Kicune

 

A japán róka-mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza.^[1][2] A kínai népmesék róka szellemeit Huli jingnek nevezik, melyeknek akár kilenc farkuk is lehetett.(Japánul: kjúbi no kitsune) A legkorábbi fennmaradt történetek a Kondzsaku Monogatariban találhatóak, ami egy 11. századi gyűjtemény, melyben kínai, indiai és japán elbeszélések is megtalálhatóak.^[3]

Kijosi Nozaki, egy japán folklórkutató szerint, a kicunék mint pozitív alakok már a 4. században megjelentek japánban, Kínából és/vagy Koreából csak a negatív tulajdonságait vették át.^[4] Állítása szerint a 16. századi Nihon Rjakkiban, a régi Japánban a rókák és az emberek közel éltek egymáshoz és a legendák ennek nyomán alakultak ki.^[5] Karen Smyers szerint a róka mítoszok valóban Kínából származnak és a buddhizmus hozta be a japán folklórba, de azt is mondja, hogy néhány róka történetben egyedi japán elemek is találhatóak.^[6]

 

A kitsune mondák kialakulásában legfőbb szerepet az játszik, hogy az ősi Japánban a rókák az emberek közelében éltek. Hagyományosan a rókákat tekintették az Inari nevű sintoista kamik hírvívőinek.^[7] Ezáltal megnőtt természetfölötti jelentőségük a köztudatban. Elsődleges tulajdonságukként az emberré változást szokták megemlíteni.

Minél több farka van, annál bölcsebb, öregebb és hatalmasabb egy kitsune. A legidősebb és legkiválóbb rókák a kilenc farkúak, társaik közt is a legmegbecsültebb egyedek. Néhány népmese azt mondja, hogy egy róka csak akkor tud további farkakat növeszteni, miután élt 1000 évet. Az egy, öt, hét, és kilenc farok a leggyakoribb a történetekben.^[8] Állítólag mikor egy rókának kinő a kilencedik farka, fehérré vagy arany színűvé válik a bundája.^[9] Bizonyos esetekben a kicunének emberré változásának ideje alatt is megmarad a farka. A történetek igen intelligens és bölcs lényekként ábrázolják őket, ami koruk előrehaladtával csak gyarapodik.

Sok történet ravaszdi alakként mutatja be a kicunét, aki alakváltó képességével rászedi az embereket. Máshol azonban úgy festik le, mint hűséges őrzőt, barátot, szeretőt vagy éppen feleséget.^[10] Számtalan legendában a kitsune megszállja egy nő testét vagy átváltozik azzá. Ilyen formában meghódít egy férfit, bűbájt bocsátva rá, és megtréfálja azt.^[6] Ám ha ekkor a mit sem sejtő ember feleségül veszi a rókát, szerető asszonyként fog viselkedni az, egészen addig, amíg ki nem derül valódi kiléte.^[10]

Egyes történetekben a kicunéknak még nagyobb erőt tulajdonítanak, képesek meghajlítani a tér-időt, az embereket az őrületbe kergetik és különleges alakokat tudnak felvenni, mint például egy hihetetlenül magas fa vagy egy második hold az égen.^[11][12] Képességeik közé tartozik még, hogy farkukkal tüzet vagy villámot tudnak gerjeszteni (kitsunebi) vagy képesek megjelenni az álmokban, repülni, láthatatlanná válni vagy esetleg különböző illúziókat létrehozni.^[13][14]

 

Az Inarikat szolgáló kicunét, zenkonak (善狐, kb. jó róka) nevezik. Őket égi rókáknak, fenségesnek tekintették, és egyszerűen Inari rókáknak is hívták. A kicunék egy másik fajtája a jako (野狐, kb. mezei róka, más néven nogicune). Ő az, aki ravaszul, rosszindulatúan viselkedik.^[15] A helyi legendák további különböző kicunéket hoztak létre. Például a ninko egy olyan láthatatlan rókaszellem, amit az emberi lények csak akkor tudnak észlelni, amikor az megszállja őket.^[16] A középkori Japánban erősen élt az a hit, hogy ha egy nő egyedül sétál az éjszakában, az valójában egy kitsune.^[17]

 

Kitsunetsuki (狐憑き vagy 狐付き) jelentése az az állapot amikor a róka megszállt valakit. Az áldozat mindig egy fiatal nő, akit a róka a körme alatt vagy a mellén keresztül szállt meg.^[18] Az áldozatok arckifejezése hasonlított egy rókáéhoz, innen tudták, hogy megszállták az illetőt. Úgy tartják, hogy a megszállt áldozatok, a megszállás idejéig képességeket kaptak, így például egy írástudatlan ember képes volt írni-olvasni egy ideig.^[19] A Heian időszakban a kitsunetsukit, mint betegséget figyelték meg és egészen a 20. századig a mentális betegségek közös diagnózisaként tartották számon, mivel a megszállás magyarázat volt a kóros viselkedésre.^[20][21]

A kicunék vagy a megszállt áldozatok ábrázolásánál gyakran látható egy kerek vagy hagyma alakú, fehér gömb, amit hosi no tamának (ほしのたま-csillag gömb) neveznek. Egyes történetek a kitsunebi izzásaként írják le, míg máshol, egy mágikus ékszerként vagy gyöngyként van megemlítve.^[22][23] Amikor a kitsune nem emberi formában van vagy megszállt testben, akkor ezt a gömböt a szájában tartja vagy a farkán hordozza.

• Nozaki, Kijosi. Kitsuné — Japan's Fox of Mystery, Romance, and Humor Archiválva 2019. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Hokuseidô Press, Tokió, 1961.
• Smyers, Karen Ann. The fox and the jewel: shared and private meanings in contemporary Japanese inari worship. University of Hawaii Press (1999). ISBN 0824821025 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kitsune című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• The Kitsune Page
• Kitsune, Kumiho, Huli Jing, Fox – Fox spirits in Asia, and Asian fox spirits in the West

• kumiho, a koreai mitológia hasonló lénye
• Liza, a rókatündér – magyar filmvígjáték, melynek főhőse egy magát kicunének képzelő lány
• Teen wolf egyik szereplője, és az édesanyja. (Kira Yukimura)