasonlóképpen a hátúszó, amelyen világos márványozás van; oldalain sárga vagy piros, többnyire világos udvarral körülvett pontok ragyognak, hasoldalának színe a sárgástól a vörhenyesig változik. A páros úszók és a farok alatti úszó elülső szegélyei fehér-feketével beszegettek.

Mérete: A 3-5 nyaras példányok 30-40 centiméter hosszúak (0.5-1 kilogramm); 45 centiméternél ritkán hosszabbak.

A pataki pisztráng területhű faj. Tápláléka apró gerinctelenek, később kishalak.

Október és március között ívik, ikráit sebes sodrásban kapart sekély kavicsgödörbe rakja le. Az ikrák száma testkilogrammonként akár 2000 lehet.

Magyarországon méretkorlátozás alá eső faj.

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Fishbase.org
• Gportal.hu^{[halott link]}