Kubikos

A kubikos (kubikus, kubis) olyan vándormunkás volt, aki egyszerű kézi eszközökkel nagy mennyiségű földet mozgatott meg folyószabályozásoknál és árvíz elleni védekezésnél, közút- és vasútépítéseknél. A szó a német Kubikmeter (köbméter) szóból származik, ami arra utal, hogy a földmunkások a kitermelt, megmozgatott föld mennyisége után kaptak fizetést. A kubikolás (kubikosmunka) a 19. század második felétől a második világháborúig volt jellemző Magyarországon. A vándormunkások jelentős része az Alföld déli feléről (Viharsarok) származott.

A kubikosok jellemzően csoportosan, úgynevezett bandákban dolgoztak. A csoport vezetője volt a bandagazda, akinek feladata volt a banda toborzása, a munka megszervezése.

A kubikosok egyszerű kézi szerszámokkal (ásó, csákány, lapát) dolgoztak. A földet egykerekű, általában fából készült talicskával mozgatták. Nemritkán a talicskát a kubikosok gyermekük segítségével tolták, ritkábban lóvontatta taligát használtak. Mellettük kordésgazdák, kordéskocsisok, lóhajtó gyerekek is dolgoztak.

A földmunkások általában az idénymunka idejére saját maguk építette kunyhókban laktak, amit a helyben talált nyersanyagokból állítottak össze vagy a földbe mélyítve alakítottak ki. Az egy kunyhóban lakó kubikosok úgynevezett kunyhótársaságot alkottak, közösen főztek, az ügyeiket közösen intézték.