Paraszt

A paraszt szónak két jelentése van, egy főnévi és egy melléknévi. A szláv eredetű szó kezdetben melléknévként jelent meg a magyar nyelvben, de később jelentéstapadással alakult ki a főnévi alakja. Nyelvjárásokban előfordul még a „paroszt”, „pariszt” és a „prosztó” változat is. Pejoratív mellékzöngéje az évszázadok során alakult ki.^[1]

Ökrökkel vontatott ekén ülő paraszt, 1625

Bikkessy Heinbucher József *Kunsági paraszt*, színezett rézmetszet, 1816

Parasztasszonyok munka közben az első világháború idején

A szó eredete

A magyar nyelvbe a „paraszt” szó a szerb, horvát, illetve szlovén prost szóból kerülhetett, amelynek jelentése „egyszerű, közönséges, nyers, durva”. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi, mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkást (agrárproletárt) megnevező jelentése csak később alakult ki.^[2]

Szinonim melléknévi jelentései

közönséges, mindennapi
világi (nem egyházi)
egyszerű művű, dísztelen (ruha, bútor, fegyver stb.)
köznépi, nem nemes
nyers, durva
tudatlan, tanulatlan
szimpla, nem teljes (virág)
szelíd
sovány (hús)
esztelen, féleszű

Szinonim főnévi jelentései

világi személy
megműveletlenül hagyott föld
gyalog (mint sakkfigura) köznapi elnevezése
köznépi, nem nemes személy
üresen, megműveletlenül hagyott része valaminek

A parasztság története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Aratás. A gépesítés és nagyüzemi gazdálkodás nagymértékben csökkentette a parasztság lélekszámát

A jobbágyság

Bővebben: Jobbágy

Feudális társadalmi intézmény, a mezőgazdasági munkát végző jobbágyok személyi függése a nemesi rangú földesúrtól, aki közigazgatási és bírói jogosítványokkal rendelkezett a fölöttük, munkakényszert írt elő számukra saját földjén, korlátozta költözésüket. Másrészt felügyelte a rendet és katonai védelmet jelentett számukra.