Makákó

Egy faj, a berber makákó kivételével Ázsia déli és keleti részein élnek; egyebek közt Japánban és a Szunda-szigeteken is. A jégkorszak előtt elterjedési területük jóval nagyobb, Kelet-Ázsiától Nyugat-Európáig egybefüggő volt; ennek emlékét őrzik egyes populációik a Himalájában és más magashegységekben.

Termetük alacsony, középhosszú végtagjaik erősek. Homlokuk hátrafelé csapott, és erős szemöldökívekkel borul a szemekre; előreálló orruk bekerített; orrlyukaik nem az orr végén ülnek. Állkapcsuk vaskos. Rövid hüvelykujjukon lapos, a többi ujjukon félhengeres körmök nőnek. Ülepük csupasz, ülőgumóik jól fejlettek. A farok hossza és vastagsága rendkívül változékony: egyes fajoké megközelíti a test hosszát eléri, másoké elsatnyult. Alsó állkapcsukban megvan a nagy hátsó zápfoguk.

Szőrzetük többnyire pasztellszínű. Fejükön a szőrzet középütt kettéválasztott vagy parókaszerűen borul a különben kopasz fejtetőre. Körszakálluk hiányozhat, de egyes fajoké hatalmasra duzzad.

Részben fán lakók, részben a földön élnek; többnyire pár tucat fős csapatokban. Természetes élőhelyeik beszűkülésével nagy csapataik költöztek be különféle emberi településekre (Delhiben már gyakorlatilag megoldhatatlan problémát okoznak [1]). Állati és növényi táplálékot egyaránt fogyasztanak. Jól szaporodnak fogságban is; jól háziasíthatók. Az ösztrusz idején a nőstények ivarszervei erősen megduzzadnak. Vemhességük körülbelül hét hónapig tart. Három-ötévesen válnak ivaréretté.

A vadon élő makákók csoportjainak szerkezete a rokon nőstények szövetségén alapul; a nőstények egyes alcsoportjai együtt indulnak táplálékszerző útjaikra. A rokoni kapcsolatok közül a legfontosabb számukra az anya–lány viszony; a dominancia a születés sorrendjében alakul ki. Az alcsoportokhoz csatlakoznak a hímek is és ők is kialakítják saját rangsorukat, de csoport felépítését alapvetően az határozza meg, hogy a nőstények rokonai, illetve játszótársai-e egymásnak. Az anyák (védelmezőleg) hím kölykeik játékaiba is beavatkoznak, ezért a hímek rangsora részben anyáik rangsorát képezi le (Csányi, 1999, 41. o.).

A nembe az alábbi 24 faj tartozik, melyeket öt csoportba csoportosítanak.

• Macaca sylvanus csoport – 1 faj
  • Berber makákó vagy magót (Macaca sylvanus)

• Macaca nemestrina csoport – 12 faj
  • Oroszlánfejű makákó (Macaca silenus)
  • Emsemakákó (Macaca nemestrina)
  • Oroszlánmakákó (Macaca leonina)
  • Mentawai-szigeteki makákó (Macaca pagensis)
  • Siberut-szigeti makákó (Macaca siberu)
  • Szerecsenmakákó (Macaca maura)
  • Szürkekarú makákó (Macaca ochreata)
  • Buton-szigeti makákó (Macaca brunnescens)
  • Barnalábú makákó (Macaca tonkeana)
  • Heck-makákó (Macaca hecki)
  • Üstökös makákó (Macaca nigra)
  • Gorontalo makákó (Macaca nigrescens)

• Macaca fascicularis csoport – 2 faj
  • Közönséges makákó vagy jávai makákó (Macaca fascicularis)
  • Medvemakákó (Macaca arctoides)

• Macaca mulatta csoport – 3 faj
  • Rézuszmajom vagy bunder (Macaca mulatta)
  • Japán makákó (Macaca fuscata)
  • Tajvani makákó (Macaca cyclopis)

• Macaca sinica csoport – 6 faj
  • Parókás makákó (Macaca radiata)
  • Ceyloni makákó (Macaca sinica)
  • Asszami bunder (Macaca assamensis)
  • Tibeti makákó (Macaca thibetana)
  • Arunachal makákó (Macaca munzala)
  • fehérarcú makákó (Macaca leucogenys)

• Brehm: Az állatok világa
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 574–575. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Egyénnek látnak minket a (makákó)majmok (Index.hu, 2008. február 5.)
• Csányi 1999: Csányi Vilmos, 1999: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Budapest, 2003, 308. o.