Magyar Dolgozók Pártja
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) sztálinista irányvonalat követő kommunista párt volt Magyarországon 1948 és 1956 között, amely 1948. június 12-én alakult a Szociáldemokrata Párt (SZDP) erőszakos felszámolásával és a Magyar Kommunista Pártba történő beolvasztásával. Az egyesülés a kommunisták dominanciájának platformján jött létre és megszüntette az SZDP-t.
| Magyar Dolgozók Pártja | |
 | |
| Adatok | |
| Elnök | |
| Utolsó vezető | Gerő Ernő |
| Alapítva | 1948. június 12. |
| Feloszlatva | 1956. október 31. |
| Elődpárt | Magyar Kommunista Párt (MKP) |
| Utódpárt | Magyar Szocialista Munkáspárt |
| Székház | 1056 Budapest, Akadémia utca 17. |
| Ifjúsági tagozat | Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) |
| Pártújság | Szabad Nép |
| Ideológia | Kommunizmus Marxizmus–leninizmus sztálinizmus |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőbaloldal |
| Parlamenti jelenlét | 1948–1956 |
| Hivatalos színei | vörös |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Dolgozók Pártja témájú médiaállományokat. | |
Az egyesülés előzményei
szerkesztés1945-től a Magyar Kommunista Párt – főleg a Belügyminisztérium és a politikai rendőrség ellenőrzésén keresztül és a megszálló szovjet hadsereg irányítása alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság (röviden SZEB) segítségével – parlamenti képviseleti arányánál jóval nagyobb hatalmat birtokolt.
Politikai ellenfelei (sőt alkalmi szövetségesei) megosztásával – a szalámitaktika néven elhíresült módszerrel –, a kommunistákkal nem szimpatizáló politikusok perbefogásával, elhurcolásával és elüldözésével az évtized végére egyeduralkodó pozícióba került. Az egyetlen megmaradt számottevő még részlegesen független politikai erő az SZDP lett. Ennek nem együttműködő politikusaival szemben a kommunisták ugyanazokat a módszereket alkalmazták, mint azokkal szemben, akiket ellenségeiknek tekintettek, a pártnak látszatra egyenlő felek közti pártegyesülést (valójában bekebelezést) ajánlottak. A hiteles szociáldemokrata politikusok (Peyer Károly, Kéthly Anna, Szélig Imre, Szeder Ferenc, Valentiny Ágoston, Györki Imre stb.) pártvezetésből való kiszorítása után a megalkuvó szociáldemokrata vezetők számára csak a behódolás és (legalább ideiglenes) kommunista pártkarrier, vagy egzisztenciájuk (életük) veszélyeztetése maradt, mint választási lehetőség.
Vezető funkcionáriusai
szerkesztésA párt elnöke kezdetben, 1950-ig a szociáldemokrata Szakasits Árpád volt. A tényleges hatalom azonban a kommunista Rákosi Mátyás kezében volt. Jelentős szerepe volt a párt irányításában Gerő Ernőnek is. A pártfőtitkár-helyettesi tisztséget Marosán György töltötte be.
A Magyar Dolgozók Pártja 1956. október 31-én, a forradalom idején átalakult, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven működött tovább, 1957-től Kádár János vezetésével.