Kryegjata
Kryegjata vagy Kryegjata-völgy (albán Lugina e Kryegjatës) az ember legkorábbi ismert őskori települése a mai Albánia területén, a Vjosa adriai torkolatvidékén, amelynek legrégibb rétegei egy 40 000 évvel ezelőtt, a paleolitikumban élt vadászó-gyűjtögető közösség tárgyi emlékeit őrzik. A helyszín a mezolitikum végéig az őskor emberének lakhelyéül szolgált, különösen az i. e. 8000–6000 közötti évezredek tárgyi leletei vallanak intenzív emberi jelenlétről.
Leírása
szerkesztésA Muzafer Korkuti albán és Jack L. Davis amerikai régész vezetésével zajló feltárómunka 1998-ban vette kezdetét és 2003-ban zárult az albán régészeti hatóságok és a Cincinnati Egyetem által létrehozott Mallakastrai Regionális Régészeti Projekt keretein belül. Az ókori Apollónia romvárosának közelében, a Vjosa torkolat feletti szakaszát északról és északnyugatról övező dombhátakon, mintegy 35 km²-nyi területen végzett szondázó ásatások során ötvenkilenc feltárás történt.[1]
A lelőhely tágabb környezetét a középső paleolitikumtól, 40 000 évvel ezelőttől a mezolitikumig lakta az ember. A mintegy 8000 m²-es területen szétszóródott kőeszközök arról vallanak, hogy időszakos hajlékát folyamatosan változtatva i. e. 8000–6000 lakta be a kor embere a legintenzívebben a vidéket.[2] A két legjelentősebb lelőhely a Kryegjata B és a tengerparttól távolabb eső Rusinja néven ismert helyszínek. Az ásatások során a korabeli népesség pattintott kőeszközanyagának 3335 darabját gyűjtötték össze a két helyszín kutatóárkaiból (bőrvakarókat, marokvésőket, lyukasztóeszközöket stb.). A korpusz mintegy felén elvégzett anyagvizsgálatok alapján, a Bordes-féle tipológiai rendszer figyelembevételével a kutatók megállapították, hogy az eszközök 30,9%-a az őskőkorra, 67,6%-a a középső kőkorra keltezhető, míg a fennmaradó 1,5% az újkőkorban keletkezett. A paleolitikumi kőeszközök mérete átlagban mintegy duplája a mezolitikumiaknak, amely utóbbiak hossza ritkán haladja meg a 2 centimétert. Technológiai vonatkozásban a paleolitikumi eszközök a mikrobüren-technika alkalmazásával készültek (azaz fokozatosan mélyített bevölgyeléssel érték el a kő szétpattanását), míg a mezolitikumi kőtárgyak már differenciáltabb technikákról vallanak: kőszilánkok, pengék és szabálytalan töredékek retusálásával állították elő őket.[3]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Templer 2016 :215., 222.
- ↑ Ceka 2013 :25.; Templer 2016 :216., 222.
- ↑ Templer 2016 :216.
Források
szerkesztés- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Templer 2016: Michael Templer: What happened to the Southern European hunter-gatherers at the advent of farming, between Western Anatolia and the head of the Adriatic Sea (9000-4500 BC)?: A narrative description based on the archaeological record. Neuchâtel: Université de Neuchâtel. 2016.