Lackfi István

A családnak nevet adó Kerekegyházi Lack,^[1] a dunántúli Hermány nemzetség Arad és Csanád megyébe szakadt középbirtokos ágának a sarja volt. A Lackfi család a 14. században az ország legelőkelőbb és leggazdagabb családjai közé emelkedett és évtizedeken keresztül Erdély sorsának is irányító tényezői voltak.^{[mj 1]}

Károly Róbert idejében a család tizenhat éven át viselte a székelyek ispánságának tisztét. Az erdélyi vajdaságot és a keleti vármegyék főispánságát is viselték a Lackfiak. A Dunántúlon is voltak jelentős birtokaik, amelyet Károly Róbert és Nagy Lajos király adományozott hűséges szolgálataiért a Lackfiaknak, így a csáktornyai, az osztrogi, a fejérkői,^[2] a tátikai, a Rezi, a Simontornyai és a Döbröközi várakat és a hozzátartozó uradalmakat birtokolták hatalmuk csúcsán. Nagy Lajos uralkodásának 40 éve alatt mindig Lackfi volt a főlovászmester. Hatalmuk csúcspontján a Lackfi családnak 7 erős vár és mintegy 260 helység volt a birtokában.

A Lackfi család olyan hatalmi dominanciára tett szert, hogy maga Nagy Lajos király a család hatalmának ellensúlyozására a déli vármegyékben uralkodó Garai Miklóst nevezte ki macsói bánnak. A Lackfi család származási térképe

 

Apja Lackfi (I.) István erdélyi vajda a nápolyi hadjárat vezére volt, de apjának négy testvére – András, Lajos, Miklós és Pál – is részt vett a hadjáratban. A korbeli dokumentumok szerint Lackfi István és öccsei ízig-vérig katonák és tehetséges hadvezérek voltak.^{[mj 2]} Egyetlen testvére, aki nem katona lett, Dénes szerzetesnek állt és később kalocsai érsek lett.

Lackfi (II.) István a történelmi magyar forrásokban 1367 és 1397 között szerepel. Három fiútestvére volt: Dénes, Miklós, Imre. 1367–71 között székely ispán volt. A következő két évben a horvát-dalmát báni posztot töltötte be. A padovai háborúban, 1372 nyarán Nagy Lajos király felkérésére sereget vezetett Itáliába, a Velencével hadban álló Padovai Hercegség megsegítésére.^{[mj 3]} Trevisio ostrománál a török segítséggel harcoló velenceiek súlyos vereséget mértek a magyar-padovai szövetségesekre. Lackfi fogságba esett, de sikerült kiszabadulnia. Az 1372 és 1376 közötti időszakban erdélyi vajda volt. 1376–77-ben a Szentföldre zarándokolt. Az utazás költségeinek mértékét jelzi, hogy a székesfehérvári keresztes lovagoknál elzálogosította két Tolna megyei faluját.^{[mj 4]} Közel kétéves távolléte kedvező feltételt teremtett ellenfeleinek, a Garaiaknak és híveiknek, akik mindent elkövettek a hatalomból való kiszorításra.

1383-ra sikerült visszaszereznie befolyásos pozícióját azzal, hogy horvát-dalmát bán lett, de a következő év áprilisában eltávolították a hatalomból. Ekkor a Horvátiak és Szécsi Miklós országbíró ellenzéki mozgalmat indítottak, amelynek célja Garai Miklós nádor hatalmának megdöntése volt. Az 1385-ös év újra színlelt kibékülést hozott a két nagy főúri párt között, és Lackfi István újra betölthette az erdélyi vajda tisztjét. Horváti Jánoshoz és híveihez hasonlóan támogatta II. (Kis) Károly trónra jutását. Lackfi a végső felkelésben személyesen nem vett részt.

Horvátiak 1386 júliusában elfogták Mária magyar királynőt és Erzsébet anyakirálynét, a kíséretében lévő Garai Miklós nádort megölték. Az események után Lackfi István Luxemburgi Zsigmond mellé állt, kiszabadította a királynőt és nagyon valószínű, hogy ezért a támogatásért kapta meg a nádori címet. 1387-ben lovászmester is volt, ezen tisztségéhez adományul kapta Óvárat (Moson vármegye) és Komáromot.

1391-ben már titkos kapcsolatot tartott fenn a trónkövetelő Nápolyi Lászlóval. Ez Zsigmond tudomására juthatott, mert a király 1392-ben leváltotta a nádori tisztségről, majd amikor felmerült a gyanú, hogy a Horvátiakkal tartja a kapcsolatot, Luxemburgi Zsigmond a bizalmasnak számító lovászmesteri tisztségből is leváltotta. Zsigmond a sikertelen és vesztes nikápolyi csatából (1396) nem tudott gyorsan visszatérni az országba, a királynak ezt a távollétét használták ki Lackfi és párthívei: fellázadtak ellene és nyíltan a trónkövetelő Nápolyi László mellé álltak. Ez a pártütés végleg megpecsételte saját és a Lackfi család többi tagjainak a sorsát is. 1397 februárjában Garai Miklós és a végső leszámolást kitervelő Kanizsai János tárgyalásra hívta Lackfit a szlavonai Kőrösre. Lackfi a királyi menlevélben bízva fegyvertelenül jelent meg unokaöccsével, de ellenfelei, Garai és Cillei Hermann megölték. A gyilkosságot Zsigmond utólag kiállított ítéletlevelével igazolta. Hatalmas vagyonát a király elkobozta és hívei között szétosztotta. Jelentős részt kapott a gyilkosság kitervelője, Kanizsai János érsek.

Holttestét Keszthelyre vitték, és a Magyarok Nagyasszonya templomban temették el. Ma a déli oldalfalban található sírköve.

• Keszthely város hivatalos honlapja döntő jelentőséget tulajdonít Lackfi Istvánnak a település fejlődésének elősegítésében, amikor 1368 táján betelepítette a ferenceseket.

• Keszthely város képviselő-testülete elkészíttette a város alapítójának a csáktornyai Lackfi II. István lovas szobrát. Lackfi lovas szobra

1. ↑ Erdély története A magyar honfoglalástól a tatárjárásig | url= http://mek.oszk.hu/02100/02109/html/59.html
2. ↑ Ekkor keletkezett róla Apuliában a közmondás: Győzelmes, bölcs ember vagy, valóságos Lackfi István!
3. ↑ Az 1350-es években amikor Nagy Lajos elfoglalta Padovát, a város vezetője Francesco Carrara herceg elfogadta Lajos szövetségét, de ezzel végérvényesen megromlott Padova és Velence kapcsolata.
4. ↑ A forrásként szolgáló oklevelet (1377. február 22.) Fügedi Erik kutatta fel, lásd forrásként jelölt Holl Béla tanulmányát.

• Majláth Béla: A Lackfi nemzetség. Turul. 1884.  

• Karácsonyi János: A kerekegyházi Laczfyak családfája. Turul. 1884.  

• Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar Történet III: A magyar nagyhatalom.  

• Magyar Nagylexikon. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2000.  
• Holl Béla: Laus librorum Válogatott tanulmányok. Budapest: (kiadó nélkül). 2000.  

• Laczkfy István nádor siremléke Keszthelyen., arcanum.hu

Előző uralkodó: Czudar Péter

Horvát bán horvát, dalmát és szlavón bán 1371 – 1372

Következő uralkodó: Durazzói Károly

Elődje: Szécsényi Frank

Zala vármegye főispánja 1379. május 20. - 1379. június 6.

Utódja: Ostfi János