Parmigianino
Parmigianino, tulajdonképpen Girolamo Francesco Maria Mazzola (Parma (Olaszország), 1504. január 11. – Casalmaggiore, 1540. augusztus 24.) olasz festő, Filippo Mazzola fia. A manierizmus korszakának jellegzetes mestere. A maga idejében a legünnepeltebb művészek közé tartozott.
Parmigianino | |
Született | 1503. január 11.[1] Parma[2][3] |
Elhunyt | 1540. augusztus 24. (37 évesen)[1] Casalmaggiore[3] |
Állampolgársága | olasz[4] |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Parmigianino témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésFilippo Mazzola festő fia. Művészete Antonio da Correggio hatása alatt állt. 1523-ban Rómába ment. Raffaello és Michelangelo művei is hatottak rá. VII. Kelemen pápánál nagy kegyben állott. 1527-ben, Róma kifosztásakor menekülni kényszerült: előbb Bolognába ment, majd 1530-ban visszatért szülővárosába, Parmába. Élete utolsó 10 évében szülővárosában és a közeli Casalmaggioréban dolgozott. 1531-ben megbízást kapott Parmában a Santa Maria della Steccata templom apszisában freskó elkészítésére, azonban ezt nem teljesítette, a szenvedélyévé vált az alkímiának is köszönhetően – ezért 1539-ben bebörtönözték. Rézkarcai a műfaj legkorábbi mesterművei közé tartoznak.[5]
Stílusa
szerkesztésStílusa a korai manierizmushoz sorolható.
André Chastel írja róla:
„… ő, Correggio tanítványa azt tűzte ki célul, hogy eljusson a kellem és a báj teljéhez, kiküszöbölve minden realista elemet a kompozíció alakjaiból; stílusát (maniera) egész sereg festő utánozta. ... Parmigianinóval a festészet azt tűzte ki célul..., hogy tárgya az a "nem is tudom mi" legyen, ami a belső, azaz képzeletünkben kivirágzott képből ered... ügyesen összeolvasztva azt a természet formáival. Ez a "manierista" magatartás irányítja aztán a festő egész idegen, állhatatlan, könnyed személyiségét.[6]”
Főbb művei
szerkesztés- Hosszú nyakú Madonna (1535 körül, Pitti)
- Szent György (freskó, a parmai S. Giovanni Evangelista-templomban)
- Szent Katalin
- Madonna szentek között
- A szent család
- Szent Jeromos látomása
- Íjat faragó Ámor.
Képgaléria
szerkesztés-
Önarckép homorú tükörben, 1524
-
Önarckép, 1540
-
Antea
-
La schiava turca
-
Camilla Gonzaga három fiával
-
Fiatalember
-
Férfi könyvvel
-
Férfi könyvvel
-
Egy egyházfi portréja
-
Lorenzo Pucci kardinális
-
Férfiképmás (Condottiere Malatesta Baglioni?)
-
Francesco Mazzola
-
Gian Galeazzo Sanvitale, Fontanellato grófja
-
Nemesember portréja (G.B. Castaldi)
-
Egy férfi
-
Lorenza Cybo, a pápai gárdisták kapitánya
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Parmeggianino, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- André Chastel: Itália művészete. Corvina Kiadó. 170. old.
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 549 – 550. o. ISBN 963-9257-11-7
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b RKDartists (holland nyelven)
- ↑ Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 12.)
- ↑ Magyar nagylexikon 550. old.
- ↑ André Chastel: Itália művészete. Corvina Kiadó. 170. old.