Nappali lepkék
A nappali lepkék (Diurna) a lepkék (Lepidoptera) hagyományos rendszertanában a nagylepkék (Macrolepidoptera) egyik rendszertani csoportja. A genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy a csoport – miként párja, az éjszakai lepkéké (Heterocera) is – parafiletikus, a lepkészek azonban kényelmi szempontból továbbra is használják – főleg, hogy a bennük elkülönített családok már monofiletikusak, és biztosítja visszakapcsolódásukat a genetikus rendszertanba. Hazai nappali lepkéknél ezeket a taxonómiai problémákat jelentősen enyhíti, hogy valamennyien a Bombycina altagozat Rhopalocera kládjába tartoznak. Ezért ezt valódi nappali lepkéknek nevezve Magyarországon a klád a nappali lepkék szinonimájaként használható.
Származásuk, elterjedésük
szerkesztésAz éjjeli lepkékből alakultak ki, de jóval azok után: első ismert maradványaik alig 40 millió évesek.[1]
A fajok többsége trópusi. A Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület adatbázisa (2014. december) szerint hazánkban öt családjuk fajai fordulnak elő:
- busalepkék (Hesperiidae) 3 alcsaláddal:
- buskaformák (Hesperiinae)
- máskaformák (Heteropterinae)
- pürkaformák (Pyrginae)
- pillangók (Papilionidae) 3 alcsaláddal:
- pillangóformák (Papilioninae)
- apollóformák (Parnassiinae)
- farkasalmalepkeformák (Zerynthiinae)
- fehérlepkék (Pieridae) 3 alcsaláddal:
- kéneslepkeformák (Coliadinae)
- mustárlepkeformák (Dismorphiinae)
- fehérlepkeformák (Pierinae)
- boglárkalepkefélék (Lycaenidae)'' 4 alcsaláddal:
- kockáslepkék (Hamearinae)
- tűzlepkék (Lycaeninae)
- valódi boglárkák (Polyommatinae)
- csücsköslepkék (Theclinae)
- tarkalepkefélék (főlepkék, Nymphalidae) 6 alcsaláddal:
- színjátszó lepkék (Apaturinae)
- helikonlepkék (Heliconiinae)
- csőröslepkék (Libytheinae)
- fehérsávos lepkék (Limenitinae)
- tarkalepkék (Nymphalinae)
- szemeslepkék (Satyrinae)
A korszerű rendszertanok a farkasalmalepkeformákat az apollóformák (Parnassiinae) Luehdorfiini nemzetségébe sorolják.[2]
Megjelenésük, felépítésük
szerkesztésA tágabban értelmezett nappali lepkék közé azok tartoznak, amelyek:
- csápja a végén bunkószerűen megvastagszik és
- szárnyait nem kapcsolja össze erre módosult készülék.
A csoportot hagyományosan két alcsoportra bontják:
- a valódi bunkóscsápúakra és
- a busalepkékére;
utóbbiak csápbunkója vékony, néhány ízből álló fonálban végződik, a fejük pedig igen széles, robusztus (Ronkay).
A legtöbbjük élénk színezetű vagy fehér, mintás. Viszonylag sok faj mellső lábpárja elcsökevényesedett, ezeknek gyakorlatilag négy lába van.[3]
Életmódjuk, élőhelyük
szerkesztésBár elnevezésük arra utal, hogy fajai nappal repülnek, ez nem teljesen igaz: a nappali lepkék néhány faja éjszakai életet él, és épp így, az „éjszakai lepkék” között is van néhány nappal repülő faj (Ronkay). Nyugalmi helyzetben a legtöbb faj a háta felett összecsukva tartja szárnyait.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Paul Whalley, 1998: Lepkék és pillangók. Park Könyvkiadó, Budapest, p. 6.
- ↑ Wikifajok: Zerynthia
- ↑ Paul Whalley, 1998: Lepkék és pillangók. Park Könyvkiadó, Budapest, p. 6–7.]]
- ↑ Paul Whalley, 1998: Lepkék és pillangók. Park Könyvkiadó, Budapest, p. 6.]]
Források
szerkesztés- Ronkay, 1986: Ronkay László: 88 színes oldal a nappali lepkékről. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. ISBN 963 232 110 3. ISSN 0230-2845.